|
Ötlet 1985. október 20. |
|
"Az alsó korhatár nem 16, hanem 17 év" SZÉPEK ÉS SZPONZOROK |
|
Ma Magyarországon két dologra rendkívül büszkék az emberek: a jó magyar focira és a szép lányokra. Idén szerencsére egyikben sem szenvedtünk hiányt, a labdarúgók bejutottak a VB-döntőbe, a legszebb magyar lányok pedig a Kongresszusi Palotába, a szépségkirálynő-választás döntőjébe. A szépség csaknem a világon mindenhol üzlet. Nem is akármilyen. Egy-egy "szépek szépe" választáson a leghíresebb cégek indulnak harcba, hogy megszerezhessék maguknak a szponzori, a pénzügyi támogatás jogát, egyszersmind azt a talpalatnyi hirdetési helyet, ami nélkül létezni, fennmaradni manapság lehetetlen. Úgy is mondhatjuk, a szépségkirálynő-választásokon mindenki jól jár, mindenkinek jut egy-egy zsírosabb falat, s aki látszólag csak kiad, költekezik, valójában az is kasszíroz, csak egy kicsit később. A honi szépségkirálynő-választás életre hívója, a Magyar Média egy percig sem titkolta, hogy kimondottan üzleti megfontolásból vágott neki a nagyszabású esemény megszervezésének. Amint azt Fodros István igazgató kijelentette: "Nyereségérdekelt vállalat vagyunk, így mielőtt hozzáláttunk volna a szervezéshez, igen komoly gazdasági számításokat végeztünk. Végül is arra jutottunk, amire eleve számíthattunk, az eseményre nem fizethetünk rá, csak kereshetünk rajta. Bízvást remélve, nem is keveset…" A bevétel számláján durván 1 millió forint szerepel, ám korai lenne még végső haszonról, azaz bevételről beszélni, mivel a szépségkirálynő-választásnak még ma is vannak úgynevezett "kisugárzásai", jobban mondva: bevételi forrásai. Itt van például a minapi osztrák-magyar szépségvetélkedő, amiről néhány hónapja még szó sem volt. Eric Reindl, a Miss Europa Corporation elnöke azonban éppen a magyar szépségkirálynő-választás sikerén felbuzdulva hozakodott elő új ötletével: érdemes lenne vetélkedősorozatot rendezni különböző csapatok részvételével. Afféle csapatbajnokságot eszelt ki, a részt vevő országok a porondra - pardon! - a legelőkelőbb szállodák kifutójára állítják 10-10 legcsinosabb lányukat, győzzön a szebbik. Tervei szerint lesznek kiesők és továbbjutók, a lényeg az, hogy mindenki jól járjon, egyszóval a szponzorok ismét a zsebükbe nyúljanak, a televíziós társaságok nem kis összegért megvegyék a közvetítések jogát, a közönség pedig jól szórakozzon. A bécsi fellépés jó üzlet, a Magyar Média a bevételből részesedik, s a lányok sem panaszkodhatnak, hisz csaknem egy hetet tölthettek a rendezők számláján a bécsi Hiltonban. Valamennyien ajándékot kaptak, a legszerencsésebbek meg ráadásul értékes nyereményekkel térhetnek haza a vetélkedőről. Ugyanazt kell tenniük, amit eddig; mosolyogni, mosolyogni, szépnek lenni. Hogy mit hoz majd ez a vetélkedősorozat a konyhára, arról még korai lenne beszélni, az viszont már bizonyos, hogy február utolsó hetében Máltán rendezik a Miss Európa választását, s ezen a honi szépségkirálynő, Molnár Csilla indul. Ez azt is jelenti, hogy hazánk kiállítóteremhez is jut a földközi-tengeri országban, s a magyar cégeknek nem valutában kell a hirdetési helyért fizetni, hanem forintban. A Miss Európa-választást érthető módon egész Európa figyelemmel kíséri, így nem közömbös egyetlen cégnek sem, hogy reklámozhatja ott magát vagy sem. Egyébként győzni sem akármilyen dolog a Miss Európán, mivel a sok-sok különdíj, szerződési ajánlat mellett a nyertes kereken 10 ezer márkát kap, a helyezettek azonban már kevesebbet, három-, illetve kétezret. Ami a pénzt és a hazai szépségkirálynő-választást illeti, nos, a legnagyobb vihart éppen az egyik különdíj okozta. Nevezetesen, a hatodik helyezett többet kapott, mint az első öt együttvéve, lévén ő állítólag egy évet tölthet majd Kaliforniában, s emellett még 100 ezer forint is ütötte markát. A pletykák szerint a hatodik helyezett azért nyerte el a FOTEX-nek ezt a különlegesen értékes különdíját, mert ő volt az egyetlen, aki nem írta alá a Magyar Média által kötelezővé tett nyilatkozatot. Úgymond ez volt a fájdalomdíj. (Nekünk legyen mondva ilyen fájdalom!) De mit is kellett