Gazsó L. Ferenc és Zelei Miklós riportja

ZAHLEN, BITTE!

A nyugatnémet turisták szeme Jucin, a fekete kézilányon. Molnár Csilla Andrea osztálytársa volt az általánosban. Minden idényben a Muskátliban, Molnárék kifőzdéjében dolgozik.

Jön Csilla Andrea. Kezében kis csomag. A felső szintre megy. Mennyi idő múlhat el? Fél óra? Talán több. Ki veszi észre? Balatoni dél van. A kifőzde teli nyaralókkal. Az apa Karsay doktort, a körzeti gyermekorvost várja. Totóznak, mindig az utolsó napon töltik ki a szelvényeket.

Jön Csilla Andrea. Az arca verítékes, ajka fehér. "Luzern-FTC: fiksz egyes? Nem inkább x?"

"Nem akarok meghalni." Bevette az apja tablettáit. Mindet, amit az üvegben talált. Azt se tudja, melyiket. Ott volt az asztalon, a többi gyógyszer közt.

"Mi történt, Csilu?" A lány szédeleg. "A gyógyszer..." Ujj a torokban, hánytatják. Már fölszívódott minden. Izgalmi állapot, légzési zavar, keringési zavar - aztán fulladás. A doktor jön totózni, a mentők menteni. Támadó színek a gyerek testén. Csilla Andrea kékül, zöldül, beteszik a mentőkocsiba. Kórházba viszik, vagy tán azt se kell, most már jó kezekben van. "Zahlen, bitte!" - megint a vendégek.

Nyugtató injekció, szívmasszázs, a gyerek eszméletlen. Mesterséges lélegeztetés, semmi. Megérkezik dr. Schneider István - őt már a rendőrök hívták. A mentőtiszt jelent: fél órája tart az élesztés, ennyi az előírás. Dr. Schneiderre egy teendő marad: megállapítja a halált. "Szívmegállás."
Magyarország Szépe meghalt a huszonnégy szem szívgyógyszertől.

A kifőzdében megáll a kiszolgálás, a turisták rendezik a számlát. Álldogálnak egy kicsit a két mentőautó körül, aztán mennek, üdülnek tovább.

*

Úgy három óra volt, délután. 1986. július 10. Kétszázhetvenhat napja, hogy a kongresszusi palotában Csilla Andreát megkoronázták. Százharminckét nap telt el azóta, hogy Málta szigetén újra fejére tették a saját Fabulissimo-koronáját. Őt látták a harmadik legszebbnek Európában. A két másik királylány, a francia szép és a svéd, új koronát kapott. Ha Csilla fejére is új kerül, akkor a nagyvilágban nem a Fabulissimót kínálja a mosolya. Kié is? A fogyasztónak az már nem is olyan fontos.

Fonyódon, a Muskátli ajtaján kétnyelvű fecni: zárva. A halál másnapján vékony, gyászba öltözött asszonyok. Juci, a fekete kézilány még mindig butikrózsaszínben sírdogál. "Vegyél föl másik pulóvert" - szólnak neki. "Van itt." Valahol már láttuk ezt az arcot: "Egyetek. Kétszáz adag étel van a konyhában. Ránk rohad." A híres szép szemek, a díjnyertes tekintet a királynő anyjáé.

"Nem bírok beszélni erről, de akarok. Pár nap múlva talán" - mondja, és leül és belekezd. "Csillát a gonoszság zaklatta fel. Október óta megy a Fabulissimo-reklám a tévében. Tíz fillért nem kapott érte. Az újságok mindent összeírtak milliomosokról, fényről, sikerről, pénzről. Arról viszont senki se írt, pedig elmondtam máskor is, hogy a máltai útra, a Miss Európa-választásra a szolgálati útlevele mellé egy fillér napidíjat sem kapott. Az utolsó pillanatban én vettem le száz márkát a BC számlánkról. Azzal utazott. A médiások azt mondták, hogy hülye maszekok vagyunk, több a pénzünk, mint az eszünk... Volt egy francia ajánlat. Még tavaly októberben meghívták a szépségverseny első helyezettjét. Megkérdeztük, az volt a válasz, hogy Molnár Csilla nevére szóló ajánlat nem jött. Ha valamit akartunk, a Médiánál mindig azt felelték, hogy Csillának kötelezettségei vannak."

