|  
        Van-e olyan nő a világon, 
        aki életében legalább egyszer ne vágyott volna arra, hogy szépségkirálynő 
        legyen? Aki soha, egyetlen egyszer sem ábrándozott arról, hogy egy nap 
        majd ő lesz a legszebb. Nem hinném, hogy van ilyen. Hiszen csodás érzés 
        lehet legszebbnek lenni!  
      Milyen boldog lehet az a lány, akinek fejére helyezik 
        a koronát! Mennyi pénzt kaphat a helyezésért! És micsoda állásajánlatokat! 
        Körbeutazhatja a földet. Világhíres lehet. Persze irigykedhetnek is rá. 
        Rosszindulatú pletykákat szőhetnek róla. Rágalmazhatják. Sőt, el is felejthetik. 
        Tulajdonképpen mi történik egy szépségversenyen? Mit éreznek maguk a szépségkirálynők? 
        És mi lesz velük egy, két, három év múltán? Hogyan vélekednek róluk a 
        divatszakmában? Ennek jártam utána.  
       
      Az a híres-hírhedt '85-ös verseny  
      Még mindenki emlékszik rá. Hiszen másról se beszéltünk, 
        csak Molnár Csilláról, Kruppa 
        Juditról, a szervezésről, a zsűriről, a ruhákról, a fürdőruhában 
        vonuló lányokról. Aztán alig telt el egy év, és a szépségkirálynő öngyilkos 
        lett. Búcsúlevelében csupán annyit írt: "Anyuka, nem bírom tovább..." 
         
        Kruppa Judit, az akkori második helyezett a versenyről, a jelöltekről, 
        és Molnár Csilláról mesélt.  
        "Vegyes érzésekkel gondolok vissza 
        erre az évre. Mert egyszerre volt szép és rettenetes, izgalmas és idegőrlő. 
        A verseny után nem is volt olyan hét, hogy ne jelent volna meg legalább 
        egy cikk rólunk a sajtóban. Egyikben dicsértek, másikban becsméreltek. 
        A közvéleményt is megosztottuk. Voltak, akik megállítottak az utcán, autogramot 
        kértek, és voltak olyanok is, akik rosszindulatúan súgtak össze a hátunk 
        mögött. Ezt tizen-huszonévesen nehéz volt elviselni. Lehet, hogy Csilla 
        is ezért roppant össze. A fonyódi gimnazista lány egyik napról a másikra 
        az ország egyik legnépszerűbb embere lett. Akinek fűt-fát megígértek, 
        karriert, pénzt, elismerést, ehelyett kapott egy tízezer forint értékű 
        pénzesutalványt (ami már akkoriban sem volt hatalmas összeg), ülhetett 
        naphosszat a telefon mellett, és várhatta a nagy lehetőséget. Egy ideig 
        várta is. Aztán nem bírta tovább, feladta. Pedig ő igazi szépség volt. 
        Az a fajta, aki a külföldi modellek között is megállta volna a helyét. 
        És hiába nézem azóta is a versenyeket, úgy látom, nincs senki, aki a nyomába 
        léphetne. Elszomorodom, ahogy látom a csiricsáré ruhákban vonuló lányokat, 
        az igénytelen színpadot, a zsűritagokat. Ha most volnék fiatal, nem is 
        indulnék ezeken a rendezvényeken. Pedig én még azok közé tartozom, akiknek 
        sikerült a versenyből profitálni. A Skálával kötöttem szerződést, és évekig 
        velük dolgozhattam." 
       