aláírni? Íme: "Kijelentem, hogy a Magyar Média Reklám Propaganda és Szolgáltató Leányvállalat által rendezett szépségversenyen történt benevezésemmel egyidejűleg az alábbi kötelezettséget vállalom: az előselejtezők után az elért helyezésemre tekintettel külön szerződés alapján a későbbiekben megállapított külön honoráriumért a Centrum Áruházak, a Caola Kozmetikai és Háztartásvegyipari Vállalat, valamint más, a Magyar Média által biztosított vállalat vagy intézmény felkérésére hirdetési tevékenységben háziasszonyként, fotómodellként vagy egyéb, személyemhez kötődő reklámtevékenységben rendelkezésre állok, nyilatkozatom alapján más céggel nem köthetek szerződést…" Okkal-joggal sokan ezt úgy értelmezték, hogy a Magyar Média megvette a lányokat. A Média vezetői azzal érvelnek, hogy ez nem megvétel, hanem ésszerű üzleti fogás. Lényegében levették a jutalékot a reklámszerződésekből, mondván: ez megilleti őket, hiszen a helyezettek, illetve azok, akik a döntőig eljutottak, a Média révén jutottak a reklámszerződéshez is. Minthogy a szerződés épp elég vihart kavart, a Média úgy döntött, hogy január elsejével lemond a szerződésben foglalt jogáról. E nagyvonalúság persze azt is sejteti, hogy a cég megelégedett a haszonnal. Feltételezhető azonban, hogy jövőre is aláíratnak majd valami szerződésformát a legszebb lányokkal, ugyanis 1986-ban is lesz szépségkirálynő-választás. A feltétel hasonló az ideihez, a jelentkezőknek hajadonoknak kell lenniük, ám a korábbiakkal ellentétben az alsó korhatár nem 16, hanem 17 év. Még egy újdonság: a döntő zsűrijét közvélemény-kutatás alapján fogják összeállítani, vagyis szavazni lehet, kit akarunk a zsűriben látni. Ám addig is; mi történt az őszi szépségkirálynő-választás óta legszebbekkel, hogyan vélekednek. Erről szól összeállításunk.
"A szépségkirálynőkkel mindig felgyorsulnak az események" VIDÉKRŐL A VÁROSBA KERÜLT... Mire ezek a sorok megjelennek, az idei magyar szépségkirálynő, az alig tizenhétéves Molnár Csilla élete nagyot fordul; búcsút mond a vidéki, a fonyódi életnek, a szülői háznak, egyben a Karikás Frigyes Gimnázium III/b osztályának. Csilla magántanuló lesz, s a Centrum Áruházak háziasszonya. Hogy erre mind számítani lehetett, hogy ez a szépségkirálynők sorsfordulójának rendje? Lényegében igen, bár, akik a döntő után a rádió egyik népszerű műsorát hallgatták, elsősorban Csillát, azok még azt hihették, hogy ezt a lányt nem szédíti meg a hírnév, a fény, a pompa, nem megy sehová, marad a Karikás Frigyesben. Feltételezzük; akkor még Csilla is így hitte, gondolta. Csakhogy a szépségkirálynőkkel mindig felgyorsulnak az események, ide kell menni, oda kell menni (kétszer egymás után külföldre) jönnek egyre-másra a fotósok, újságírók, egyik napról a másikra híres emberek társaságába kerül, szóval nehéz, szinte lehetetlen nemet mondani. Meg miért is, amikor mindebből pénzt, nem is kis összeget lehet csinálni. Így hát ne mondjuk azt, hogy Molnár Csilla megszédült, megrészegült a sikertől, azt tette, amit a legtöbben tesznek. Beállt a sorba. A napokban költözik a fővárosba, s amíg nagykorú nem lesz, egy ügyvéd (szülei rendelték mellé) fog rá vigyázni, az ő szavára lesz (lesz?) köteles hallgatni, döntéseit elfogadni. És természetszerűleg elkezd dolgozni, mint a Centrum háziasszonya. Egy háziasszonyságon már túl van, olyan világhíresség mellé rendelték november utolsó és december első napjaiban, mint Keke Rosberg. A világhírű autóversenyzőt kalauzolta a Budapest Sportcsarnokban rendezett kiállításon. Vár rá még egy kairói út, kezében egy Budapest-Bécs-Róma-Athén retúr repülőjegy, s a várva várt nagy esemény, a máltai Miss Európa-választás február 26-án. Mindezeknek a meghívásoknak a fonyódi gimnáziumból nehéz eleget tenni. Hivatalosan, egészen a jövő év őszéig Molnár Csilla
a legszebb magyar lány. Valóban ő a legszebb? Mit tudni. Nekem véletlenül
szerencsém volt Csillát megpillantani a Déli pályaudvaron, amikor Fonyódról
megérkezett. Hogy úgy mondjam, a kutya sem nézett rá. Ellenben egy fekete
lány után, aki előtte ment el, az egész pályaudvar megfordult. P. S.
