"A választás, a verseny, természetesen nem életre-halálra szól." (Idézet az 1985-ös szépségverseny programfüzetéből.)

Molnárné német nyelvű képes újságot tesz elém. Egész oldalas cikk foglalkozik herceg Frederic von Anhalt esetével és személyével. A herceg maga kegyeskedett interjút adni a Das Neue Blatt nevű nyugatnémet lapnak. Az interjú szerint, ahogy Frederic von Anhalt saját maga elmondja, a 17 éves magyar szépségkirálynő azért vetett véget életének, mert szerelmi románca a herceggel véget ért. Molnár Csilla állítólag ekkor terhes volt, s az édesanyja több hónapja rendszeresen felvette a havi kétezer márkát képező apanázst, amit a herceg biztosított Csilla számára. A szépségkirálynőnek egyébként nem ez volt az első öngyilkossági kísérlete, mondja a Das Neue Blatt. A herceg bánatában, utólag úgy látszik, mégiscsak megbánta a szakítást, megkérte a hatvanhét éves botrányhősnő, egykori hollywood-díva Gábor Zsa Zsa kezét, aki a hírek szerint igent mondott. A herceg jelenleg Gábor Zsa Zsa Beverly Hills-beli luxusvillájában várja az esküvőt.
Kérdezem Molnárnét, mi igaz az egészből. A hírt, azaz a hercegi szeretőt, más európai lapok is világgá kürtölték már.

-Egy szó sem igaz. El tudja képzelni, hogy fel tudok úgy venni havi kétezer márkát, hogy semmi nyoma nincsen? A lányom Münchenben valóban találkozott egy fogadáson ezzel a herceggel, készült is róluk egy közös kép, de ennyi az eégsz, ezt követően többet nem találkoztak. Egyszer próbált bennünket felhívni a pesti repülőtérről, visszautazóban, hogy szeretne valamikor találkozni a Csillával, de nem lett a dologból semmi. El nem tudom képzelni, hogy miért adta ezt a hazug nyilatkozatot.

-Szerintem - mondja a férj - ez egy nagy színész, jól jön neki a felhajtás, egy kis reklám, Csilla pedig úgysem tud védekezni. Azért próbálok utánajárni, hogy mit tehetünk most, hogy megvédjük Csillát a bemocskolásoktól.

-Vannak még ilyen kellemetlen, utólagos ügyeik?

-Hát itt van a szobor, meg a képek. Gyémánt László festőművész huszonnégy képből álló portrésorozatot akart festeni Csilláról. Öt kép el is készült. Nézze itt van kettő fotón. Én művészileg nem tudom megítélni, de ezekkel nincs is semmi baj. Az ötödik kép után viszont küldött nekünk egy levelet: engedélyezzük, hogy Csilláról kizárólag saját használatra, művészi fejlődés érdekében néhány aktfotót készítsen.

Molnárné mutatja Gyémánt László levelét. Elolvasom.
-Mi ezt visszautasítottuk. Erre ő megsértődött, nem festett Csilláról több képet. Amikor Csilla meghalt, mondta az ügyvéd, hogy elővásárlási jogunk van a képekre, darabja húszezer forint. Felhívtuk Gyémánt Lászlót, ő azt mondta, hogy azóta drágultak a képek, aztán külföldre utazott. Azóta se tudjuk, mi van a képekkel, pedig szeretnénk őket megszerezni.

-A szoborral sem jártunk jobban - veszi át a szót Molnár István. - A verseny első három helyezettjéről egész alakos szobor készítésére kapott megbízást egy Pauer nevű szobrászművész. Csillát felvitték Pestre modellt állni, majd előtte szinte erőszakkal készítettek róla néhány úgynevezett munkafotót. Ráadtak egy átlátszó leplet, rosszabb volt, mintha meztelen lett volna, Csilla azt mondta, midene kint volt.

Mutatják a szoborról készüólt fényképet. Enyhén szólva is erotikus, ráadásul bárkiről készülhetett volna, nem csak Molnár Csilláról.

-Hogy hol van, mi van a szoborral, azt sem tudjuk. Most mondja meg, mit csináljunk? Aztán jár itt egy riporter is, arról kérdezősködik a strandon, meg mindenhol, hogy nem volt-e kábítószeres a lányom, meg tudják-e, hogy a prostitúció útjára lépett? Azt mondja, emlékműsort készít a lányomról. Hát mondja meg, miféle emlékműsor lesz az? Bennünket egyébként meg sem kérdezett. A szerkesztője szerint pedig egy újságírónak joga van azt kérdezni, amit akar.

-Be akarják feketíteni a lányunkat, ráhúzni a vizes lepedőt, aztán ha találnak valamit akkor majd diadalmasan elállnak, hogy na, ez volt a híres Molnár Csilla, a magyar szépségkirálynő, s akkor mindenkiről elhárul a felelősség, mindenki moshatja a kezét. Érti? Ezt akarják!

Több órás beszélgetés után sem vagyok sokkal okosabb. Molnáréknak minden állításukra tanúik vannak - mondják. Már fenyegették őket sajtóperrel, azt mondják, vállalják, nekik mindennél fontosabb halott lányuk becsülete. A Magyar Média és az érintettek hallgatnak, se nem cáfolták, se nem erősítették meg eddig Molnárék szavait. Utóbbi érthető. Pedig több napilap, az Élet és Irodalom, a 168 óra is fórumot adott már, ha nem is ilyen részletesen a történteknek. Mégis nagy a csönd. Feltéve ha leszámítjuk a Das Neue Blatthoz hasonló megnyilvánulásokat. Ausztriában egyébként meglehetősen nagy terjedelemben és többnyire rosszindulatúan foglalkoznak Csillával. Talán mert az ügyben osztrák cég is érdekelt. Ki tudja.

Mindez persze nem változtat azon a tényen, hogy ez a fiatal gyereklány, aki talán az utolsó pillanatig sem látta át teljesen a körülötte kavargó áradat minden piszkát, halott. Tündöklése (?) tiszaviráglét volt, s akármi is történt vele, azért ő nem felelős. Nem vétlenek persze a sülők sem, maguk sem állítják, nem kendőzik tévedéseiket, de azt azért elvárnák, hogy legalább az igazság kapjon teret lányuk megmásíthatatlan halála után, s ne az újabb machináció. Ez kellene ahhoz, hogy még hinni tudjanak az emberekben, önmagukban, a tisztességben. Mert jelenleg nem hisznek egyikben sem.

Kora délután állok a fonyódi strandon, s nézem a vizet, a Balatont. Ha minden környezetvédelmi, vízvédelmi intézkedést pontosan betartanak, akkor is egy évtized, amíg vize kitisztul. Mert jelenleg mocskos még, nagyon. Fejem felett pedig Badacsony felő lassan, de biztosan viharfelhők gyülekeznek.

*

Noha a selejtezőket már megtartották, az 1986-os, második magyar szépségversenyt mégsem rendezik meg.

(Vége.)

Halmágyi Miklós
Fotó: Benkő Sándor