DOKUMENTUMFILMEK MANNHEIMBEN - 1987

(vonatkozó részletek a cikkből)

Öt nap alatt kétszázharminc filmet vetítettek az elsőfilmesek idei nemzetközi találkozóján. A programot lapozgattam, azon gondolkodtam, hogy mi az a néhány fontos alkotás, amelyet érdemes megnézni, mikor kezembe került egy régebbi filmográfia is. A harminchatodszor megrendezett szemle díjainak német precizitással elkészített statisztikája. először ezt néztem át, hogy sebtében áttekintsem, kik is nyertek itt már díjat az elmúlt években. A filmográfia önmagáért beszélt...

...

Nyerhetnek még itt a magyarok? Nyilvánvalónak látszott, hogy a szovjet új hullám világhódító szenzációja legfeljebb csak félresodorhatja a Balázs Béla stúdióból induló elsőfilmeseinket, Dér András és Hartai László Szépleányokát.

A játékfilmes programban három szovjet film is szerepelt, a dokumentumfilmek között - fiataljaink szerencséjére - nem volt egyetlenegy sem. Volt tehát esélyünk a közéletileg és politikailag elkötelezett legjobb dokumentaristáknak kijáró "ezüst dukátra". Elvégre fontos műfajban indulnak, hiszen a valóságnak ez az elsődleges - gyakran publicisztikusnak látszó - tükrözése is hordozhat magas esztétikai értéket. Gondoljunk csak Resnais felsorolt klasszikus filmjére a Bibliothéque Nationale-ról (A világ emlékezete).

Igaz, azóta a filmtechnika forradalma - a varioglaukár, és különböző okos optikák, majd a video megjelenése - újjáalakította, átformálta a filmkészítés körülményeit, a kérdés azonban - ami a valóság problémaözöneinek megvilágítását illeti - mégis változatlan maradt: hogyan él, gondolkodik, dolgozik az európai ember a világ átalakuló körülményei között.

Kikkel találkoztak a versenypályán a magyarok: svájciakkal, angolokkal, kelet- és nyugatnémet filmesekkel és a maguk világáról szóló kanadaiakkal, amerikaiakkal.

De mielőtt még a versenytársak közül bemutatásra kerülne néhány, essék szó a "mieinkről", akikkel a Filmkultúra még nem foglalkozott.

Filmlemez

A Szépleányok kudarctörténet, a 85-ös szépségverseny sikerületlenségének leleplezése. Annak a nagyszabásúra tervezett és külföldi mintára másolt rendezvénynek a paródiája, amelyet olyan sokan szponzoráltak - többek között a Lapkiadó Vállalat, a Skála Coop, a Magyar Média -, és amely igazán nem tudott eleget tenni az őt életre hívó követelménynek, a reklámnak.

A film úgy kezdődik, hogy a splee-nes konferanszié bevezeti a dokumentarista show-t: filmlemeznek nevezi mindazt, ami következni fog. S ezt a műfaji megjelölést felvállalják az alkotók is, amikor úgy döntenek: dokumentarista show-műsort készítenek a konzumálódni készülődő rendezvényről. Elfogadják a téma kínálta műfajt. Ami pedig leleplezésre vár: a naivitás, az elüzletiesedés, értetlenségeink, gyakorlatlanságaink. Az alkotók próbálják azt is megmutatni, hogy mi húzódhat meg a versenyt menedzselők szavai, a sóhajok, remények és a kancsalul magasba néző nagyralátás mögött.

Az indító nagy totálban felvonulnak a lányok: bájosak, vidámak és ügyetlenek, hogy a velük megeső kettős manipuláció - akaratukon kívül - kiárulja és átformálni akarja őket, majd őszintén és spontán bontakozzék ki a felvett anyagból az egyikük sorsában rejlő tragédia.

Mi módon?

A filmlemeznek két oldala van. Az egyiken az Apostol együttes folyamatokat kísérő zenéjével, ami ezúttal annyit jelent, hogy a kamera hosszabb dokumentári egységekben követi a rendezvényt a Kongresszusi Központ pódiumán, az osztrák autóbuszon, a bécsi szépségverseny előkészítőjén, és a lányok szobrainak megmintázásakor. Hosszú beállítások sorában.

A lemez másik oldalán riportok tagolják a hosszabb beállításokat: 1. Csillával, 2. Brigittával, 3. Judittal, 4. a Play Boy fotósává züllött színésszel, 5. a konferanszié Cintulával, 6. Miss Austriával, majd 8. a Molnár család tagjaival, Csilla szüleivel.

Arányos szerkesztésben sikerül a filmnek a jóízlés keretein belül maradnia. Pedig nehéz. Hiszen az emberi test - a természet - szépségeit, a lélek törékenységét, a botrányt és a szenzációt egyszerre kell bemutatnia.

A hitelesség borotvaélén táncol a film.

A Szépleányok, ez a furcsa dokumentarista show-műsor többmindenről képes egyszerre szólni: 1. emberi felkészületlenségünkről, amellyel az életünkben bekövetkező robbanásszerű változásokat feldolgozzuk; 2. ügyetlenségünkről dolgaink megszervezésében; 3. halmozódó értékzavarainkról; 4. egy szerencsétlenül járt fiatal lány sorstragédiájáról, ezen túl pedig - és ezt érdemes hangsúlyozni - 5. a konzumálódó valóság ironikus és tragikus bemutatása is ez a film.

Mert bármilyen vidám a zene, bármilyen könnyedek a kérdésekre adott válaszok és bármily egyértelműnek látszik a siker, melyet a versenyt sponzorálók elértek, hiába, nem tudjuk elhallgatni: Molnár Andrea Csilla meghalt.