Amikor ennyi szép lány nyilatkozik s látható
fényképeken, igaztalan dolog lenne elfeledkezni Tóth Ritáról, aki a legutóbbi
bécsi Miss Európa választáson a harmadik helyet szerezte meg. Az viszont már végképp hivatalos, hogy a döntőben Tóth Rita megnyerte a zsűri tetszését, dobogóra állhatott, ha nem is a közepére. Pénzt - mint meséli - nem kapott, ellenben kapott egy szép aranyórát, amit azóta is visel. A legnagyobb tanulság számára az, hogy ha valaki kiteszi a lábát az országból, az tudjon valamilyen nyelvet. Ő ugyanis úgy állt ott a bécsi döntőben, mint az a bizonyos szamár. Azt mondja, soha az életben nem fogja megtudni, milyen szerződési ajánlatokkal halmozták el, mivel egy szót sem tudott kinyögni, tolmács nem volt, így mindenre csak rázta a fejét. Azóta persze szorgalmasan tanul nyelvet. Szépségkirálynői
babérokra már nem pályázik, egyetlen vágya, hogy nemzetközileg is elismert
fotómodell vagy manöken legyen. Egyetlen cégnek sem kötelezte el magát,
úgynevezett szabadúszó. A magyar szépségkirálynő-választásra eredetileg
háziasszonynak kérték fel. Szívesen vállalta volna, ám később elfeledkeztek
róla. Hogy ez fájt volna neki? Meglehet, bár ő csak annyit mond: "Csodálkoztam,
hogy miért nem hívtak…" P. S.
"A 10 legcsinosabb "sógornővel" vívnak meg" MAAYA FUSHIRÓL KALIFORNIÁBA A döntő legnagyobb szenzációját kétségtelenül a FOTEX szolgáltatta a hatodik helyezettnek átnyújtott különdíjjal. Kalmár Zitának 100 ezer forintot és egyéves amerikai tanulmányutat ajánlottak fel. Ha céljuk a díjjal az volt, hogy beszéljenek a cégről - ezt kétségkívül elérték… - Bár eddig sem panaszkodhattunk a megrendelők
hiányára - bizonyítja ezt, hogy éppen a napokban indítottuk el a budai
Skálában második gyorshívó fotóüzletünket, ugyanis a Marx téri Skálában
lévő már egyszerűen nem bírta az iramot -, de azért igaz, ami igaz: egyetlen
kereskedelmi cég sem hagyhatja figyelmen kívül a reklámot - mondja dr.
