ILLÚZIÓK NÉLKÜL - INTERJÚ ZELEI MIKLÓSSAL
(vonatkozó részlet)

A napokban bukkantam rá a szépségkirálynő haláláról megjelent közös könyvetekre a hálón. Kéry László írta a recenziót, vagy talán előszót? Magát a könyvet nem ismerem, nem emlékeztem rá. De feltételezem, hogy a hiénakörnyzetet, a pénzes pedofilokat, más elnevezés szerint a szervezőket hámozta le a kötet. Van manapság értelme a szociográfia műfaji körébe tartozó „feltárásra” pocsékolni az erőt, energiát?

Előszót írt e könyvhöz Kéry László. Szépséghibák volt a címe, és a mi magánkiadásunkban jelent meg, mert állami könyvkiadó nem mert vállalkozni a kiadására. Ahhoz, hogy magánkiadásban kijöhessen, kellett a Kiadói Főigazgatóság engedélye. Magyarra fordítva ez az elnevezés a cenzúrahivatalt jelenti. Sokféleképpen működtek akkoriban a dolgok... Bevittem a Szépséghibák kéziratát a cenzúrahivatalba, ha jól emlékszem Páll Rózsa íróasztalára tettem le, ő felkiáltott, na, Miklóskám, írtak végre egy jó könyvet?! És durr, rácsapta az engedélyre a pecsétet. Ennek hallatlan jelentősége volt akkor, ugyanis ugyanannál a vállalatnál – a Pallas Lapkiadónál – dolgoztunk, amely a Magyarország Szépe versenyt, azaz Molnár Csilla Andrea középiskolai tanuló halálát is rendezte, s a vállalat igazgatója, Siklósi Norbert a korszak szokása szerint, nem akarta mindezért vállalni a felelősséget, hanem sajtókorifeusként elintézte az ügyre vonatkozó teljes sajtóembargót, vagyis tiltást rendeltetett el. Az újságok nem firtathatták mi történt, hogyan történt. A félig-meddigjogállamban azonban arról már megfeledkezett, hogy a sajtóembargó a könyvkiadásra nem vonatkozik. Így tudott megjelenni a dugáru – nagyobb példányszámban, mintha például az akkori Magyar Hírlapban jelent volna meg... Azóta is írok szociográfiát, és művelem a dokumentarista műfajokat. Legközelebb az Árgus következő számában fog megjelenni egy hosszabb munkám. Mélyen rokonszenvezem azzal a kitartó valóságfeltáró írói tevékenységgel, amelyet az Árgus szerkesztője, Tódor János fejt ki. Tulajdonképpen róla is kellene írni egy szociográfiát. Lehet, hogy egyszer még megcsinálom.

Eredeti cikk: http://www.terasz.hu