SÉTA A SÍRKERTBEN

Egy temető általában akkor válik újságcikktémává, ha feldúlják. Mint a hét végén a szigetvári zsidó sírkert.

* * *

Pedig a temetőkről akkor is megéri elmélkedni, ha éppen nem történik bennük bűntény. Akadnak köztünk sokan, akik nemcsak halottaikhoz sétálnak ki egy temetőbe, hanem azért is, hogy ott időzzenek. S ez nem jelenti azt, hogy a sírok közt ballagók depressziósak, egyszerűen csak megfogja őket a hely szépsége, csendje, hangulata. Előfordul, hogy valaki azért látogat ki egy temetőbe, mert meg akar állni egy általa tisztelt ember sírjánál.

E szándékot Somogyban megkönnyíti Puskás Béla könyve: a két éve megjelent kiadvány a megye temetőiben nyugvó, 380 híresség sírjához kalauzolja el az olvasót. Némelyik nyughely e könyv nélkül is vonzza a látogatókat, hiszen például a kaposvári temetőben Rippl-Rónai József sírjánál rendszeresen megállnak a festőfejedelem tisztelői. Ugyanitt pihen a tragikus sorsú szépségkirálynő, Molnár Csilla Andrea, akinek Melocco Miklós által készített síremléke kultuszhely. A színészkirály, Latinovits Zoltán balatonszemesi sírkeresztjéhez évente ezrek zarándokolnak el. Persze az említett könyvben szereplő művészek, iskolaalapítók, tudósok, lelkészek, polgármesterek, sportolók többsége kevésbé közismert, az ő munkásságuk alapvetően a helybélieket boldogította.

Pécsett most készül egy hasonló könyv. Jövőre lesz százéves a pécsi köztemető, s a centenárium alkalmából a helyi városvédő egyesület könyvet jelentet meg a sírkertben nyugvó nagyokról. Szekszárdon is szívügye néhányaknak egy ilyen kiadvány, ám ott a szándék még nem sűrűsödött tervvé.

Ha a maradandót alkotó elődök emlékét gondosan ápolja egy település közössége, akkor azzal önnön összetartozását is erősíti. Egy temetői séta mozgás a jó levegőn, helytörténeti óra, lokálpatrióta játék és önismereti tréning is egyben.