|
"A
választás, a verseny, természetesen nem életre-halálra szól." (Idézet
az 1985-ös szépségverseny programfüzetéből.)
-Nem
mindenki volt ilyen figyelmetlen persze. A verseny után megkeresett minket
az Ernyei Béla, hogy két személyre szóló repülőjegye van a Bahamákra.
Az egyik ő, a másik a lányom lenne. Csilla persze nemet mondott, Ernyei
pedig mással ment nyaralni. Amikor pedig lejöttek a médiások Fonyódra,
akkor sem tudtak konkrét összeget, ajánlatot mondani, hogy a Csilla mit
kereshet és milyen munkával.
-Azt megfogalmazták, hogy mit kívánnak tőle valójában?
-Nem azt akarták, amit általában, nekik nem Molnár Csillára volt szükségük,
hanem Magyarország szépére, a cím viselőjére. Mi csak azt kértük a Centrumtól,
hogy biztosítsanak neki olyan körülményt, ami megfelelő, és vegyék figyelembe,
hogy diáklány. Tízezer forintért akarták a Csillát fotózni, s az volt
a kikötésük, hogy a lányom az év végéig más céggel ne dolgozzon. Ebbe
mi belementünk. Nagyon korrektek voltak, s ígérték, pár nap múlva jön
a szerződés. Vártunk egy hetet, kettőt, felhívtuk őket, a Centrum azt
mondta, hogy a Média nem tudja mit akar, meggondolta magát. Erre jött
a Média levele, hogy amennyiben mi nem írjuk alá az eredeti szerződést,
jogukban áll a koronát visszavenni, megfosztani a címtől a lányomat, és
a versenyekre a második helyezettet továbbküldeni.
-S ez valóban jogukban állt?
-Úgy tudom, hogy nem. Nem ijedtünk meg, csak bántott bennünket a dolog.
A férjem azt mondta, hogy ő nem fog itt a placcon dolgozni huszonnégy
órából huszonkét órát azért, hogy a Csillát reklámozzák Pesten. Mi arra
gondoltunk, hogy biztosítanak a Csillának egy lakást, hogy ősztől tavaszig
felváltva mellette tudjunk lenni, mert még gyerek. Életében akkor volt
másodszor, vagy harmadszor Pesten. Teljesen tájékozatlan volt, mindenhová
taxival kellett neki menni, nem kapott egy ebédet soha sehol, a Keke Rosberg
fogadásán kétezerötért ott volt három nap és még a szendvicsét is kifizettették
vele. Nem a rangról van szó, ez a gyerek sajnos nem tudta, hogy neki milyen
rangja van. De mindenhol kihasználták. Én fültanúja voltam, ahogy beszélt
vele a Média igazgatója, dr. Fodros, ha nekem lett volna bátorságom, akkor
megmondtam volna neki a véleményemet. Öt alkalommal mentem fel a Magyar
Médiához, de elég volt. Amikor a Csilla utazott ki Bécsbe, mondták, hogy
amíg ő kint van, nem fogunk kapni útlevelet. Most azért, mert a lányom
nyert, ennyire megbízhatatlanok lettünk? Háromnapos bécsi utat kapott
az első négy, ez volt a fődíj, holott aki a középdöntőben első lett, kapott
hőszezer forintot, meg egy brilliánsgyűrűt. Elindultak egy rozoga busszal,
amely Budapest határán lerobbant. Egy, vagy kétórás tanácskozás után béreltek
két Mazdát. Az én lányom ült az Ördögh Erikával egy kocsiban, s az Erika
vezetett végig Bécsig, tizenkilenc éves lány, akinek aligha van annyi
gyakorlata, hogy százhatvannal vezessen egy idegen kocsit ekkora úton.
Amikor jöttek haza, megbeszélték, hogy hárman elmennek banánt venni, s
egy benzinkútnál találkoznak a másik kocsival. Mondanom sem kell, hogy
másfél óráig várták őket és nem jöttek. Otthagyták a lányomat, az a Szalma
László, a menedzser, akire rá volt bízva a Csilla. A magyar határon találkoztak
velük és a Szalma ittasan ordított Csillával, úgyhogy a lányom azt mondta,
elsüllyedt majdnem szégyenében. A Szalma otthagyta őket a magyar határon
is, s a két lány szállás nélkül szórakozóhelyről szórakozóhelyre járt
Pesten, hogy nem találnak-e valami ismerőst, aki szállást ad éjszakára.
Természetesen megreklamáltam ezt is. S akkor mondták, hogy hülye bunkók,
már megint baj van velük, mert mi állandóan mindent reklamáltunk. Nem
kötözködtünk és nem akartuk, hogy mindenki ugrálja körül a lányomat. De
hordták mindenfelé éjszaka Pesten a lányt szórakozóhelyekre, a Zalatnay
születésnapi bulijára hajnali háromig, s ezek a dolgok nekünk nem tetszettek,
s nem láttuk szükségét. Azért, hogy a Szalma László villogjon vele akárhol?
Utána kiment a tíz legszebb magyar lány Bécsbe csapatversenyre az osztrákok
ellen. Hivatták a lányomat kint, hogy eljárást indítanak ellene, mert
a minibár tartalmát a szállodában elfogyasztotta az előző bécsi tartózkodása
alatt társnőivel, és nem fizették ki. Háromezernyolcszáz schillinget követeltek
rajta. Csillának a szolgálati útlevéllel nem volt egy fillérje sem, az
Ördögh Erikától kapott annyit, amennyiért vásárolni tudott. Közben jelentkezett
egy fotós, aki Csillát akarta fényképezni. Csilla annyira meg volt ijedve,
hogy tőle kért előlegbe és kapott hétezer schillinget, s abból kifizette
az ő, meg az Erika állítólagos adósságát. El tudja maga képzelni, hogy
egy lány három nap alatt egy minibárból majdnem négyezer schillinget fogyaszt,
amikor szeszesitalt nem is ivott? Azt mondta a Fodros, hogy ő majd bepereli
ezt a céget, és majd itthon Csilla meg fogja kapni a pénzt. A mai napig
nem kapta meg. A másik két lány pedig nem fizetett semmit… Nekem meggyőződésem,
hogy amit ott kint a vezérkar fogyasztott, azt a lányok számlájára ráírták,
s így jött ki ez a horribilis összeg.
Szusszanunk
egy kicsit. Mindketten próbáljuk összeszedni magunkat. Molnárné tudja,
én még csak sejtem, hogy legfeljebb a dolgok közepén járunk, hogy megértsünk
valamit a történtekből. Újabb cigaretta és újabb nyugtató jön. Helyenként
úgy érzem, rám is rámférne.
(Folytatjuk.)
Halmágyi
Miklós
Fotó: Benkő Sándor
|