| Magyar Hírlap 2005. augusztus 1. | 
| PAUER, 
        A PSZEUDO MŰVÉSZE | 
| Mintha új timpanon volna az épület főbejárata felett. Mintha írógéppel 
        készült volna Pauer Gyula első pszeudotárlatának manifesztuma 1970 októberében. 
        Pedig már akkor is kézzel rajzolta, aztán stencillel sokszorosította, 
        mint most, amikor a padlón szétszórt lapokon lépdelhetünk, netán emlékbe 
        is elvihetjük magunkkal. Az életmű-kiállítás az összes termet betölti, 
        főszereplője pedig az illúziókeltés "atyjának" számított egész 
        életében, fél évszázados pályafutása során. A valódi helyett létező látszatot, 
        az igazság hiányában a hamisságot mutatta fel, szóval és tettel egyaránt, 
        kiáltványoktól a happeningeken át a köztéri plasztikákig, avagy kvázi 
        képektől elhíresült színdarabok és filmek látványtervezéséig. Művei viharos 
        sikert arattak vagy botrányt kavartak. Pauer bár sohasem nélkülözte a 
        humort, mégis gyakran kivívta a hatalom haragját, lásd a villányi kőszoborpark 
        pszeudoreliefjét vagy a nagyatádi fafaragótábor Tüntetőtábla-erdejét, 
        amelynek mind a 131 példányát megsemmisítették. A 
        prüdéria elleni protestálásnak is beillett az első magyar szépségkirálynő-választás 
        résztvevőinek egy az egyben levett, egész alakos, avagy intim testrészes 
        műgyantamásolata. Körülötte mindig történik valami, akárcsak tárlatának 
        megnyitása óta, nemrég avatott Duna-parti holokausztemlékművét megrongálták, 
        négy fémcipőt feszítettek le az elkövetők.  Pauer-retrospektív  |