Somogyi Hírlap 2003. október 31. |
EMLÉK AZ ALKOTÓ ELŐDÖKNEK |
Szomorkás volt a délután tegnap. Szürke és nyírkos. A szokatlanul enyhe idő még az őszt idézte, a hideg szemerkélő eső pedig már a telet. Amerre elláttam, gyertyák pisloglak már a délutáni szürkületben is, a szél pedig krizantémillatot hozott. Azt a novemberit, amelyik összetéveszthetetlenül a halottas ünnepet idézi. A megye legnagyobb temetőjében, a kaposvári Keleti temetőben, még az eső ellenére is több százan emlékeztek. Virágot hoztak, fényt gyújtottak, és volt, aki azért jött, hogy az ünnepre rendbe tegye szerettei sírját. Puskás Béla, a Somogy Temetkezési Kft. ügyvezetője is kiment a temetőbe. Ilyenkor, mint mondta, százezer ember keresi fel a város sírkertjeit. Nagy odafigyelést igényel, hogy minden rendben legyen. Tegnap délelőtt például már intézkedniük kellett azoknak a rendőröknek, akik csak ilyenkor segédkeznek a biztonság érdekében, egy idős nénitől ugyanis megpróbálták elvenni a táskáját. Persze, az utolsó szemrevételezés alkalmával ennél sokkal jobb híreket is kapott. Az utolsó simításokat is elvégezték azon a tíz védett síron, amiket hárommillió forintból civil kezdeményezésre újítottak fel mindenszentekre. - Rendszeresen Gönczi Ferenc sírja előtt vitt
az utam, amikor eljöttem a temetőbe és láttam, hogy egyre rosszabb állapotban
van - mondta Ruisz Györgyné, a kezdeményezés ötletgazdája. - Kerestem
a lehetőséget, hogy hogyan lehetne rendbe tenni a sírt, amikor hallottam,
hogy a város rendeletet alkotott a védett sírok ápolásáról. Elmentem hát
egy közmeghallgatásra és felvetettem az ötletet, hogy civilek is segíthetnének
ebben a munkában. Ezután megkerestem a kaposvári sírköveseket, és az egy
csoda volt, amit tapasztaltam. Mindenki segített akit kértem és egyből
az ügy mellé állt. Rajtuk kívül aztán önkormányzati képviselők, az építőiparosok
és üzletek is adtak, hogy sikerülhessen ez a vállalás. Életem egyik csodálatos
élménye volt ez az összefogás és segítőkészség, amit tapasztaltam. - Az elmúlt években tapasztalható, hogy nemcsak a szeretteik, de ezeknek az embereknek a sírja mellé is sokan odaállnak - mondta Kalocsa Józsefné, a Keleti temető gondnoka. - Nemcsak halottak napján, hanem máskor is. Az utóbbi idoben sokan keresik a katona sírokat, ahol mindenki gondolhat a háborúban meghalt, de jeltelen sírban nyugvó hozzátartozójára. Szász Endre sírját is rengetegen látogatják, de legtöbben még mindig a tragikus körülmények között elhunyt Molnár Csilla Andrea síremlékére kíváncsiak. A szépségkirálynő síremlékét Melocco Miklós készítette, s ezenkívül is több szép emlék található a temetőben. Nem volt ez mindig így. A középkor embere többnyire névtelenül temetkezett, aztán az évszázadok folyamán változtak a temetkezési szokások. A legmagasabb kegyeleti kultúra a harmincas években volt Magyarországon. Akkor több szobrászművész is készített síremléket a temetőkben. - A legtöbb igénytelen, műkő síremléket a 60-as, 70-es években állították fel, manapság az egyszerűbb formájú, de igényes anyagból készített emlékek vannak divatban - mondta Puskás Béla. - A Keleti temetőt egyébként 1891-ben kezdték kialakítani és eredetileg nagyobb volt. A dombóvári út építésénél vettek el a területébol. Ez a sírkert már gyakorlatilag betelt, csak kriptás és urnás temetkezésre van lehetoség itt. Szeretnénk, ha alkotó elődeink védett sírjai idővel mind megszépülhetnének, hogy minden rájuk emlékező hozzájuk méltó körülmények között helyezhesse el virágait. Fabos Erika |