Tág szemekkel a világra

GONDOLATOK A XIX. MAGYAR JÁTÉKFILMSZEMLE KAPCSÁN

(Részletek.)

"MAGIC - Varázslat" - írják a Queen-film ajánlásában, melyet ez év februárjábban a XIX. Magyar Játékfilmszemlén is bemutattak. Magic? Varázslat? Vajon ezt reméltük mi is, akik a szemle bemutatóit vártuk? Szirupos illúziók, valóság, dráma? Az volt szerencsés, aki előítéletek, különösebb elvárások nélkül, egyszerű nézőként várta a ma oly válságosnak tűnő filmipar-filmművészet legfrissebb termését. A filmviták alatt tapasztalhattuk, hogy időnként tényleg árt a szakértelem: a kritikusok, szakemberek olykor képtelenek az egyszerű néző szemével, érzelmeivel átélni a képi élményeket, s nem adják át magukat az élvezetnek, hanem ítélnek, értékelnek, szelektálnak, besorolnak, s észre sem veszik, hogy nézők és alkotók más nyelven beszélnek. Én nem rendelkezem ezzel a "szakértelemmel". Egyszerű filmszerető, s a látottakat szívesen továbbgondoló nézőként figyelem a szemle alkotásait és forgatagát, mely tényleg varázslatos és magával ragadó volt. Akik ismernek, már megszokták, hogy a filmeket speciális szemüvegemen keresztül nézem és sokszor olyan dolgokat veszek észre, ami mások figyelmét elkerüli. ... Hagyom tehát, hogy első menyomásaim, élményeim magukkal ragadjanak, s észrevegyem a filmek új vonásait.

...Hogy mégis a Magyar Játékfilmszemlén ülünk, azt legékesebben a dokumentumfilmek bizonyították. Ez a speciális, jórészt kényszer-létrehozta, s egyre tökéletesebb filmműfaj igényes, értékes alkotásokat teremtett, melyek minden mozzanatukban igazán magyarok.
....S nagyon magyarok maradtunk szépségkirálynő-választásunk szervezésében, lebonyolításában, reklámhadjáratában is. Miért nem volt célszerű a legszebb lányt megválasztani szépségkirálynővé? S a választás eredményét hogyan lehetett tudni a döntő előtt egy nappal? Miért kap nálunk kimagaslóan nagyobb jutalmat a hatodik helyezett, mint a fődíjas? Ezt a problémakört dolgozza fel a Dér András és Hartai László által készített "Szépleányok" című film. Keresi a választ arra is, hogy miért kellett a 16 éves magyar szépségkirálynőnek meghalnia.

....A filmek felvázolnak egy problémaegyüttest, melyre zömmel megoldást is keresnek vagy megoldási lehetőségeket javasolnak. Mi, nézők, vártuk az optimista vagy pesszimista, de mindenképpen konkrét befejezéseket, amely feladatnak a filmek legtöbbje eleget tett. Nemritkán azonban meglepő fordulattal zárultak le filmek: a bajnak hátat fordítva kivonulást, meghátrálást, tanácstalanságot jeleznek.
....A kivonulás és meghátrálás tipikus jellemzői még a baleset (Zuhanás közben), betegség (Szamárköhögés; Malom a pokolban), az elmebaj (Banánhéjkeringő; A Nagy Generáció; Hol volt, hol nem volt), s az öngyilkosság (Csók, Anyu; Malom a pokolban; Szépleányok). Ha megnézik e fogalmak jelentését, s összevetik egy statisztikai évkönyvvel, könnyen belátható az összefüggés. Ezek a jelenségek nagyon is mindennapjaink problémái.
....S szólnunk kell az öngyilkosságokról, kis országunk egyik legismertebb kórtünetéről. ....Öngyilkosságot követett el Molnár Csilla is, a magyar szépségkirálynő, a Szépleányok című film "főszereplője" is. Itt azonban valós tényekkel szembesültünk. Molnár Csilla halálán már többször, többen elgondolkoztak, s elgondolkozhatnának még nagyon sokan, akiknek kellene. Ő is hátat fordított e hazug világnak, a korrupciónak, mert nem értette, mi folyik körülötte, s nem tudta józan ésszel értelmezni a történéseket. ....Mindenki tudja, hogy személyek, egyének halálával nem szűnik meg a probléma maga, csupán visszadobjuk a labdát és megfutamodunk a játszmától. Pedig egész életünk ezekből a játszmákból áll, s a labda mindig száll felénk. Ezekben a filmekben azonban túlságosan sok volt a fél játszma: feldobott labdák és nem vállalt meccsek. Vagy átmeneti tünetek ezek, amíg az edző taktikai megbeszélést tart? Most ezt a kort éljük, a szünetekét, taktikai megbeszélésekét? Talán egy edző sem dobja be a törülközőt....

....Az sem lehet véletlen, hogy ezekben a filmekben egyre nagyobb hangsúlyt kap a család, a házasság, a gyerek védelme. Hiszen a módosított családjogi törvény, gyámügyi intézkedések, szociológiai felmérések hátterében születnek ezek az alkotások, melyek művészi megfogalmazásban kontúrozott képet festenek a valóságról. Nem segítenek a jelszavak, s alapjaiban nem változtatnak sokat a rendeletek sem. Azok még nem oldottak meg önmagukban semmit. Ehhez szemléletváltozás kell és sok-sok idő, mert máris késésben vagyunk. Mi mindig késésben vagyunk. Vegyük végig, milyen családokat láthatunk e filmekben, melyek jellemeznek minket: ....találunk öngyilkos gyerekeket, akik lépten-nyomon figyelmeztetnek bennünket életmódunk tarthatatlanságára (Csók, Anyu; Szépleányok). ....Csonka, szétzilált, rendezetlen családok, rossz házasságok. Ravaszkodó, görcsösen küzdő és kapaszkodó, önállósodó gyerekek. Szomorúak, dacosak, kemények. És melegszívű, hittel érdeklődő, elhanyagolt és figyelmen kívül hagyott nagymamák. Az utolsó szálak, amelyek a családi melegre emlékeztetnek. És ezt talán nem is a nosztalgia mondatja velünk.

A filmekben szereplő gyerekek komolyan és keményen figyelmeztetnek minket, ha szánunk időt rájuk, s nem csak a bájos kedvességet keressük bennük. Hiszen mi gondoskodtunk arról, hogy ne csak bájosak legyenek, hanem gonoszak, kemények, önállóak is. Mi készítettük ezt a kényszerszereposztást. Ők csak belementek a játékba.

....Arra mertem vállalkozni csupán, hogy egy év filmterméséből kiszűrjem az általánosítható, egybevágó jelenségeket, s ennek okait keressem; vajon miért jelenhettek meg éppen 1987-ben a filmeken? Igyekeztem továbbgondolkozni a látottakon. Nyilvánvalóan benne van mindebben az is, hogy féltem e jelenlegi gyermeknemzedéket, fiainkat, lányainkat. Szeretném, ha a filmeket Önök is ilyen szemmel néznék, és tanulnának, hiszen ez a szűkebb környezet vesz körül minket. S a művészet alkotásai mindig időben és felkiáltójellel figyelmeztetnek. Talán nem kellene megvárnunk a vészjeleket....

Sz. Mikus Edit