      Már el is felejtettem  
      Az 1985-ös verseny után három évig nem rendeztek 
        újabb szépségkirálynő választást. 1989 óta azonban minden évben születik 
        egy új Miss Universe Hungary. Mindegyik lány sorsa más. Van, akit mind 
        a mai napig láthatunk a tévé képernyőjén; van, aki irigyelt modell lett; 
        de olyan is akad, aki hátat fordított a szépségiparnak.  
        Patkó Dóra 1990-ben lett az ország szépségkirálynője. 
        Azóta alig hallani róla.  
        "A verseny után egy évet halasztottam 
        az egyetemen a sok utazás miatt. Ma már magam sem tudom, megérte-e. Az 
        az év, amíg szépségkirálynő voltam, anyagilag inkább veszteséges volt, 
        mint nyereséges. Rengeteg fogadásra, ünnepségre meghívtak, de csak az 
        utazási költségeket fizették, és nekem semmi egyéb jövedelmem nem volt. 
        Az viszont jó volt, hogy kijutottam a bangkoki világversenyre, ahol mint 
        első Miss Universe Hungary jól szerepeltem. Igaz, a ruhák jobbak is lehettek 
        volna, ámulva figyeltem a többi versenyző csodálatosabbnál csodálatosabb 
        estélyi ruháit.  
        Az isztambuli 'Best Model of the World' versenyre már tapasztaltabban 
        érkeztem, és a legbájosabb modell díjával távoztam. Gondoltam rá, hogy 
        külföldön modell legyek, de végül úgy döntöttem, hazajövök, és itthon 
        próbálok a tanulás mellett modellkedni. Rájöttem, hiába vagyok szépségkirálynő, 
        hiába jártam meg egy modellversenyt, hiába készültek rólam remek fotók, 
        az ügynökségek szóba sem álltak velem. Itthon ugyanis mereven elhatárolódik 
        egymástól a modellek és a szépségversenyek világa. Állítólag a szépségkirálynők 
        alacsonyabbak és húsosabbak, mint a modellek. Külföldön viszont más a 
        helyzet. Ott a modellek és a szépségkirálynők világa egy és ugyanaz.  
        Én úgy határoztam, inkább folytatom az egyetemet. Első diplomám után egy 
        nemzetközi cégnél kezdtem dolgozni, és várhatóan jövőre megszerzem második, 
        nemzetközi diplomámat is. Előtte azonban még megjön hozzánk az első gólya..." 
         
      Világsztár lett  
       
      Pardy Zsanna arcát, 
        pontosabban haját samponreklámokból ismerhetjük. Zsanna 1993-ban lett 
        az ország szépségkirálynője. Fantasztikus karrierjét a versenynek köszönheti. 
        Először Milánóban modellkedett, később Londonba költözött.  
        "Emlékszem, az utolsó pillanatban 
        neveztem be a szépségversenyre. Egyszerűen kíváncsiságból. Hogy megnézzem, 
        van-e esélyem, hogy később a szépségiparban dolgozzak. Engem is meglepett, 
        amikor kiderült, hogy én vagyok az első. Utána már senki el nem tántoríthatott 
        attól, hogy modell legyek. Ma már Londonban élek, reklámfilmekben, óriásplakátokon, 
        újságokban szerepelek. Szerencsére sok munkám van, az arcomat jól ismerik, 
        szinte mindig válogathatok a felkérések között. Remélem, ez eltart még 
        egy ideig." 
       
      Nem mindenki nyer  
      Amikor a szépségkirálynő választásokról hallunk, 
        mindig csak a dobogósokról esik szó. Holott addig csak három lány juthat 
        el. De mi lesz a többiekkel? Jálics Petra 
        az 1989-es versenyen indult, bekerült az első tizenhat közé, de díjat 
        nem kapott.  
        "Mégis örömmel gondolok vissza arra 
        a tíz napra, amíg a felkészülés tartott. Olyan volt, mint egy luxus osztálykirándulás. 
        Tizenhat fiatal lány egy szállodában, és a fodrászok, sminkesek minden 
        nap szebbé és szebbé varázsolják őket. Én soha nem akartam modell lenni, 
        így a verseny után nem is csalódtam. Viszont azok, akik mindent erre a 
        lapra tettek fel..."  
      Szeretném, ha felfedeznének  
      A versenyeket mindig rengeteg botrány kísérte. Visszavett 
        koronák, elmaradt díjak, veszekedések, visszaélések. A választásra mégis 
        mindig sok ezren jelentkeznek. Hogy miért? Pavelka 
        Beáta, aki főiskolára is és modelliskolába is jár, már beadta a 
        jelentkezését a következő versenyre.  
        "Több okból is szeretnék indulni. Mint minden lánynak, nekem is vágyam, 
        hogy a színpadon valaki észrevegyen, felfedezzen, és hogy később modell 
        lehessek. Szeretném kipróbálni magam. Hogy képes vagyok-e egy színpadon 
        úgy végigvonulni, hogy mindenkinek elálljon a lélegzete. Kíváncsi vagyok 
        a többi lányra, akik közül nyilván sokan már most is a szépségszakmában 
        dolgoznak. De nem úgy indulok neki a dolognak, hogy ha most nem, akkor 
        mindennek vége. Veszíteni tudni kell." 
       
      Eredeti cikk: http://velvet.hu/velvet/v-onleany/v-palya/szepsegkiral/ 
     |