A SZÉPSÉG MÉDIA-SZATÓCSAI

A tévé műsoráról – Lőcsei Gabriella jegyzete
2006. augusztus 3. 11:57

Ilyen még nem volt: a "királyi" magyar televízió hét végi, fő-fő műsoridejét adta oda a magyar szépségkirálynő-választók klánjának, hogy a nagy buliról készített felvételeket – Út a döntőig, Döntő show-t leadják . Két órán át futott, vagy inkább: bukdácsolt, döcögött az m1-en a Miss World Hungary.

Még egy ígéretes játékfilmet is száműztek a kedvéért, noha semmi tétje nem volt az egésznek, hiszen a sarki rendőr is hetekkel korábban értesült róla, ki lett Magyarország szépe 2006-ban. Persze, lehet, hogy elfelejtette… Nem mintha rossz volna a memóriája, á, dehogy. De minálunk valahogy felejthetők a legeslegszebbnek kikiáltott magyar lányok, a szépségkirálynő-választások. Talán, mert túl sok van belőlük. Tizenöt-húsz, évente. (Amikor a Miss World Hungary utóricsajától volt zajos a Magyar Televízió, akkor is a szépség hazai királynőjét keresték, történetesen a Balaton partján, a majd kétszáz éves történelmi múltra visszatekintő füredi Anna-bálon. A hagyományainkat is megidéző rendezvényről azonban, hol palotást járnak az elsőbálosok, és a legszebb lányokat másnap hintón viszik végig a patinás fürdőváros utcáin, legfeljebb pár perces tudósításokat szokott hozni a legtöbb hazai televízió.) Talán, mert felejthető lányokat sorakoztatnak elénk. Mintha egy nagy Barbie baba vásáron volnánk, ugyan ki tudja megjegyezni a teljes árukészletet, az elsőtől az utolsóig? Talán, mert tisztában vagyunk vele, hogy a mi koronával ékített, bűbájos leánykáink, hiába a hazai cécó, nem jutnak messzire. Általában észre sem veszik őket a világ színpadain. (Az egyetlen kivétel Laky Zsuzsanna, akit 2004-ben Miss Európának választottak.) És, itthon sem vár rájuk óriási karrier. A csúcs, hogy ott villoghatnak a televíziók által közvetített szerencsejáték-sorsolásokon. Forgathatják a számokat, mosolyoghatnak, édesdeden a Kenó sorsolás közben. Vagy, ahogyan a fővárosi éjszakai élet alapos ismerői állítják, díszletei lehetnek a szépségkirálynő-bizniszben mostanáig egyeduralkodó Fásy Ádám mulatójának.

Bizonytalan kimenetelű, mondhatni, gyanús üzleti vállalkozás szépségversenyt rendezni, azon részt venni, a boldogtalan emlékű, legújabb kori magyar szépségkirálynő, Molnár Csilla tragikus sorsát felidézve, ezt tartják, ezért is viszolyognak tőle a még ép erkölcsi érzékkel rendelkező emberek. A dél-dunántúli diáklány történetét kibeszélő dokumentumfilmet egyébként, nagy ritkán, hétköznap délelőttönként műsorára tűzi a Filmmúzeum. Akinek sikerül elcsípnie ezt a korántsem teljes munkát végző, tényfeltáró dokumentum-riportot, meggyőződhet róla, hogy még a rendszerváltás előtti, "szigorú" időkben is miként kereskedett a szépséggel minálunk a pártállami média, s véle karöltve, a szocialista pénzarisztokrácia. Mellesleg szólván, a történet mellék(?)szereplői, Fenyő János kivételével, most is színen vannak, méghozzá igazán előkelő helyeken. Ha ezt a filmet tűzi műsorára a Magyar Televízió július utolsó szombatján a Miss World Hungary-show helyett, meghajolhatnánk a bátorsága előtt. A Miss World Hungary-betétek láttán azonban csak kárhoztatni lehet az első számú közszolgálati adó műsorpolitikáját. És nem is csak azért, mert olyan – igaz, kormányzati erőkkel, például Kóka János elnökletével aládúcolt – magánjellegű vállalkozást támogat, a nyerőgépek játékszoftvereivel kereskedő üzletember, Gyulai Zoltán által jegyzett Magyarország Szépe Kft. ügyleteit, amiknek legfeljebb a kereskedelmi adók egyikén szabadna helyet szorítani. De főleg azért kárhoztatható a Miss World Hungary-show vállalása miatt a Magyar Televízió, mert közszolgálati megbízatásával ellentétes, nemzeti értékeinket nevetségessé tevő, azokat lejárató műsort közvetített.

A Magyarország Szépe Kft., amely Fásy Ádámtól – "Fásy papát" kisebbségi tulajdonosként megtartva – a legrangosabbnak tartott szépségversenyek rendezési jogát megszerezte, a "színvonal, mindenek felett!" jelszóval látott munkához. Az új "gazda" nyilatkozatait olvasva (lendületet kell adni a rendezvénynek, hirdette a Magyarország Szépe Kft. főembere, olyan értékeket kell felmutatni, amelyek méltóképpen képviselik hazánkat a világversenyen), még reménykedni is lehetett. A napilapos múlttal is rendelkező licenc-tulajdonosnak ugyanis volt hol és volt kitől megtanulnia, mi az érték és mi a talmi, mi a sajtótisztesség és mi a média-gazemberség. Ehhez képest a show, amely a szépségverseny döntőjét keretbe fogta, nem csak a színvonaltalanságával vívta ki az első helyet magának a mai magyar mozgóképvilágban – gondoljuk meg, nem akármilyen teljesítmény ez sem – de nemzeti értékeinket is sértette. Boros Lajosból, a rádiós móka-mesterből öreg királyt csinált "a Grimm mesék elemeire épített musicalszerű történet", ez még nem is lett volna baj. Ám a szövegével, szerepével egyaránt a bugyuta, alpári uralkodót hozó médiabohóc fejére a Szent Koronát utánzó uralkodói fejék került. Aki tehát "Lali királyt" látta, benyögéseit hallotta – oldalán a királylánynak maszkírozott Tornóczki Anitával, aki viszont, emlékszünk rá, ugye, nevelőpapája, Medgyessy Péter miniszterelnöki kinevezésével egyidejűleg lett a média nagyágyúja – nem a Grimm-mesékre gondolt, hanem a kigúnyolt magyar históriára. A két, királyinak a díszes jelmezek és kiegészítők ellenére sem mondható műsorvezető azt játszotta el a nézőknek, hogy a szépségverseny jelöltjei közül választanak társat az uralkodó fiának, a – trónörökös? – hercegnek. Nem sokkal az államalapító nagy király ünnepe, augusztus 20-a előtt – amelyet méltó módon, korszerű, új műsorokkal képtelen köszönteni, emlékezetessé tenni a hazai elektronikus média, meggyőződhet róla bárki, aki a Szent István-napi műsorkínálatot tanulmányozza – ugyan kire, mire gondolhatott az ember e gyalázatos keretjáték láttán?

Ami nyereség e csúf hacacáréból megmarad, azt állítják a szépségverseny urai, a Kórházi Önkéntes Segítő Szolgálat anyagi támogatását szolgálja. Úgy legyen. A kérdés csak az, hogy miként lehet azokat a sebeket begyógyítani, amelyeket nemzeti büszkeségünkön ejtenek a szépség média-szatócsai? Ha a Miss World Hungary kapcsán szabad egyáltalán a szó klasszikus értelmében bármiféle szépségről szólani…