|
Filmkultúra 1987. április-május |
|
A XIX. MAGYAR JÁTÉKFILM SZEMLE FILMJEI |
VITAINDÍTÓ A XIX. MAGYAR JÁTÉKFILM SZEMLÉRŐL (vonatkozó részlet a cikkből) ...A hazai szépségversennyel foglalkozó Szépleányok publicisztikája is elég felületes, nem nyújt igazi bepillantást az esemény üzleti hátterébe. Dér András és Hartai László kompizíciójában szintén megjelenik a játékfilmes sűrítés. Molnár Csilla halálával hatásvadász módon visszaélnek, beépítik a koncepciójukba, noha egyáltalán nem biztos, hogy ennek a tragédiának köze van a filmjük témájához. A Szépleányok erőssége azokban a jelenetsorokban van, amikor egy-egy eseményt, közeget személyes módon láttat, mikor nem a tényszerűséget hangsúlyozza, hanem világot formál az élettényekből a dokumentumfilm klasszikus hagyományai szerint. Ezek a képek sokkal hitelesebben leplezik le a manipulációt, mint a szervezők zavaros nyilatkozatai. BESZÉLGETÉS A RENDEZŐKKEL (vonatkozó részletek a cikkből) Féjja Sándor: ..."Nagyszerűnek tartom azt az észrevételét, hogy mind Kósánál, mind Sáránál, mind a Szépleányok című filmben azt tapasztaljuk, hogy a szerző személyesen építkezik, szinte játékfilmet készít. S ha én ezt megfordítom, és - mondjuk - lélektani oldalról nézem, akkor ide már Jancsót is kapcsolhatom, és ki tudja, még ki mindenkit, hiszen az általuk ily módon készített filmek ragyogó személyiség-dokumentumok. Tehát ez a szemle, noha messzemenő következtetést egy év terméséből nem szabad levonni, arról szól, hogy filmeseink egy sora, bármihez is nyúl, rendkívül tehetségesen, dokumentum értékűen beszél önmagáról. MI LÁTSZIK A KÉPEN? (Jegyzetek a XIX. Magyar Játékfilm Szemléhez) (vonatkozó részlet a cikkből) ...Sajátos módon ki tud lépni a publicisztika kötelmeiből a Szépleányok, Hartai László és Dér András "filmlemeze". A két fiatalember ugyanis akart csinálni egy sikertörténetet. Merthogy úgyis az ellenkezőjével van tele becsületes sajtónk és becsületes művészetünk is (a többiről most ne essék szó, hátha kihull az idő rostáján). Leforgatták filmlemezük A oldalát a sikerről. Szépségkirálynőnk: kiskacsa-léttől a hattyúvá válásig. Minden színes és fényes, a hétköznapi kis életképek szürkesége csak még jobban kiemeli a jeles napok sugárzását. Íme, lehet nálunk is karriert csinálni! Aztán ott maradtak leforgatni a következményeket is, ami egy lány halálához, sokak kiábrándulásához, hétköznapi tragédiákhoz vezetett. Ez lett a B oldal. A film dramaturgiai feszültségét az adja, hogy nincs prekoncepció. Eleinte valóban a sikert látjuk, az alkotók nem avatkoznak bele az utóbb történtek nevében az alaptörténetbe. Annál vádlóbb aztán a második oldal. Hogy karcsú derékkal és telt kebellel, szabályos vonásokkal és szép termettel ugyanúgy csapdába lehet kerülni, mint emberiséget megváltó szándékokkal. Csak az kell hozzá, hogy a közeg, a mechanizmus azonos-közös legyen. Hartai és Dér nem véleményez, nem is mondat ki mindent verbális szinten. Elfénytelenedő képekkel és dramaturgiai feszültséggel érzékeltetik a kiúttalanságot - és ezzel ők is példázatig jutnak az egyedi felmutatástól. MEMOÁROK, MÍTOSZOK, MINTÁK A '87-es Szemle dokumentumfilmjei (vonatkozó részletek a cikkből) Amióta a játékfilmszemléken szóhoz és díjhoz jutnak a dokumentumfilmek, azóta az érdeklődés és a viták fókuszába kerültek. Különösen tavaly éleződött ki a helyzet, amikor is a zsűri fődíját és különdíját is dokumentumfilm rendezői kapták: Sára Sándor és Schiffer Pál. A díjazás nemcsak a játékfilmek visszaesésével magyarázható; az elismerés annak a törekvésnek s azoknak az eredményeknek szólt, ahogy a dokumentumfilm a jelent és a múltat feltárta, megörökítette. Ez