ANDREA SZÉP LEÁNY

A félelem erősebb hát a szépségnél. S a halott nem más: Magyarország szépe. Az öngyilkosság nemcsak statisztikai veszedelem: jelképek is öngyilkosok lesznek. Miss Hungáriát az önveszejtés morbus hungaricusa vitte el. Ölbe kapta, elrabolta. Nem ismeretlen arc oszlik most szét csöndben - dühösen gyászolunk, mi is, akik nem voltunk szerelmesei a szépségversenyeknek, s akik a testi báj pontos megmérhetőségében sem hittünk; akik tudjuk: ideáljaink nem mérhetők bokában-csípőben centivel - imádtunk csúf lányokat is, tudtuk, egy okos mosolytól a békahercegnő is világszépe, és némi konzervatív aggodalommal figyeltük a frivol hajcihőt, Hollywoodot Fonyódon - és féltettük értékrendünket a reklám kalandor véletlenjétől. Egy szép kislányt gyászolunk dühösen, s noha tudjuk: a verseny veszteseként, díjazatlanul, civilként is megölhette volna magát, mégis arra gondolunk, hogy karcsú derekát vásárba vitte a véletlen. Szociológiai balladát lehetne írni az esetről.

Júlia szép leány, Csilla Andrea szép leány - a fényszórók vakítottak el? A kamera, a dobogó fordított ki magából? Kifelé fordított? A világ csak kívülről látott - nehéz lehetett szakadatlanul kifelé élni? Csak azt hinni, hogy te vagy a legszebb magyar leány? Hogy csak ennyi vagy, semmi más? Pedig biztos nemcsak az voltál, aki beleszédült a külvilágba: körülragyogott test.

Talán illik morális önvizsgálatot tartani. Nemcsak anyagiakban - sikerben is szeretünk gyorsan meggazdagodni. Néha ledérnek látjuk az örömet s a végzetet is. Nem "teljesítményarányosnak". Föllazultak az ismérvek, elcsábulunk az esélylatolgatásban. Bárcsak komolyságra, bátorságra, jó konokságra tanítana minden tapasztalat. A tragikus is.

DIURNUS