A család barátja érkezik. Könnyű fekete ruhában, alatta divatpóló. Zokogva borul az anyára. Aztán érdeklődéssel felénk fordul: "Örvendek" - mondja a fiatal nő, és tovább sír. A konyháról kávéval, hűsítővel kínálják. Hallgatja az anyát.

"Máltára el akartam kísérni a gyereket. Nem lehet. Vállalom a költségeimet. Akkor sem. A tolmács meg a direktor utazott Csillával. Pedig mi fogadtunk volna a saját pénzünkön kísérőt, ismerőst, egy nyelveket beszélő sminkest, mert nem tartottam őket alkalmasnak arra, hogy vigyázzanak a lányomra. Nem engedték... Először Münchenbe mentek, azt mondták, próbálni. Ehelyett showműsorban léptették fel a lányokat... Máltán angol koreográfus foglalkozott velük. Csilla a gimnáziumban németet tanult. Kérte a tolmácsnőt, segítsen neki. De a tolmácsnak jobb dolga volt: a direktornak segített bevásárolni. Nagy pakkokkal jöttek Ferihegyre. Csilla apró ajándékokat hozott. Nekem egy fekete blúzt. Magának semmit, hacsak nem azt a svájci aranyórát. A svájci menedzsertől kapta, az első helyezettnek szánták. Pontszám szerint Csilla lett a győztes, de a zsűri harmadiknak hozta ki. Kikészült a lányom ebbe a dicsőségbe."

*

Ebbe a dicsőségbe csak az nem rokkan bele, aki mögött háttér van, irányító, aki tudja és súgja, a szépség hogyan lépjen, mit tegyen. "Most, hogy a dolgok komolyra fordultak, teljesen tanácstalan vagyok" - nyilatkozta Csilla Andrea a koronázás után. Az a lány például, aki a külföldön is ismert színművész bécsi fotómeghívását elfogadta, nem volt tanácstalan. Úgy érkezett a császárvárosba, hogy a fotózáshoz neki se ruhája, se sminktáskája. Semmije. Felruházták, sminktáskát kapott, az utolsó exponálás után azonnal fölvette a pénzt, és nyomás haza, a féltő Budapestre. Amikor a színész a kész felvételeket a Pléboj szerkesztői asztalára tette, fellapozták neki a Lui magazint, s mutatták: itt a lány! Mit akar? Elkésett a képeivel. A fotópuskás színész reklamált, a válasz ennyi volt: fotózni akartál, nem? Megtörtént.

Így megy ez.

"Édesapámmal kell egyezkednem - panaszolta az esti újság riporterének október elején Magyarország Szépe. - Ellenzi az ajánlatokat." Mert akkor még voltak ajánlatok. Kairó. Reklám, sztárgázsiért. Tárt karok minden irányból. De nem lett belőlük semmi.

"Nem mondhatom meg, honnan voltak a ruhák, ha nagy ritkán fellépésre hívták Csillát. Általában kölcsönholmiban szerepelt a gyerek... Még a koronája is... Ő cipelte Máltáig. A többi európai lánynak nem kellett vinnie a magáét. Reszkettünk, hogy ellopják. Hetvenezer forint az eszmei értéke... Hogy mennyit fenyegették ezzel a koronával. Akkor is, mikor a Centrum ajánlatát hozta a médiás. Egy évre akarták szerződtetni Csillát. Ötvenezer forintot ígértek erre az időre. Meg kétszáz forintokat alkalmanként, ha háziasszonykodik. Ennyi jár egy szakképzetlen manökennek... Telefonon fenyegettek, ha nem fogadjuk el a Centrum ajánlatát, joguk van visszavenni a koronát, a címet, és majd a második helyezett utazik Máltára... Mi nem értünk az ilyen dolgokhoz, végül ügyvédet fogadtunk. A médiás főnök ordítozott Csillával: ha apád még egyszer ügyvédet küld a nyakunkra, az idei szépségversenyen zsűritag se lehetsz. akkor azt mondta Csilla, hogy apu, hagyd az ügyvédet, ezt még végigcsinálom."