Bartha Ferenc, az amerikai-magyar vállalat
magyar igazgatója. - Ami a 100 ezer forintot illeti, mi úgy véltük, hogy
egy rendezvény komolyságát a felajánlott díjak komolysága is fémjelzi. A beszélgetés további két szereplője - bocsássák meg az újságíró szubjektivitását - a döntő két legcsinosabb résztvevője. Tökéletesen különböző szépségideált képviselnek. Kruppa Judit az elő- és a középdöntőket egyaránt elsőként "vette be"; sokak szerint méltatlanul szorították a döntőben a második helyre. Szőkeségével, azt hiszem, az amerikai szépségeszményhez állhat közel. A vihart kavart Kalmár Zita pedig - igazolhatom - méltán kapta meg a "legfotogénebbnek" felajánlott díjat; barna, kreol típus. Judit egy dunaújvárosi óvodát cserélt fel most induló új életével. A még csak 19 éves óvónő idegenvezető szeretett volna lenni, s olykor a dunaújvárosi kábeltévében mesét mondott a gyerekeknek. Most Pesten él - egyelőre Zitáéknál fogadták be, s éppen a napokban feltehetően fontos dolgok történnek vele. - Igen, ha minden igaz, a Skála áruházak háziasszonya leszek. Mikor ez a beszélgetés zajlik, még nincs végső döntés, de mire a cikk megjelenik, remélem, teljesül a vágyam. Mindig szerettem volna valami ilyesfajta elfoglaltságot; a tévében, ahányszor csak láttam elődeimet, leendő kolléganőimet, mindig arra gondoltam, ezt csinálnám én is a legszívesebben. S most úgy tűnik - álmaim beteljesülnek. Judit addig - Zitához hasonlóan - FOTEX színekben dolgozik: aki az elmúlt hetekben telefonon hívta az irodát, hogy riportert kérjen valamilyen családi eseményhez, talán éppen vele beszélte meg a megrendelést. (Ugyancsak lapzárta utáni esemény: részt vett az első tíz helyezettel az osztrák fővárosban azon a vetélkedőn, amit a 10 legcsinosabb "sógornővel" vívtak meg, egy tévéshow keretében.) - Bár nem tudom, hogy meglesz-e a tíz magyar lány - mondja kissé ingerülten Kalmár Zita -, lévén, engem nem akarnak kivinni. Ez, gondolom még része annak, hogy nem voltam hajlandó aláírni a rendezők által kiötlött szerződést. Ez igaz: Kalmár Zita kétszeresen is beszédtéma volt. Először a 100 ezer forint miatt, másodszor pedig azért, mert nem volt hajlandó aláírni a lányok elé dugott szerződést. Ezért aztán kizárták, visszavették, újra kizárták, újra visszavették… Hogy is volt ez? - Amikor a versenyt - összes feltételeivel
- meghirdették, s lezajlottak az előselejtezők, még szó sem volt semmiféle
szerződésről, ami ehhez, vagy ahhoz a céghez kizárólagos joggal, örök
időkre (?) odaköthet bárkit. Csak jóval később hoztak egy ilyen döntést,
márpedig szerintem ezt éppúgy közölni kell az elején, mint mondjuk a korhatárt,
vagy a testmagasságot. Én már három éve fotómodell vagyok, hogy írhattam
volna alá ilyesmit? A zsűri egy része mellém állt, így kerülhettem vissza
a döntőbe… SZŰCS GÁBOR
BUDAPEST SZÉPE Füstös Veronika, a harmadik legszebb magyar hajadon, nem sokkal találkozásunk előtt érkezett haza a háromnapos bécsi jutalomutazásról. (Azóta ismét Bécsbe utazott - a szerk.) - A Magyar Média igazgatójának, művészeti igazgatójának és egy tolmácsnak a társaságában vágtunk neki az útnak mi négyen: az első, a második, a harmadik és a negyedik helyezett. Első nekifutásra csak Budaörsig jutottunk, ahol a mikrobuszunk lerobbant. Szerencsére alig fél óra alatt meghívóink kerítettek két bérautót, amikkel tovább tudtunk menni. Miután megérkeztünk a bécsi Hilton szállodába, egy sajtótájékoztatón vettünk részt, ahol 20-25 osztrák újságíró kérdéseire válaszolgattunk. -Miket kérdeztek? -Tulajdonképpen semmi különöset, szóba került viszont az a játékos vetélkedő, amire decemberben kerül sor, szintén Bécsben. Az osztrák és a magyar szépségverseny első tíz helyezettje verseng majd egymással, egy remélhetően szórakoztató tv-show keretében. Értékes ajándékokat ígérnek, de hát majd meglátjuk, hogy mi lesz. -Kaptak valami pénzt vagy ajándékot a három nap alatt? -Négyszáz schillinget, ami ugye elég szerény összeg. A második napon vásárolni mnetünk egy boltba, ahol reklámfotók készültek rólunk és ennek fejében választhattunk egy lemezt vagy egy kazettát... -S pénzt a fotózásért? -Nem. Egyébként aznap este közös elhatározással a lányokkal lemondtunk egy programot, mert