MOLNÁR CSILLÁRÓL, MÚLT IDŐBEN

(Hazánkban a háború előtt utoljára 1934-ben tartottak szépségkirálynő-választást. Pontosan ötven évvel később a szervezők hozzáláttak egy újabb, ahhoz hasonló verseny szervezéséhez. A verseny meghirdetésekor figyelembe kellett venni bizonyos európai "szabványokat", a részvevők például csak 16 és 27 év közötti hajadonok lehettek, akiknek testmagasságuk meghaladja a 160 centimétert. A Magyar Média felhívására kétezren jelentkeztek. 1985 októberében a Budapest Kongresszusi Központban hirdették ki a végeredményt: Magyarország Szépe a 16 éves, 178 centi magas Molnár Csilla Andrea lett, egy fonyódi magánétkezde tulajdonosának lánya.)

Az édesanya, Molnár Istvánné:

- Emlékszem, hazajött a lányom az iskolából, és mondta, anyuka, én jelentkeztem a szépségversenyre. Időm nemigen volt, amikor kezdődik a szezon, nekünk csak éjjel van alkalmunk a beszélgetésre. Személyzetünk, ugye, nincs sok, mi az életben tíz fillért nem kaptunk ajándékba, a fiam meg a lányom kicsi koruktól felnőttként segítenek. Na, a lányom mondja, hogy anyuka, szólt az Erika, jelentkezzünk a szépségversenyre. Ők ketten mindig vetélkedtek, melyikük a szebb, az Erika talán kicsit féltékeny is volt, mert sokan Csillukát tartották szebbnek, bizonyosan azt gondolták: döntsenek az illetékesek. Én meg azt se tudtam, milyen is az a szépségverseny, azt hittem, az iskolában vagy az iskolák között rendeznek valamit. Mikor a Magyar Médiától megérkezett a levél, a férjem óriási patáliát csapott, hogy tönkreteszem a lányt, tisztában vagyok-e azzal - milyen körökbe kerülhet. Az az igazság, hogy én nem tulajdonítottam túl nagy jelentőséget ennek az egésznek, hiszen biztos nem jut el Csilluka a döntőig, minek hát a veszekedés. A kislán akkoriban kezdett komolyabban foglalkozni magával, tükör előtt tanult, próbálta festeni a szemét, az arcát, hát majd ez a vetélkedés megnyugtatja. Nálunk nem volt téma a Csilluka szépsége, mindegyik szülőnek a maga gyereke a legszebb, és ezzel a dolog el vont intézve.

A selejtezőt pont akkor tartották, amikor az iskola osztálykirándulást szervezett, én mondtam a gyereknek, hogy a túra a fontosabb, ő ebbe bele is nyugodott, csak arra kért: írhasson levelet a szervezőknek, próbálják őt máshová beosztani. Örültem, hogy ezzel vége az ügynek, hiszen Molnár Csilla kedvéért valószínűleg nem rendeznek újabb selejtezőt. Csakhogy jött a válasz: átirányították egy másik csoportba. A Csilla se enni, se inni nem tudott, mondta nekem, anyuka, gyönyörűek a lányok, csak a középdöntőig jussak el, mert az Erika biztosan kiesik. Az a kislány valóban kiesett, a Csilla viszont holtversenyben első lett. Elkísértem Pécsre, fizettem a szállodáért ezer forintot, a belépő 350 volt, hogy láthassam a lányomat. Vettünk ruhát is, fodrászhoz, kozmetikushoz ment a gyerek, a férjem meg kiabált, hogy még lesz egy csomó verseny, és ne higgyük, hogy mindegyikre új holmikat kap a Csilluka. Az osztálytársai azonban szurkoltak neki, bőröndszámra hozták ide a ruhát, és én azért boldog voltam attól, hogy a lányomat ünneplik.