A fonyódi Karikás Frigyes Gimnáziumban Csilla magántanuló lett. Otthon ült, és várta, csördül-e a telefon. Nem szédítette meg a lehetőség. Igaz, neki nem is nyílt. "Kedves, közvetlen kislány volt. Mihelyt a győzelme után Pestről hazaért, ment az osztályával Boglárra, a mezőgazdasági kombinátba szüretelni" - mondja Bálint Lehel, a gimnázium igazgatója. - "Mi iskolaköpenyben látjuk a lányainkat, nem bikiniben. Meglepődtünk a tévé előtt... Nem értem az öngyilkosságát. Egy hete szólt, ha a nyáron sem kap komoly ajánlatot, visszajön, rendes nappali tanulónak, és az osztálytársaival érettségizik. Most vizsgázott a harmadikos anyagból közepesre. Azelőtt is így tanult. Még meg se írtuk a bizonyítványát."

*

A vékony, gyászba öltözött asszonyok cigarettát tesznek az asztalra. "Van Marlboro is" - int a mama. Befut Csilla öccse. Másodikos a ruhaipari technikumban. Megpuszilja a mamát és fölszalad a lépcsőn. Benyomja a tévét, mindjárt kezdődik a híradó, hátha jön Csilla.

"Árultuk a házat - folytatja a mama. - Elterjesztették rólunk, hogy disszidálni fogunk. A lányból akarunk fényesen megélni Nyugaton. Ezért áruljuk. Pedig be tudom bizonyítani, hogy már egy évvel a koronázás előtt is megjelentek hirdetéseink. Egyszer idetelefonált valaki, nehogy útlevelet kérjünk, ha Csilla külföldön van..."

Az öccs felkiált: "Anya, Molnár Csilla! Csilla a képernyőn!" Nyomulunk az emeletre. A képen a fürdőruhás királynő vonul, a kamera végigsimogatja, és megáll a koronás főn. A finom arcon fegyelmezett mosoly. S hozzá a szöveg: ...mert nem bírta elviselni, hogy felkapták... az első újkori szépségkirálynőnk örökre... most már az újat választják, őreá néhány sárguló fénykép...

Állunk a médium előtt, zokog mindenki. Innen, a nappaliból nyílik Csilla szobája. Kis szoba, benne franciaágy, az ablaknál nagy magnós rádió, a fal színes újságkivágásokkal dekorálva. John Travolta, s más világszép férfi ragyog le ránk. Pár fekete-fehér fényképen a boglári szüret. A szekrény tetején nagy barna dobozban a korona. A dobozon réztáblába vésve nem a királynő neve, hanem az áll: Fabulissimo.

A reklámszakma ma még csak tanulmányozza a lányokban rejlő lehetőségeket, és a széppiac törvényeit. A Magyar Média például havi kétezer forintos szerződést ajánlott Magyarország Szépének azzal, hogy legyen a háziasszonya. Mit kellett volna csinánia? Szinte semmit, de azt állandóan. Nem lett üzlet az ajánlatból, mert az sem derült ki, hogy Molnárék lányának háromszor, vagy huszonháromszor kell-e alkalmanként szépnek lennie a köz javára. De azt se lehet tudni, mi jár ma hivatalosan a magyar szépségkirálynőnek. Például egy tanácsi garzon Budapesten?