a tendencia érvényesült az idei szemlén is: a látottak mintegy negyede dokumentumfilm volt, s a játékfilmek színvonalasabb mezőnye mellett is egy fődíjat (Keresztúton) s több rendezői díjat nyertek (Az utolsó szó jogán, Szépleányok). ... "Szép (volt) leányok" - Szép volt, fiúk (?) A filozófia, a gondolat szépsége helyett a szépség gondolata ma divatosabb. Az eddig tárgyalt dokumentumfilmek a látvány szépségével ugyan adósak maradtak, azonban kárpótolt a szépség látványával két fiatal, Dér András és Hartai László filmje, a Szépleányok. Mintha egy revűt vagy egy videoclipet látnánk; tűzijátékkal, rózsaszín-lila felhőkkel. Kecses lábak, mint a varietében vagy a cirkuszban, feszes tomporok, (erőltetett) mosolyok - csak a szemekben látni szorongást, csalódást. Mintha másra számítottak volna. Van, aki azt a csodát várta, ami megváltoztatja az életét; mert a szakma ifjú mestere cím elnyerésével nem sikerült a mindennapok szürkeségéből kitörni. Van, aki "csak úgy", szórakozásból indult, de a játék egyre komolyabbra fordul. Mert ez nem verseny, hanem üzlet - ezt a bőrükön tanulják meg. Ez a közhely elevenedik meg a filmen, amikor az egyik lány testéről gipszmintát vesznek szoborkészítési - de inkább üzleti - szándékkal. A filmben úgy vonulnak fel a közhelyek, banalitások, mint ahogy a versenyen a lányok. Lelepleződésük azonban nemcsak nevetséges. Forman filmjén (Tűz van, babám) még lehetett nevetni a szépségversenyen, mivel ott egy alapjában véve jó szándék fordul fonákjára a hozzá nem értés és a bürokratikus magatartás miatt. Itt viszont nincs, ami visszájára forduljon, mivel hiányzik a jó szándék, no meg a hozzáértés is. Ahogy a lányokkal (el)bánnak, abból arra lehet következtetni, hogy itt minden annak a szándéknak rendeződik alá, hogyan lehet kis befektetéssel nagy haszonra szert tenni - gyorsan, hiszen egy év múlva már újabb szépleányokról kell leszedni a (hét) bőrt. Amikor is "meghal a király(nő), éljen a király(nő)!" Csakhogy a királynő előbb halt meg. A filmen azonban nem emiatt nem tudunk nevetni, hanem az előzmények láttán háborodunk fel. Mint ahogy a rendezőknek sem Molnár Csilla öngyilkossága irányította a figyelmét e témára, hanem magát a szépségversenyt látták alkalmasnak arra, hogy alapján esettanulmányt készítsenek a csodavárás, a szerencsekergetés új (intézményes) formájáról. Hogy ennek kifinomultabb formái is léteznek, ez egy másik filmből derül ki. A FILMSZEMLE MOZIS TESZTJE Az idei játékfilmszemlén a megyei moziüzemi vállalatok képviselői nemcsak nézték: véleményezték is a (moziban még be nem mutatott) filmeket. Tizenkilencet. Minden egyes mű után, az utolsó versenyfilm vetítését követően pedig az egyes alkotásokat egymáshoz mérve töltötték ki a kérdőíveket. Részben a konkrét film(ek) tartalmára és formanyelvére, részben a mű(vek) várható forgalmazására vonatkoztak a - minden válaszolónak azonos és közös viszonyítási alapot adó - kérdések. A menet közbeni vizsgálatot a Fővárosi Filmforgalmazási és Moziüzemi Vállalat (Elméleti és Módszertani Osztálya) és a Magyar Filmintézet (Tudományos Osztálya) végezte. A beérkezett válaszokból néhány, a kutató munkatársak szerint fontos - ún. durva ráccsal szűrt - kérdést emeltünk ki úgy, hogy a nagy gyakoriságú válaszokat tarthassuk jellemzőnek. Azokban próbáltuk észrevenni, hogyan vélekednek mozisaink (szak-, tehát nem magánemberként) a látottakról, miképpen szándékoznak forgalmazni azokat, s hogyan ítélik meg várható közönségüknek a filmekre való majdani reagálását. Személyes, egyben érdemi hivatalos véleményükből gyűltek össze (egy "feledékeny" megye válaszainak kivételével) az országos reprezentatív