(A Magyar Média akkori igazgatójának nyilatkozataiból: "Nyereségérdekelt vállalat vagyunk, így mielőtt hozzáláttunk volna a szervezéshez, igen komoly gazdasági számításokat végeztünk. Végül is arra jutottunk, amire eleve számíthattunk, az eseményre nem fizethetünk rá, csak kereshetünk rajta. Bízvást remélve, nem is keveset... Vállalkozásunk nem pénzcsinálás, hanem nyereséggel számoló vállalkozás, amely erkölcsi és politikai kötelezettségvállalással jár."

Molnár Istvánné:

- Az elődöntőben Csilla már kapott virágkosarat meg különböző ajándékokat, pezsgővel koccintania kellett, én meg közben megpróbáltam összeszedni a csomagjait, nehogy elvesszen valamelyik, mikor szólt nekem a zsűrielnök, hogy az a győztesé, tessék otthagyni! Mondtam, a kislány anyja vagyok, erre meghívott engem meg Csillát egy üveg francia pezsgőre. Utána elterjedt a hír, hogy az a férfi a lányom szeretője lett, azért nyerte meg a versenyt. Ezzel el is kezdődött a pletykaáradat: na, a Molnár Pista keze Pécsig elért, de majd Pesten mutassa meg, hogy milyen ügyes. Sok szebb lány van, mint a Csilla, ott már nem lesz protekció. A szervezők meg ostromoltak egy szerződéssel, írjam alá, hogy a gyerek csak a Magyar Médián keresztül köthet megállapodást fotózásra, reklámra, pedig erről a jelentkezéskor még szó sem volt. A férjem megtiltotta, hogy aláírjam, és én nem is voltam erre hajlandó.

A középdöntő Pesten volt, a szállodát képtelen lettem volna kifizetni, egy ismerősömnél húzódtam meg, 450 forintot adtam azért, hogy a Fórumban megnézhessem a saját lányomat. A FOTEX-től meg levél érkezett, hogy kívánok-e fotót a versenyről, persze, hogy kellett, jött is a csomag utánvéttel, 800 forintba kerültek a képek. A Fórumban a műsorkezdés előtt jön a lányom, tiszta ideg volt, hogy anyuka, baj van, azt mondták, ha most nem írjuk alá a szerződést, csomagolhatok, és mehetek vissza Fonyódra. Csorgott a könnye, mit tehettem, aláírtam. Negyedik lett. A férjem megígérte, ha a Csilla bejut a döntőbe, azt ő is megnézi. Október 5-én volt a döntő, szeptember 30-án lebénult a férjem, porckorongsérvvel. Senki a világon nem számított Csilluka sikerére, de a döntőre sok fonyódi elkísérte, szurkolt neki mindenki, ő meg váratlanul megnyerte a versenyt, de az örömömet rögtön elnyomta a félelem: mit szól majd az apja, hogy aláírtam a szerződést?

Borzalmas érzés volt: a lányom úszott a boldogságban, én meg folyton arra gondoltam: jaj, most mi lesz? Erre szól nekem Csilluka, hogy jöjjek, mert megint valami megállapodást akarnak vele aláíratni. Elvittek egy raktárforma helyiségbe, ahol egy áruházvállalat reklámfőnöke fogadott, hogy szeretnék a lányomat háziasszonyként foglalkoztatni, ezért ők egy összegben fizetnének ötvenezer forintot, s alkalmanként mint szakképzetlen manöken kapna vagy kétszázat, reméli, ezzel elégedett vagyok. Mondtam, hogy azért 50 ezer forint nem olyan sok pénz, különösen, ha a hatodik százezret kap. Azt válaszolták, hogy annak idején a Pataki Ági csak 25 ezer forintot kapott, hát igen, azóta ennyit romlott a pénz, feleltem, különben is a Csilluka még gyerek, gimnazista, nem írok alá semmit. Bíztattak, hogy lehoz éjjel a kocsi, beszéljem meg a férjemmel, mert ők szeretnék ezt a holnapi sajtótájékoztatón bejelenteni. Elnézést, feleltem, a férjem ágyban fekvő beteg, hagyjuk egyelőre azt a szerződést. Végül, a Csillát a döntő után egy szál magában a Kongresszusi Központban hagyták, a hotelba valamelyik ügyeletes szívességből vitte el, mert megszánta.

