Magyar Hírlap 2005. augusztus 1. |
PAUER,
A PSZEUDO MŰVÉSZE |
Mintha új timpanon volna az épület főbejárata felett. Mintha írógéppel
készült volna Pauer Gyula első pszeudotárlatának manifesztuma 1970 októberében.
Pedig már akkor is kézzel rajzolta, aztán stencillel sokszorosította,
mint most, amikor a padlón szétszórt lapokon lépdelhetünk, netán emlékbe
is elvihetjük magunkkal. Az életmű-kiállítás az összes termet betölti,
főszereplője pedig az illúziókeltés "atyjának" számított egész
életében, fél évszázados pályafutása során. A valódi helyett létező látszatot,
az igazság hiányában a hamisságot mutatta fel, szóval és tettel egyaránt,
kiáltványoktól a happeningeken át a köztéri plasztikákig, avagy kvázi
képektől elhíresült színdarabok és filmek látványtervezéséig. Művei viharos
sikert arattak vagy botrányt kavartak. Pauer bár sohasem nélkülözte a
humort, mégis gyakran kivívta a hatalom haragját, lásd a villányi kőszoborpark
pszeudoreliefjét vagy a nagyatádi fafaragótábor Tüntetőtábla-erdejét,
amelynek mind a 131 példányát megsemmisítették. A
prüdéria elleni protestálásnak is beillett az első magyar szépségkirálynő-választás
résztvevőinek egy az egyben levett, egész alakos, avagy intim testrészes
műgyantamásolata. Körülötte mindig történik valami, akárcsak tárlatának
megnyitása óta, nemrég avatott Duna-parti holokausztemlékművét megrongálták,
négy fémcipőt feszítettek le az elkövetők. Pauer-retrospektív |