"Volt
egyszer egy kedves és szép fonyódi diáklány, aki 1985 kora tavaszán, alig
16 évesen jelentkezett az 50 év kihagyás után először megrendezett magyar
szépségversenyre. Rajta kívül mintegy kétezren tették meg ugyanezt. A
több mint fél évig tartó versenysorozat végén őt találták a legszebbnek,
s méltán került fejére a szépségkirálynői korona.."
Kedves Csilla!
A fent idézett
szavakkal kezdődik annak az internetes honlapnak, virtuális múzeumnak
a címoldala,amelyRólad,Neked készült, születésed 35. évfordulójára. Ha
van égi mennyország, remélem, onnan is örülsz neki.
Sajnálom, hogy levelemet
már csak így írhatom meg Neked, képzeletben, hiszen nem ismertük egymást,
soha nem találkozhattunk. De érzem, hogy valahol, valahogyan eljutnak
hozzád soraim..
Gyermekkori álmom
valósul most meg, hogy ez a honlap útjára indul. Amikor 1988 tájékán,
alig 13 évesen véletlenül kezembe akadt Friderikusz könyve, még nem sejtettem,
hogy máig is ható benyomást tesz rám. Akkor nagyon sokat gondoltam
Rád, a csodaszép "nagylányra" - hisz hozzám képest azokban az
években még nagylány voltál. Gyakran próbáltam beleképzelni magam a helyedbe,
s kitalálni, vajon mit gondoltál a világról, mit szerettél csinálni hétköznapjaidon,
s azt, hogy vajon mit éreztél, amikor megválasztottak Magyarország Szépének,
és mit a máltai versenyen? Mit gondoltál, amikor egyre szaporodtak körülötted
a konfliktusok, s vajon azon az utolsó, forró nyári napon mi járhatott
a fejedben, amikor hirtelen elhatározásból rosszul döntöttél..?
Azóta eltelt sok-sok év. A könyvet számtalanszor újraolvastam, s ahogy
egyre idősebb lettem, mindig mást mondott, mást üzent számomra. Végül
kezdett kialakulni egy érzés, hogy valamilyen formában emléket kell állítani
Neked, mert bár sokan emlékeznek Rád, mégis vannak, akik csak a régi mendemondák
alapján beszélnek Rólad, és nagyon sok Fonyódon nyaraló máig sem tudja,
hogy Te is Fonyódhoz tartoztál és tartozol most is. Aztán itt vannak a
fiatalabbak, talán már nem is tudják, kiről dalol Homonyik az "Álmodj,
királylány" című balladában.
A sors szerencsére úgy hozta, hogy nem voltam (vagyok) egyedül. Találtam
egy hasonlóan jószándékú segítőtársat is, akivel az elején nem is sejtettük,
hogy több mint egy éves kutatómunkába vágtunk bele. De megérte!
És tudod, Csilla,
ez az egy év nagyon sokat adott számomra. Olyan új fonyódi és budapesti
barátokra leltem, akiket a kutatómunka révén, végül is Általad ismerhettem
meg. Másrészt abban a fantasztikus élményben volt részem, hogy a számtalan
cikket, filmfelvételt és fotót átnézve megelevenedtél, valóságos, létező
emberré váltál. Kiléptél Friderikusz agyonlapozgatott könyvéből, a sok
megfakult újságcikkből, a rengeteg fénykép mögül, s egy nap úgy éreztem,
mintha 17 év fátylát fellebbentve szelíden rám mosolyognál. Meséből, álomból,
misztikumból valóság lettél. E csodás élmény mellett azonban nekem is
egyre fájóbb lett, hogy ilyen korán elmentél közülünk..
A honlapot születésed évfordulóján, 2004. január 20-án indítjuk útjára,
mégpedig Édesanyád hozzájárulásával. Fontosnak tartottuk ugyanis, hogy
áldását adja a munkánkra, ezért meglátogattam és sokat beszélgettem Vele
Fonyódon. Nagyon boldog vagyok, hogy örül a kezdeményezésünknek és támogat
bennünket! Bízom benne, hogy az oldalt felkereső emberek egy kicsit megállnak
és elgondolkodnak a bemutatott cikkeken, könyveken, művészeti alkotásokon
és fotókon keresztül a Te fájdalmasan rövid életedről.
Köszönjük, hogy voltál és vagy nekünk!
Szeretettel,
Tóth Diána Lujza
Az "In Memoriam Molnár Csilla
Andrea" honlap elérhető
január 20-ától a www.molnarcsilla.com,
illetve a www.molnarcsilla.hu internetcímekről.
|