Mindenki üzletet szimatolt, mucsaiaknak neveztek bennünket, kezdtek körülöttünk rajzani a legkülönbözőbb ajánlatok, de higgye el, hogy a lányomnak talán a legszebb emléke az volt, amikor királynőként megérkezett Fonyódra a balatoni gyorssal. Az állomáson legalább kétszáz ember várta, a hangosbemondó köszöntötte, ahogy a rengeteg csomaggal lekászálódott a vonatról.

Az ünneplés azonban nem tartott sokáig, megérkeztek az első névtelen levelek, rosszízű újságcikkek, meg a "jóbarátok" értesülései, hogy képzeld, a Csilláról mit hallottam, a Molnár Pista 150 ezer forinttal fizette le a zsűrit, de ment feljelentés az adóközösségbe, vizsgálják ki, miből tellett erre nekünk, jöttek bejelentés miatt a népi ellenőrök, a társadalombiztosítósok. Vizsgált itt mindenki a világon, egyedül a gimnázium maradt mellettünk, a gyerek mellett. A férjem betegágyánál állandóan csöngött a telefon, ömlöttek ránk a rágalmak, hogy disszidálni akarunk, hogy télvíz idején nyugati rendszámú kocsi állt a házunk előtt, aztán meg hogy visszaveszik a koronát, ha Csilla senkivel sem köt szerződést a szépségverseny támogatói közül. Bántotta az embert, hogy a gyereke elér valamit, a győzelmét meg kétségbe vonják, a lányomat is rettentően zavarták a megjegyzések, nem bírta megemészteni, hogy ilyen kegyetlenek az emberek. A férjem idegei teljesen kikészültek, mentő vitte az intenzív osztályra.

(A Magyar Média szerződését egyetlen lány, Kalmár Zita nem írta alá. Ő kapta - hatodikként - a FOTEX különdíját, százezer forintot, s az egyesztendős kaliforniai ösztöndíjat. A szóban forgó megállapodás szövege a következőket tartalmazta: "Kijelentem, hogy a Magyar Média Reklám és Propaganda Szolgáltató Leányvállalat által rendezett szépségversenyen történt benevezésemmel egyidejűleg az alábbi kötelezettséget vállalom: az előselejtezők után az elért helyezésemre tekintettel, külön szerződés alapján, a későbbiekben megállapított külön honoráriumért a Centrum Áruházak, a Caola Kozmetikai és Háztartásvegyipari Vállalat, valamint más, a Magyar Média által biztosított vállalat vagy intézmény felkérésére hirdetési tevékenységben háziasszonyként, fotómodellként vagy egyéb személyemhez kötött reklámtevékenységben rendelkezésre állok, nyilatkozatom alapján más céggel nem köthetek szerződést..." A Magyar Média januárban úgy döntött: lemond a szerződésben foglalt jogáról.)

Molnár Istvánné:

- Azt mondták, bunkó maszekok vagyunk, több a pénzünk, mint az eszünk, pedig csak azt akartuk, hogy a gyerek könnyebben induljon az életnek, mint mi annak idején. Én, kérem, nem voltam arra berendezkedve, hogy szépségkirálynőként foglalkozzam a lányommal, szoláriumoztassam, öltöztessem úgy, hogy abban senki se találjon kivetnivalót, ne étkezzen Pesten bisztróban, mert az rangján aluli, de amikor ezért havi 15 ezer forintot kérek, kinevetnek. Tulajdonképpen Csilla az élménybeszámolókért kapta a legtöbb pénzt, mert fedezték a rezsijét, és 2500 forint volt a honoráriuma. A külföldi útjai? Az a bizonyos háromnapos jutalomút Bécsbe több keserűséggel járt, mint örömmel! Sértette a bánásmód, a hangnem, ráadásul volt a szobában minibár, használta a telefont - ezt a szervezők a következő úton, tudja, amikor azt a "csapatbajnokságot" rendezték a bécsi Hiltonban, bekasszírozták tőle schillingben, de éjjel, mikor visszaérkeztek Pestre a lányok, nem volt hol aludniuk. Gondolkoztunk is, hogy elengedjük-e Máltára, de hát miért fosszuk őt meg ettől az élménytől, hiszen egyébként nemigen juthat el oda.

