(vonatkozó részlet)
ÁPRILIS 19., HÉTFŐ
Jó
volt látni a filmet a gyönyörű lányokról és a vetélkedésről, ki lesz az
első szépségkirálynő. Bár pontosabb, ha azt mondom: a film hasznos volt.
Az ember kezdi felejteni a Kádár-korszak figuráit, gonoszságait, sarát
és szarát, melyet gondosan lemostak magukról a régiek, új öltönyt vettek,
hozzá divatos nyakkendőt, és a bolsevizmus után most a kapitalizmus áldásairól
győzködnek. A filmben megjelenik egy csapat, egészen olyanok, mintha férfiak
volnának, holott ócska hazudozók, semmi kis kukkolók, bizniszt akarnak,
ám gyilkosok lesznek. Elnéztem a gigerli színészt, akiből Fábry Sándor
hülyét csinált műsorában; a Magyar Média cég igazgatóját, a zsaroló komcsit,
aki nem tud megszólalni idegen nyelven; a romlott tekintetű szobrászt,
aki a pompeji lávaszobrokkal igazolta, miért mártja gipszbe a lányokat
- micsoda züllöttség, micsoda szörnyű világ! Molnár Csilla, gyere elő,
és kísértsd őket éjszakáikon! Rémüljenek meg láttodra, ordítsanak és sikoltozzanak,
mint tette Richmond, a gyilkos király. Izzadjon át alattuk a lepedő, amin
máig látszanak gyalázatuk foltjai. Ne kíméld őket, szép Molnár Csilla!
Ők se kíméltek téged....
VÉGH ALPÁR SÁNDOR
|