|
A tragikusan elhunyt Molnár Csilla körül továbbra sincs hallgatás. Legutóbb a Reform című lapban olvashattunk interjút Gábor Zsazsával, a hajdan szintén szépségversenyt nyert magyar származású színésznővel. Zsazsa talán már föl sem tudná idézni azokat a régi-régi napokat, ehelyett inkább Molnár Csilláról állít ezt-azt. Így mindenki jól jár - gondolhatta, ám Csilla édesapjának van egy-két megjegyzése a dologról.
Már ismét írtak róla és ismét rosszat. Molnár Csillát vette a szájára a Reform elnevezésű koronás címerrel ékeskedő hetilap szenzációnak szánt interjújával: szerencsétlen sorsú szépségkirálynőnket hozza még szerencsétlenebb párhuzamba Gábor zsazsa kétes értékű karrierjével.
Egyre jobban felerősödik a külföldre szakadt magyarság és néhány "jeles" képviselőjének kioktató, lekezelő hangneme, lenézése a hazai gondok iránt. Úgy látszik a "vasfüggöny" lebontása után még könnyebb hazaköpködni. Egy ilyen köpésre volt vevő most is a Reform. Frederic von Anhalt, az agg szívtipró herceg korábbi bőbeszédűsége most elakadt, helyette a többszörösen férjezett és többszörösen felvarrt arcú, ki tudja, hány milliárdos, playboyok kísérgette nagyanyó adott mocskolód nyilatkozatot Asperján György megfogalmazásában június első hetében a Reformnak.
- Nem magamat védem, mikor tiltakozom - mondja Molnár István, a már védekezni nem tudó, halott lány apja. - Mert eddig hallgattam. Film készült a lányomról, rágalmazó könyvet írtak rólunk, kötetnyi újságcikket firkáltak össze, csámcsogott rajtunk az ország és a világ, de én hallgattam. Nem akartam a lányom emlékét még jobban bemocskolni, a már amúgy is szétesett családom életét még jobban felzaklatni és az egészségemet tovább rombolni. De már mindhárom oda, hiába hallgattam, lassan, de biztosan felőrlődünk.
Nem Zsazsa nyilatkozata bánt és nem is a herceg sokat sejtető hallgatása, mert ezek mögött nyilvánvaló rágalom húzódik meg, hanem az, hogy még mindig csámcsognak egyes lapok és szerkesztők családom és lányom tragédiáján.
Nem akartam, hogy Csilla induljon a szépségversenyen, ágyhoz kötött a porckorongsérv, nem tudtam megakadályozni az események alakulását, s nem tudtam megvédeni a lányomat. Nem tudom megvédeni most sem. Védelmet kérek a nyilvánosságtól, mely előtt bemocskoltak bennünket.
"Fodros úr" a MÉDIA igazgatója Moszkvában szerzett diplomájának bölcsességével többször hangoztatta, hogy ez egy bűvös kör, melyből nincs kiút. Igaza volt, mert még ma is fuldoklunk ebben a körben, s a szorítása egyre fojtogatóbb.
A Centrum Áruházak exkluzív ötvenezer forintos "exkluzív" ajánlatát a feleségem fogadta el a tudtom nélkül, melyet én a végén felbontottam. "Szalma László úrral", a MÉDIA megbízottjával érkezett hozzánk egy másik úr a Centrum Áruházak képviselőjeként. Ő közölte velem, hogy náluk a lányok úgy vannak nevelve, hogy: "te ide mész, te oda mész, te ezzel fekszel le, te azzal fekszel le. De a maga lányára nagyon fogunk vigyázni, Molnár úr!"
- Így?...
- Gyémánt László festőművész úr öt képet készített a kislányomról, kettőt ajándékként ígért nekünk, s aztán közölte, hogy elérkezett az aktok ideje. Mint később megtudtam, ajánlatokat tett ő is neki. A képekről nem tud a művész úr számot adni.
"Vörös Tamás urat", a család által megbízott menedzsert ki kellett rúgnom a kislány és az anyja kérésére. "Rúgd ki ezt a szörnyeteget" - mondat Csilla, és én akkor a legrosszabbra gondoltam. Későbbi információim igazolni látszottak ezt a feltételezésemet.
Átgázoltak ezek mindenkin és mindenen. Egy alkalommal felrendelték a kislányt Pestre, hogy a MÉDIA által szervezett bécsi útra felkészüljenek. Egyik társnőjével együtt kocsiba ültették őket, útközben megbilincselték a kezüket. Így értek oda a különös élvezeteket ígérő vacsorára... Aztán mégis csak kioldották őket kérésükre. "Szalma László úr" a MÉDIA hivatalos menedzsere az ausztriai út alkalmával holtrészegen várta őket a határon, üveggel a kezében. "Hol a k... anyátokban voltatok idáig?" - ordította a szervező, mikor meglátta a küldöttséget.
A bécsi út költségeit a család állta, mert a magyar és az osztrák szervezők között vitatört ki, s anarchiába fulladt az egész.
A máltai útra már nem akartuk kiengedni a kislányt, de megfenyegették, hogy amennyiben nem megy el, a MÉDIA megvonja tőle a királynői címet, a koronát visszaveszi, illetve a második helyezettet kívánja indítani a versenyen.
"Pauer Gyula szobrászművész úr" az első három helyezettről szobrot akart készíteni a Nemzeti Múzeum számára. Munkafotó címen két "fotóművész úr" enyhe erőszakkal aktfotót készítettek a lányokról. Köztudott, hogy ezeket a fotókat később kiszivárogtatták a Lui Magazinhoz, "Ernyei úrhoz", sem a lányom, sem mi nem tudtunk erről. De megtudtam, hogy egy hónappal ezelőtt a "szobrász úr" ezer márkát kapott egy, a lányomról készült mellszobor másolatáért. Arról is csak később értesültem, hogy a magyar milliárdosnak nevezett "Futács Károly" úgynevezett segítő szándéka szintén a saját üzletét és önreklámozását szolgálta.
Ebből az ügyből mindenki kifacsarta magának, amit tudott, amúgy magyar módra. Élen járt ebben "Friderikusz úr", aki büntetlenül indíthatott rágalomhadjáratot ellenünk. És most betetőzi ezt az egészet a Reformnak ez a nyugati bulvárlapokat is megszégyenítő, nyilvánvaló szenzációhajhászása.
Meddig kell még tűrnöm, meddig folytathatják még ezt ellenünk? Védelmet kérek. Jogi, erkölcsi, társadalmi és politikai védelmet... Ez a jogállamiság?
Az évek lassan de biztosan őrölnek, és mi beletörődünk. Kiollózott fénymásolt cikkek, újságok, fotók zizegnek a múltban matató ujjak alatt az asztallapon, és a csendben csak a pirulák csörögnek a fiolákban, de mintha mélyülne az elmúlt három év tragédiájának kútja, mert a bűvös körből valóban nehéz kiutat találni, vagy talán nincs is. Zsazsa mocskolódik, a herceg hallgat, a Reformot meg olvassák, de aki halott, az már nem tud védekezni...
Mezei István
KAPCSOLÓDÓ CIKK:
Reform, 1989. június 2.
|