Jóval előbb indultak, mint ahogy a verseny kezdődött, azzal az ürüggyel, hogy Münchenben találkoznak Európa szépei, s ott fognak majd gyakorolni. Hát a próba abból állt, hogy reggeltől estig filmezték, fotózták őket, divatbemutatókon vettek részt, de a gyerek még napidíjat sem kapott, azzal az ürüggyel, hogy ő nem a Magyar Média alkalmazottja. Állandóan azt kapta válaszul: "Örülj, hogy itt lehetsz, örülj, hogy elhoztunk." Amikor az igazgató mellől el akarta kérni a tolmácsot, hogy értse, amit a koreográfus angolul mond neki, az kikérte magának a pimaszságot. Arról persze nem beszélt, hogy kölcsönkért ruhákkal utazott a Csilla, mert a holmikról nem gondoskodtak idejében! Harmadik lett Máltán, s mikor hazajött, a Magyar MÉdia ismét hívott minket: lássuk, milyen rendesek, márciustól legyen Csilla a háziasszonyik havi kétezer forintért. Arról azonban most sem beszéltek, hogy ez milyen lekötöttséggel jár, mit kell ezért a gyereknek csinálnia, csak azt hajtogatták, hogy ez puszta jelkép, meg hogy a Csillát ők felkarolják.

A lányom a sok iskolai hiányzás miatt magántanuló lett, külföldi szerződések is kilátásban voltak, szerettük volna, ha kíméli magát, ezért nem írtuk alá ezt a szerződést sem. Az itthoni feszültségek viszont állandósultak, a férjem idegileg teljesen összeroppant, tulajdonképpen abba kellett volna hagyni az egészet, de mindenki azt tanácsolta, hogy Csilla menjen, mozogjon, lássák, hiszen 1986-ban már más lesz a szépségkirálynő - elfelejtik őt az emberek. Azt persze a Csilluka is tudta, hogy ez nem egy nyugdíjas állás. Egyszerre vonzotta meg zavarta őt a művészvilág, mi pedig folytonosan féltettük, mert Pesten társaságból társaságba cipelték, állandóan viselkednie kellett, mindenki elvárta tőle, hogy mosolyogjon, ápolt nő legyen, pedig még gyerek volt. Fárasztotta ez az egész, bántották az örökös megjegyzések is. Ha kifestette magát, az volt a baj, ha farmerban ment, azért szólták meg, amikor egy fiúval sétált végig a fonyódi utcán, a szeretőjének nézték. A felszolgálásban sem segített már, mert zavarta, hogy folyton nézik, figyelik. A férjem meg minden egyes telefon után tudni akarta, hogy kivel mit beszét a gyerek, teljesen kiborult, s olyanokat mondott rá, hogy az jobban bántotta Csillát, mintha az apja megpofozta volna. Érthetetlen volt előtte az is, hogy én mindenkivel szemben bizalmatlan lettem, mert ennek előtte tényleg nem olyan voltam.

A múlt héten japán forgatócsoport érkezett Magyarországra, péntek-szombaton kellett volna Csillának fölmennie, mert szerették volna fényképezni, de ő először mondta azt, hogy nem akar menni. Még figyelmeztettem is, hogy Csilluka menjél, hátha most jön be az a valami. Nem ment föl. A búcsúlevelében azt írta nekem: "Anyuka, nem bírom tovább..."

(1986-ban is lesz szépségkirálynő-választás. A feltétel hasonló a tavalyihoz: a jelentkezőknek hajadonoknak kell lenniük, ám a korábbiakkal ellentétben az alsó korhatár nem 16, hanem 17 év. A jelöltek fotóit folyamatosan közli a Képes 7. Molnár Csillát szerdán Kaposvárott temetik.)

Tamás Ervin