|
Vasárnap Reggel 2005. szeptember 4. |
|
PAUER GYULA, AZ ILLUZIONISTA SZOBRÁSZ |
|
Szobrász volt az első lény, aki kimászott a vízből – mondja Pauer Gyula képzőművész, akinek meglopták Duna-parti vascipőit. Amelyikkel a tolvajok nem bírtak, már vitte is a műcsarnokbeli életmű-kiállítására. Botrányhős és Kossuth-díjas. Az egyik vascipő kifogott a tolvajokon, a rendőrök vissza is adták, én pedig azonnal kiállítottam a Műcsarnokban azzal a szöveggel, hogy Eredeti vascipő a Duna-partról, amellyel nem bírtak el a tolvajok – mondja a Műcsarnokban életmű-kiállítással jelentkező Pauer Gyula szobrász, akinek Cipők a Duna-parton című kompozíciójának hatvan pár vascipőjéből négyet lefeszítettek. – Kizárt, hogy zabolátlan fiatalok indulatainak estek áldozatául. A színesfémgyűjtők ezek árából egy fröccsöt sem ihatnának… A héten a négy ellopott cipőből kettőt megtaláltak a Duna sekély vizében. Egy vezércikkíró szerint hatvan évvel később hajdani viselőik után dobták őket. A nyilasterror folyóba lőtt áldozatainak emlékére szánt kompozíció nem megrendelésre készült, Pauer Gyula saját pénzből kezdte készíteni. Hozzászokott, hogy alkotásai körül áll a bál. Évtizedekkel ezelőtt például a nagyatádi művésztelepen 131 tüntetőtáblát állított fel a réten ironikus szövegekkel, de politikai provokációnak minősítették és lerombolták. Mégis emiatt választották később a Széchenyi Művészeti Akadémia örökös tagjává. Színházi díszlet- és jelmezmunkái is visszhangosak voltak, a kaposvári színház Ördögök című darabjához Ascher Tamás rendezővel például azt találták ki, hogy az előadás alatt végig essen az eső. A színészeket tetők, esőfolyosók védték. Az ötlet nyomán sorra mondtak fel a műszakvezetők. – Nem akartam tudatosan botrányhős lenni – magyarázza Pauer Gyula. – Mégis így írtak rólam, mert szabad gondolkodásom termékei botrányt keltettek és tény, hogy az életmű-kiállításomon látható munkáim jelentős része rekonstrukció, mert annak idején elpusztították őket. Sosem kívántam bosszantani az államot és pukkasztani a polgárokat, én egyszerűen csak a dolgomat végeztem és végzem ma is. Az 1985-ös szépségverseny első három helyezettjének – Molnár Csilla Andreának, Füstös Veronikának, Kruppa Juditnak – Pauer Gyula felajánlotta, elkészíti szobrukat. Az életmű-kiállításon látható Molnár Csilla gipszöntvénye is. A szoborkészítéskor fotósok jelentek meg a műteremben az egyik magazintól. Csakhogy Pauer Gyula szövege helyett az alábbi kommentár jelent meg a képek mellett: Alighogy a nemzetközi zsűri megválasztotta a dunai hableányokat, Pauer Gyula szobrász és vakolócsapata belenyúlt a húsos kondérba. Hiszen a lányok szépsége elvégre csak a gipszmaszk alatt érvényesül… – Testmintákkal is foglalkoztam, dokumentarista szobrászattal, gondoltam, megörökítem a szépségkirálynő testét – jegyzi most meg. – Tőlem független, hogy a szépségkirálynő egy évvel azután szerelmi tragédia áldozata lett. A szoborban benne volt Csilla tragikus méltósága, biztos voltam abban, hogy ennek a szobornak története lesz. Senki nem azért gyújt mécsest, hogy letakarja, műteremben éltem, dolgoztam, ha kíváncsiak voltak, mit csinálok, megmutattam. Pauer szerint szobrász volt az első lény, aki kimászott a vízből, ujjainak nyoma ott maradt az agyagos parton. Felfedezte magának a színészetet is, mint mondja, a színházi időszaka olyan volt, mint egy iskolapad, nézte a színészeket, és rájött, hogy ő is tudná csinálni. Játszott Bereményi Géza Eldorádójában, ezután történt, hogy a főszereplő Eperjes Károlyról készített héjplasztikáját a művésznek ajándékozta. Tarr Béla Kárhozatjában főszerepet is kapott, Az utolsó hajó című filmben őrült borbélyt alakított, ehhez olyan frizurát csináltak neki, hogy a határon nem akarták beengedni Franciaországba. – Festek, szobrász vagyok, filmet csinálok, miért ne lehetnék időnként színész vagy akár költő? Csontos Tibor Pauer Gyula |