ELMENT EGY LÁNY

...A lényeg, amiben másnak "illene" lennie az itthoni szépségversenynek, mint akárhol, hogy tudatosítani kellene a részvevőkkel: ez JÁTÉK és egy időre esetleg valami érdekes idénymunka lehetősége. Játék, ami nem vérre megy, mert a szépségnél sokkal FONTOSABB EMBERI TULAJDONDSÁGOKAT díjazzuk igazán. És idénymunka-lehetőség, mert a szépség múlandó. Ha így gondolták volna a szervezők és a zsűri tagjai, középiskolás diáklányt semmiképpen nem koronáznak meg, sőt: a versenytől is eltanácsolják. Nyugat-európai játékszabály, hogy 16 év az alsó korhatár, NO ÉS? Nem arról van szó, hogy a királynőnk még legfeljebb csak királylány, hogy a bakfisokat gusztustalanul agyonsminkelték, s hogy érett női szépséget nem láttunk, hanem arról, hogy TISZTESSÉGTELEN elcsábítani őket akármilyen szerződéssel az életüket alapozó iskolából. Mert nemcsak az első hleyezett került nehéz választás elé, hanem több döntős és néhányan a "futottak még" kategóriából. Hallatlanul ERŐS A CSÁBÍTÁS, hogy valami csillogó és rövid zsákutcába menjenek. Divatból vagy pénzért kár a jövőt elüzletelni! Anélkül, hogy jósolni próbálnánk, valószínűnek látszik: a második helyezett óvónő és a harmadik fodrász egy időre hamarosan elhagyja tanult hivatását-mesterségét. Ők - az se lesz könnyű - visszatérhetnek majd, ha úgy adódik, de mi lesz az első diáklánnyal? Ha olvassa ezeket a sorokat, azt üzenjük: TANULJON, s ha marad szabadideje, keressen zsebpénzt és sikert az aranyozott koronával. Gratulálunk neki és drukkolunk érte.

Szántó Gábor
Ifjúsági Magazin
1985 december

Rövid, néhány soros hír a lapokban: "Véget vetett életének Molnár Csilla Andrea 17 éves tanuló, fonyódi lakos, aki 1985-ben elnyerte a Magyarország szépe címet."

A közönség csak a kifutóról ismerte. Ő volt a magyar szépségkirálynő. Ő volt? Ő lett! Szépségkirálynőt csináltak belőle.

Már kislányként elhatározta: ha felnő, elmegy a nagyvárosba, és fotómodell lesz vagy manöken. Nem volt túl sok ideje dédelgetni az álmait. Korán, alig 17 évesen megismerte nevét ország-világ. Belecsöppent egy idegen, farkasmosolyú világba. Sokan irigyelték érte. Szerződések, külföldi utak, nyilatkozatok. És ő próbált megfelelni.

Pedig volt egy másik arca is. Nem sokkal halála előtt, egy - már soha meg nem jelenő - interjúban furcsa dolgokat mondott nekem:

-Véget ért a gyerekkorom. Váratlanul jött ez az egész. Nem is tudom igazán megemészteni azóta se. Akárhová megyek, akármit csinálok, én már nem Molnár Csilla vagyok, hanem A Szépségkirálynő. Elvárják tőlem, hogy minden percben azt a formát nyújtsam, olyan szép és üde legyek, mint akkor ott, a kifutón. Nem megy. Idegileg, lelkileg teljesen kikészültem. Néha már azt mondom: elég a telefonokból, levelekből, ajánlatokból - abbahagyom, nem csinálom tovább. De a következő percben tudom: úgysem lehet. Kaptam az élettől egy szerepet, és ennek meg kell felelnem.

Nem sikerült. Elment, amikor az újabb szépségverseny részvevői a soronkövetkező döntőre készülődnek.

I. N. T.