"A választás, a verseny, természetesen nem életre-halálra szól." (Idézet az 1985-ös szépségverseny programfüzetéből.)

-Volt egy londoni meghívása is a Csillának, két hét alatt nem tudták elintézni a vízumot. Vagy itt volt a párizsi meghívás a magyar szépségkirálynőnek címezve, a Média állítólag arról sem tudott semmit. A végén amikor már láttuk, hogy itt mi folyik, egyszerűen nem tudtuk, hogy mit csináljunk. Barátok, pesti ismerősök, akik tényleg önszántukból jelentkeztek, hogy segítenek, olyan emberek, akiket meg se mernénk szólítani, adták a tanácsot, hogy hát ezt nem lehet hagyni, ez felháborító, amit Csillával csinálnak. A végén az volt, hogy utazzon Csilla, vigyázzon magára, és ne törődjön semmivel, mert az életbe ezekre a helyekre el nem jut és tegye a kötelezettségét, ne törődjön semmi mással. Nincs meg a kairói útja sem. Az újságok ismét olyan jóindulatúak voltak, hogy hírt adtak arról, hogy kéjutazásra hívta meg az a fiatalember Csillát. A követség értesítette ott kint a férfit kairóban, hogy miket írnak a magyar lapok, és ő ekkor visszalépett az ajánlattól. A Média nem volt vele hajlandó tárgyalni. Ő az akkor még ismeretlen győztesnek ajánlotta fel reklámfogásból és a magyarok iránti tiszteletből ezt a lehetőséget. Csilla, és az ügyvédünk dr. Vörös Tamás felkeresték együtt a Hyatt szállóban ezt a Tarek urat, és elbeszélgettek vele. Azt mondta az úr, hogy amennyiben Csilla úgy dönt, hogy nem jön ki, akkor ezer dollárt, amit a Médiánál letétbe helyezett, azt a Csillának odaadja. Mikor ezt a pénzt kerestük, akkor azt mondták a médiások, hogy ezt ajándékba adta Tarek úr a Médiának reklámcélokra.
-Ezt követően jött Málta, az európai verseny?
-Igen. Felmentem a Médiához, mert ez ügyben néma csend volt mindenhol. Felmentem megkérdezni, mi ebben az egészben a mi kötelezettségünk. Mit kell csinálnunk, hogy a Csilla kijusson Máltára.
-Ez a győztes nyereménye volt, ugye?

Molnárné elém teszi az első, felszabadulás utáni magyar szépségverseny programfüzetét. "Az első helyezett képviseli hazánkat a bécsi El Dorádó üdülőcentrumban a "Miss Európa" választáson és meghívottként részt vesz a "Miss Universe" világszépségversenyen, különdíjként pedig egy hétig a kairói Hyatt Szálloda vendége lesz." Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy Molnár Csilla csak az első nyereményből "részesült", hogy a többiből miért nem, az rejtély.

-Azt mondták vegyek egy cipőt, kell járni szoláriumba, meg kell tanulni sminkelni, ők pedig megígérték, hogy felöltöztetik a Csillát. Egyetlenegy ruhát kapott a Divatintézettől, de nem volt választék, hanem ami maradt egy divatbemutató után, s amit mások nem vittek el.
Végül pesti barátaink, nem mondom meg honnan, szinte úgy lopkodták össze a megfelelő holmit, több tízezer forintot érő ruhákat. Közölte velünk a Fodros, hogy kell vinni a koronát is. Hetvenezer forint az eszmei értéke ennek a koronának, a lányom tele lesz csomagokkal, hová teszi, mit csinál vele? A Fodros azt mondta, nem baj, majd viszi az ölében, mindegyik lány vinni fogja.

A korona most ott fekszik Csilla ágyán, a gyászszalagos kép előtt. A Fabulissimo, a korona készíttetője, részvétnyilvánító levelében lemondott az eredeti vándorkorona jogáról, és azt a gyászoló családnak adományozta.

-Málta előtt Münchenben töltöttek három napot, mivel állítólag ott gyülekeztek és próbáltak a lányok a versenyre. Szerettem volna tudni a pontos programjukat, hogy melyik szállodában fognak megszállni, mert mi igyekeztünk egy olyan embert biztosítani, aki mindenféle szempontból megfelel és vigyáz a lányunkra, odafigyel a sminkre, az öltözködésre, egészen egyszerűen rá. Olyan üzletasszony ment volna vele, aki egyben tolmácsolni is tud, perfekt német, angol, a divatszakmában jártas, s tudtam erre az emberre rábízhatom a lányomat. És nem engedték, de még a szállodát sem mondták meg, ahol a lányom megszállt, úgy tudtam meg kint élő ismerősöktől. Kértük, hogy a kint élők, akik ilyen szakmában vannak, figyeljenek oda Csillára. Várták is a repülőtéren, elbeszélgettek vele, szerződést ajánlottak neki, olyan kikötéssel - mert a Fodros is ott volt -, hogy a Médiát kizárva, mert ez az ember, mondták, tárgyalóképtelen. Ez a háromnapos müncheni program abból állt, hogy éjjel kettő-háromig divatbemutatón vettek részt, fotózták őket, show-műsoruk volt, tíz fillért nem kapott Csilla. S azt is megtudtam, hogy óriási pénzeket akasztottak le ezért a három napért, nem tudom azt, hogy a Média, de valaki biztosan, lehet, hogy az osztrák cég, de hogy a Média semmit sem kapott, azt nem tudom elképzelni. Később az is kiderült, hogy a Média megbeszélte valakivel, hogy ne csináltassanak koronát, majd a Molnár Csillával kivitetik a Fabulissimós koronát, s azzal majd megkoronázzák az Európa szépét.
-Csilla mit várt a versenytől?
-Úgy engedtem el a lányomat, hogy tedd meg a kötelességedet és ne felejtsd el, hogy magyar vagy és érezd jól magad. A telefonban is azt mondta, hogy anyuka, gyönyörűek a lányok, úgyse nyerek. Az nem érdekelte, hogy napidíjat sem kapott, pedig járt volna neki, aki szolgálati útlevéllel kimegy, mindenkinek jár. Megérdeklődtük. A Csillát, amikor hazajött, bántotta az is, hogy ott kint voltak pénzügyek, mások a küldöttségből annyit vásároltak, amennyi pénzt nem is vihettek ki. A férjem BC számlájáról sikerült a legutolsó órában szereznünk kétszáz márkát, azzal ment ki Csilla. Amikor utólag telefonon rákérdeztünk a tolmácsra, hogy ő kap-e napidíjat, bevallotta, hogy igen, kap. S a Csilla miért nem? Mert azt mondta a Fodros, hogy csak annak jár, akinek ő ad. S amikor azt is megkérdeztük, mennyit kapott, azt felelte, ne haragudjak, nem mondja meg, mert ő is a Magyar Média alkalmazottja. Máltán meghívta a Csillát dr. Fodros István egy italra. Csilla elfogadta. Két nap múlva szólt, hogy Csilla tartozol nekem az ital árával.

(Folytatjuk.)

Halmágyi Miklós
Fotó: Benkő Sándor