adatok. Első közelítésben így rajzolódott ki vázlatosan a forgalmazók egyfajta filmképe, illetve közönségképe. E szondázó vizsgálat gyors eredménye képezi az "Alkotók és forgalmazók jelen tanácskozásá"-nak vitaalapját. Az összes kérdőív minden egyes kérdésének és válaszának (részletes korrelációkban gondolkodó) differenciált adatokat kínáló - finom rácsos - feldolgozása: a második megközelítés egyelőre még hátra van. Különösen izgalmasnak ígérkezik például a filmszemlén prognosztizált forgalmazási adatoknak a művek (moziban tapasztalt) későbbi tényleges mutatóival egybevetése. Az alábbiakban a Szemlén való vetítés sorrendjében említem meg az egyes filmekre adott véleményeket. Majdhogynem tőmondatokká egyszerűsített módon. ... SZÉPLEÁNYOK (Dér András, Hartai László). Speciális értékek? Többfélét említettek. A lényegesek: dokumentumhitellel való gyors reagálás egy adott eseményre; a személyiségvédelem társadalmi hiányai; közéletünk értékrendi válsága; baj van az új jelenségek befogadására való fogékonysággal, az új dolgok kezelésével. Propagandasajátosság? A szépségkirálynő-választás tényének, folyamatának kiemelése; a királynőválasztás háttere, a választás két arca; vétlen kiszolgáltatottság, a pletykák mögötti tények. Eszközök? Elsősorban az eseményben levő látvány(osságo)t hangsúlyozták (fotók, videók stb.). Talán ennél a műnél közelítették meg parnereink leginkább a sajátos filmértéknek való eszközöket a tartalom közönséghez juttatása érdekében. Egy érdekes (elgondolkodtató?) válasz: kérjük a Magyar Média és a Centrum Áruházak segítségét. Általános forgalmazást kívántak. 14 éven felülieknek a válaszadók egyharmada javasolta a filmet. Támogatott műsorkategóriára tippeltek. Érvek: a hazai üzleti érdek személyiségsértő, ártó torzulásai; társadalmi jelenségről van szó, ezért majd minden réteghez el kell(ene) juttatni; a progressziért bírálnak a szerzők. Erős tetszés jellemzi a minősítést. S valamivel még ennél is jobban fog tetszeni a közönségnek - jósolták. Vegyes kritikai fogadtatásra számítanak leginkább, ezen belül az elfogadás túlsúlyára. ... Legvégül hadd szóljak az összesítő kérdőlapokról! A tizenkilenc alkotás pontozását egymás viszonylatában kérő összesítő kérdőívre (a napokon át tesztelt) mozisoknak a társadalmi érvényesség, a művészi érték, valamint a forgalmazási érték minősítése szerint kellett válaszolniuk. Kutató munkatársaimmal együtt értékelt válaszaik summája három rangsorba rendeződött - azokon belül az első helytől az ötödikig. Íme! A társadalmi érvényesség szerinti sor: Én is jártam Isonzónál és Az utolsó szó jogán (1-2. hely), Keresztúton (3.), Szépleányok (4.), Csók, anyu (5.). Sorrend a művészi érték szerint: Hajnali háztetők, Keresztúton, én is jártam Isonzónál, Szörnyek évadja, Malom a pokolban. A forgalmazási érték szerinti sor: Banánhéjkeringő, Szépleányok, Vakvilágban, Laura és a Szamárköhögés (4-5. hely). A legmagasabb értékű pontokat a társadalmi érvényesség alapján adták egyes filmeknek. A viszonylag legalacsonyabb mutatókkal a forgalmazási érték megítélése során pontoztak. A művészi érték minősítése, pontozása (viszonylag magas) társadalmi és a (viszonylag alacsony) forgalmazási érték pontozása között helyezkedik el - mintegy balanszírozva közöttük. A számtani átlagok alapján ez a sorrend alakult ki: Banánhéjkeringő, Szépleányok (ez az 1. és 2. hely a pontozott forgalmazási értékkel lehet kapcsolatban), Hajnali háztetők, Én is jártam Isonzónál (ez a 3. és 4. hely a jelölt művészi értékkel függhet össze), Csók, anyu (ez az 5. hely pedig a társadalmi érték szerinti pontozással hozható korrelációba). ... Féjja Sándor |