Filmvilág

1987/5

AZ ABSZTRAKT ÉS KONKRÉT SZOBRÁSZ: PAUER GYULA
Szépleányok

Körner Éva

Pauer Gyula témája a Szépség - a Szépségkirálynő.

Pauer Gyula filozófus-művész, a művészet funkciójáról, a művészet befolyásoló hatalmáról, a művészi igazságról, a fogalom manipulálhatóságáról csinál szobrokat. Legújabb témája a szépség mibenléte, és az, hogy lehet-e ma a szépséget az emberi alakban megfogalmazni. Micsoda merészség Nofretete, a Diszkoszvető, a Dávid, de akár Renoir nimfái és Manet bárkisasszonya után a szépség manifesztációját emberi alakban keresni. A közelmúlt időszak filozofikus irányzata, a concept art kizárólag a szépségfogalom etimológiájával foglalkozott. Az új konkrét irányzatok, a neorealizmus viszont az emberi alakban a társadalmi és személyes társulást látja meg. Egy hatalmas időtáv, mély eszmei szakadék túlsó partján Pauer Gyula nekimerészkedik, hogy meditációját a szépségről szép emberi alakban közvetítse. Vállalkozásában azonban nemcsak az a jelen művészet konvenciójától halálugrás-szerűen elrugaszkodó mozdulat az új, hanem realizációs módszere is, a szépséget megformáló klasszikus hagyományhoz képest. Ő a nagyon ezoterikus témát nagyon triviális anyagban fogalmazza meg. Egy elméleti gondolatot egy parlagi gyakorlat szerint olyanfajta öntvényeljárással realizál, mint amellyel a giccsjátékokat készítik. Pauer nagyon tudatosan, mondhatni világszemléleti alapon használja ezt a vulgáris technikát, éppen a szépségnek, mint ideának mai reális megjeleníthetőségét manifesztálja általa, azt az ambivalenciát, amely ma az "idea" és a "kép" viszonyát jellemzi, és a feladatot, amelyet maga elé kitűzött, hogy feloldja ezt a ma feloldhatatlan ellentmondást.

Pauer Gyula témául a Szépségkirálynőt választotta. Mi és ki a szépségkirálynő? Közmegállapodás, egyezményesített eszmény, amit a leginkább elfogadunk! Konzumszemlélettel befolyásolt gondolkodásunk sztereotipiáinak egyik jellegzetes terméke, vagy olyan közös nevezőre emelt, eszményített alak, mint amilyen a görög koré? Az bizonyos, hogy összegzés, általánosítás terméke, és annak ellenére, hogy nagyon mai módon kommerciális, mégis a valamikori szépségeszmény iránti igényünket akarja kielégíteni. Pauer vizsgálódása során mintegy filmszerű, áttetsző rétegekben mutatkoznak meg a téma összetevői. Ábrázolja, rögzíti a megfogható testiséget, amelyben kibontakozik a szépség szociológiája. A dilemma az, hogy a mai ember számára a szépséget a klasszikus eszmény közvetíti-e vagy inkább a színes fotók világában, a médiumok által már manipuláltan bemutatott élő test, a múzeumok vagy a magazinok testisége?

A Pauer öntvényeiben mozdulatlanná tett női test mintegy a színpadra emeltség drámai mozzanatával telítődik. Felrázó élmény, amely megbillenti a közhelyes nézést, és a női test voyeur-szemleletét visszaszorítja az a heroizmus, amelyet csak egy megörökített, mozdulatlanná varázsolt test fejezhet ki. A reklám-lányok, mint mutatvány, és a szórakozásra vágyó közönség, mint befogadó, a plasztikai munka során más minőséggé váltak, az efemerből és konzumálhatóból kiemelkedett a szemlélet mélyrétegeiben rejtőző, múltbafeledett viszonylat. Az eleven forma a plasztikában nemes-veretű lesz, de közönséges anyagával, a kihívó színezéssel megőrzi kétértelműségét, a tartós és feszes alakzat aktualitását és mozgékonyságát. Pauer a maga konceptjeit állandóan új és új formák próbájának veti alá. El akarja kerülni a "klasszikus" állandóságot, melyet elutasít, munkájának egyik legfontosabb tényezője folyamat-jellege. Ezáltal szüntelen kényszeríti saját magát és a nézőt a gondolati szembenézésre. Szoboregyüttese meditativ és plasztikai valóság.

vissza