MI(T) NEKÜNK A SZÉP

Bori Erzsébet írása a NÉPSZAVÁNAK

A Miss és Mr. Hungary országos döntőjét közvetítette a tévé, amelyen szép reményű leányzók, illetve fiatalemberek közül választották ki a legszebb reményűt, aki majd a nagyvilágban képviselendi kis hazánkat.

Szép az, ami érdek nélkül tetszik - ezt olyan ember mondta, aki okos lehetett, de szépségversenyt egyszer sem látott a Magyar Televízióban. Komáromi doktor, főállásban rendőrkapitány viszont érti az idők szavát, és korszerűen, popzenei hangszereléssel fogalmazta újra a filozofikus megállapítást a Miss és Mr. Hungaryre szerzett táncdalában.
De sajnos ma már a szépségverseny sem a régi. Ezek az újabb válogatók csak sápadtan kullognak ama első nyomában, amelyet égbekiáltó botrány, sajtóvitákkal kihangosított pereskedés kísért, amely dalokat, könyveket és szobrokat ihletett, és a drámai eseménysornak egy igazi tragédia (a szépségkirálynő, Molnár Csilla öngyilkossága) adott nyomatékot.

Ami a mostani Miss és Mr. Hungaryt illeti, csak a magasságos öregisten és a nála egy paraszthajszállal kisebb formátumú Fási Ádám licenctulajdonos a megmondhatója, hogy milyen és mekkora szépségverseny ez odakinn a világban. A ráépült hazai műsor inkább gagyinak tűnt, ám erről a jelöltek tehetnek a legkevésbé. Ők hozták a formájukat, ami szép volt és fiatal, még a kezdők megejtő sutaságában is. Felvonultak, ahogy kell, előbb lenge magyarban, majd estélyiben, nekem a 2-es számú modell tetszett a legjobban, pont ilyet csináltatott az anyósom arra az alkalomra, hogy örömanya lett.

Amúgy ezen a helyi érdekű és családias hangulatú versenyen csak a harmadik alabárdos és a szobalány mellékszerepét osztották a szépségekre. Valójában a szponzorok és a rendőrök vitték a prímet. A szponzorok és szponzornék száma jócskán meghaladta a versenyzőkét, hosszú tömött sorokban érkeztek a színpadra, hogy fürdőruha, testápoló vagy balatoni beutaló képében leróják köteles adójukat a szépség előtt. A pénz és a hatalom boldog nászát a rendfenntartás és a közigazgatás prominens alakjainak - főrendőr, főügyész, polgármester, rendőrtiszti főiskolai parancsnok, Polisz alapítványi elnök - kardala kísérte.

Én nem értem, mit nyavalyognak furtonfurt a kultúra munkásai, hogy Magyarországon kötéllel sem lehet szponzort fogni, sehol egy Széchenyi gróf, sehol egy Hatvani báró. Az ógazdagok jobb szeretnek sötétben járni, és bár az újgazdagok szívesen grasszálnak a fényben, a bukszájukat hét lakat alatt tartják. Most láthattuk, hogy ebből egy szó sem igaz. A kicsi, de erős hazai tőke birtokosai alig fértek el a színpadon. Tudom, a rossz nyelvek szerint nagyságrendekkel olcsóbb egy ilyen műsort támogatni, átadni egy kozmetikai készletet vagy joggingutalványt, mint megvenni egy percet a tévéreklám drágán mért idejéből.

Van, aki szép, van, aki gazdag, van, aki okos és van, aki rendőr. Aztán ezek összeteszik amijük van, de ebből még nem lesz műsor. A tévéseket ez nem látszott zavarni, bár egyikük - alighanem egy segédoperatőr - finoman jelezte különvéleményét. A Miss és Mr. Hungary valami kifürkészhetetlen okból szegedi záróképekkel ért véget. Megmutatták a híres szökőkutat a Móra Ferencről elnevezett könyvtár és múzeum előtt, majd a kamera behozta az épület homlokzatát, amelyen olvashattuk a múltból ottfelejtett feliratot: Közművelődésünkért.

(Képriportunk a Magazinban)