KÉPÜZENET

BUDAPEST, 1985. OKTÓBER 5. Fellépésre váró hölgyek a Budapest Kongresszusi
Központban rendezett Magyarország szépe versenyen.
MTI / Benkő Imre

Talán bele sem gondolunk, miért, de nem cseng jól Magyarországon ez a szó: szépségverseny. De az sem, hogy szépségkirálynő, vagy Miss Hungária. Valahogy keserű e szavak íze, mintha a tisztaság hiányozna belőlük. Pedig a szépség tiszta. Annak kellene lennie. Csakhogy egy ilyen verseny manapság már eleve nem lehet tiszta. Bepiszkítja a pénz, a hamisan csengő, csillagporos propaganda, az alig leplezhető erőlködés. Túlságosan sokat tudunk már az efféle versenyek hátteréről. Izzadság és sírás uralja a kulisszák mögötti teret. Erőltetett mosoly, ólmos könnyedség a színpadot.

Benkő Imre balladai sűrűségű képén ez mind rajta van. Valósággal sugározza. Erről szól! Nézzék csak, semmi mosoly, semmi boldogság, légiesség, sőt, semmi nőiesség, ahogy itt elvárható volna! A feszültség máza fénylik a sminkelt arcokon. Nem versenyzőket látunk, hanem testeket, amint sorszámmal a kezükben jelenésre várnak. Orgonasíp a rideg mozaikon. Guggoló, ülő és álló bikinis hölgyek, a tekintetük is ezt a sorrendet követi. A földre, előre, és felfelé figyelnek. De üresen, örömtelenül. Látszik a szemükben a kétely, s magukban talán fel is teszik a kérdést: Mit keresek itt? Hogy kerültem ide? Mert nem versenyizgalomról árulkodnak ezek a szép arcok.

Először nem oda vonzódik a tekintet, a kép lelke mégis a tükör, a rádobott kabáttal. A tükör árulja el, hogy a fotográfia az öltözőben készült, s a tükör mutatja meg a háttérben készülődő tragédiát. Molnár Csilla testi valójában nincs a fotográfián, csak a tükörképe. Tudjuk, a versenyt ő nyerte, s egy évvel később, 1986 nyarán, tizenhét éves korában önkezével vetett véget fiatal életének. Az egész országot mélyen megrázta a tragédia, a fonyódi diáklány emlékezete azóta is él a köztudatban. Még ma is gyászoljuk őt. Molnár Csilla nem bírta el a hirtelen ráomló terhet. A korabeli hírek szerint megkeserítette az életét a szépségversenyt szervező cég, az akkor még gyerekcipőben járó reklámipar. Megalázó helyzetekbe kényszerítették, rágalmakkal, irigységgel kellett hadakoznia, és persze a nemzet hirtelen fellángoló rajongását sem tudta feldolgozni. Mert hogyan is tudta volna? Akik megpróbáltak a szomorú történet mélyére hatolni, úgy látják, hogy őáltala érintette meg először Magyarországot a nyugati típusú sztárkultusz. Ilyen szomorúan végződött a második világháború utáni első magyar szépségverseny.

A legelsőt egyébként 1929-ben rendezte a Színházi Élet című lap szerkesztősége. Kétszáztizennyolc indulóból a zsűri a 18 éves keszthelyi Simon Böskét találta a legszebbnek, aki aztán Párizsban az Európa szépe versenyt is megnyerte. Boldog élete neki sem volt, súlyos betegségben, fiatalon halt meg. Második férje, Jób Dániel, a Vígszínház igazgatója temette el.

Jusson eszünkbe Simon Böske is, ha Benkő Imre fotográfiájára tekintünk. Mintha ő is ott lenne a tükörben.

Fehér Béla