"Hívták Csillát Pestre" - így a mama. - "Azt mondták, úgy könnyebb. Hova? Ki állja a költségeket? Hisz volt, mikor csak a másodosztályú vonatjegyet térítették, és még a szendvicset is kifizettették vele. A férjem mondta is, hagyjuk már, hagyjuk az egészet. Most szombaton is üzentek a tévétől, hogy itt van valami japán forgatócsoport. Hívták Csillát. Nem megyek, anyu. Elköltök megint ezer forintot, semmiért. Én bíztattam, menjél csak, hátha bejön valami. Különben is, arra neveltem, hogy amit elkezd az ember, azt fejezze be... De nem tanítottam meg a felnőtt világra. Azt akartam, hogy minél tovább maradjon gyerek."

Pokoli viták lehettek a családban. Küldjük? Ne küldjük? Engedjük? Tiltsuk? Védjük, de hogyan? Halálos dilemma.

*

Csillával tizedikén délután négy előtt öt perccel az autó a fonyódi halottasházhoz érkezett. Elégtétel a csúnyáknak? A középszernek? Hány családban kapott erőre az intés: látod, lányom, hová vezet a siker, pénz, ragyogás? A feltűnés! A kiugrás - mert elugranak az ember alól. Maradj a kockában te is.

Kardos János másodállású temetőgondnoknál délután már egy fotós is jelentkezett. "Úgy elküldtem!... Ajánlgatta, csak egyetlen képet engedjek. Na, menjen innen."

Megmondtuk, mi nem akarunk képet. Ballagunk. "Már felboncolták... Az anyja előtte nézte meg." Ballagunk tovább. "Ma vitték volna Kaposvárra, ott temetik 16-án, a keleti temetőben. De elromlott a hűtő. Nálunk príma hűtő van." Nyitja a zárat. Előtérben a kézikocsi. A másik helyiség falában két fekete ajtó. A jobb oldalihoz jöttünk. Egy mozdulat, és a megtartó hidegből előttünk Magyarország Szépe. A fülében lila klipsz, a nyakában lila gyöngysor, az ezüstblúz alól még kilátszik az ott ejtett vágás. Sárga kabátka, bokáig érő, fénylő lila alj. Ezek voltak a kis csomagban, Csilla kezében tegnap délben. Ez a mai divat. Fekete lakkcipője egy kicsit kopott.

"Július 5-én, szombaton, az első országos középdöntőn, az Intercontinentalban még találkoztam vele - mondja Turai Tamás a Magyar Médiától. - Zsűritag volt. A második országos középdöntő július 26-án lesz Szegeden. Ez az egyetlen, hogy ilyen komoly szerencsétlenség történt. Nem a mi feladatunk, hogy utánanézzünk."

Duruzsol a hűtő. "Én öltöztettem - bök a fejével a temető gondnoka. - Azt beszélik a faluban, hogy tegnap délelőtt a Lucy butikban vette a ruhát. Hatezret fizetett érte." Hatezret?

Csilla Andrea körmén ragyog a gyöngyházlakk. A bőre fiatal. Alvó arca egy harmincas nőé. Fáradt.

"A test színe nem akkor szép, ha fehér, mintha sápadt lenne, hanem ha átpiroslik rajta a vér cirkulációja" - olvastuk tavaly a vetélkedést méltató egyik újságcikkben. Ott a vér a vaskályha mellé dobott reklámtáska alján.

"A boncolás után a fejből még szivárog. Rátettem azt a tasakot, nehogy összevérezze a ruháját, amikor áthúzom rajta. Akkor visszatolhatom?..." "Igen."

*

A Magyarország Szépe '86 versenyének szabályai a régiek. Egy fontos kivétellel. Ahogy azt már tudjuk, a tavalyi, kísérleti alsó korhatárt (a tragédiától függetlenül, még előtte) tizenhatról tizenhét évre emelte a rendezőség. A fonyódi királynő halála után nem volna-e helyes egy újabb változtatás? Emelni a korhatárt, most, menet közben, a nagykorúságig. Hogy gyerekek ne kerülhessenek a széppiac cikkei közé.

Vagy még egy évig kísérletezünk?