kiderült, hogy megint ingyen akarnak minket fényképezni. -Egyszóval ebből a bécsi útból nem gazdagodtak meg. És a szépségversenyből? -Abból sem. Sőt! A pénzügyi egyenlegem egyértelműen negatív. Vegyük csak sorjában: a belépőjegyekre elment egy ezres, vettem egy fürdőruhát szintén ezer forintért, a kényszerű taxizgatásra is elment legalább ugyanennyi. egy nap például felhívtak a munkahelyemen, hogy azonnal teremjek a Divat Intézetben és válasszak magamnak egy estélyit, mert abban kell majd valahol megjelenni. Otthagytam csapot, papot, rohantam - persze taxival - választottam, visszarohantam - szintén taxival. Az, hogy nem voltam bent az üzletben - fodrász vagyok - legalább 300 forint kiesést jelentett. A slusszpoén: végül nem is kellett az estélyi. A kiadásaimhoz tartozik még az a háromszáz forintos harapnivaló, amit öt perc alatt kellett behabzsolnom a Novotelben, mert a döntő napján harminc percet kaptunk arra, hogy együnk, felöltözzünk és kisminkeljük magunkat. Olcsóbb étkezési lehetőség viszont a közelben nem volt. -És mit nyert? -Az elődöntőn második lettem, a középdöntőn ötödik, úgyhogy ott virágon kívül semmit. A döntő harmadik helyével egy nagy csokor virág és a háromnapos bécsi út járt. Ezen kívül én lettem Budapest szépe, amiért kaptam egy tízezer forintos utazási utalványt a Budapest Touristtól. Ezen persze öles betűkkel rajta áll, hogy pénzre át nem váltható, így pedig egyelőre nem sokat tudok kezdeni vele. Ma tízezer forintért egyébként sem jutok messzire, pláne úgy, hogy most csak kétszemélyes utazás érdekel... Ehhez pedig még nagyon sok pénzt kell hozzágyűjteni, ha tényleg valami szép helyre akarunk eljutni. -A szépségversenyt sokan csak ugródeszkának vagy startkőnek tartják a hírnév és a pénz felé... -Én eddig különösebb fotózási ajánlatot nem kaptam, viszont sokkal jobban örülök annak, hogy valószínűleg a Magyar Média művészeti stúdiójában fodrász leszek, másodállásban. A jövő évi Magyarország szépe választás előkészítésében is részt veszek; talán én tervezhetem és készíthetem a versenyzők frizuráját. Nekem most ez a legfontosabb. Szeretnék fodrász maradni. Mi is osztottunk, szoroztunk s megnyugtathatjuk Veronikát: nem fizetett rá... F.É.
"Itt kaptam húszezer forintot" FOGORVOSNAK KÉSZÜL Klem Gabriella, a döntő nyolcadik helyezettje diáklányos külsővel - festetlen arc, lófarok, pulóver és kordnadrág - érkezik a találkozóra. Kérdezni sem nagyon kell, szívesen beszél a szépségversenyről. - Nézzük sorjában a kiadásokat és bevételeket. Az előválogatásra 1985 májusában vettem egy fehér pólót a fekete miniszoknyámhoz és néhány kiegészítőt - övet, fülbevalót, nyakláncot - ez körülbelül ezer forintba került. A szeptemberi elődöntőre eljöttek a szüleim, megvették a fejenként 450 forintos belépőjegyeket a Hyatt Szálloda báltermébe, csakőgy, mint a Hungária szállodabeli középdöntőre. Erre az alkalomra több kiadásom volt, mert vettem magamnak egy koktélruhát az egyik belvárosi butikban és egy szép szandált is - ez pedig több mint háromezerbe került. Az elődöntőben első lettem, ezért kaptam jutalmul egy hatalmas csokor - vagy inkább kosár virágot. A középdöntőt megnyertem, itt kaptam húszezer forintot, egy 5-6 ezer forint értékű brilliánskövet, egy legalább hatszáz forintot érő Fabulissimo ajándékcsomagot, és ekkor adták át azt a Yessa fürdőruhát is, amiben a döntőben szerepeltünk. Ennek az értéke sem lehet kevesebb 700 forintnál. A bevételekhez tartozik még az a háromszor kétszáz forint, amit a Centrum áruházaktól kaptunk a három forduló előtti reklámfellépésekért a Luxus és Corvin áruház előtt, valamint a Divatcsarnokban. A Corvin előtti cirkuszra gondolva még most is hideglelés fog el. Fürdőruhában ácsorogtunk szombat délelőtt egy fából ácsolt pulpituson a csúcsforgalom kellős közepén. Az összesereglett tömeg meg bámult minket, mint az eladó lovakat, a műsorvezető pedig idétlenebbnél idétlenebb kérdésekkel hozott zavarba bennünket. Szörnyű volt! A Luxus áruház előtt ruhában voltunk, a divatcsarnok Lotz-termében pedig mégiscsak természetesebben festett a fürdőruhás felvonulás, mint a Nagykörút sarkán... - Igaz, a döntőre csak kétszáz forintba került
a belépőjegy, a családunk mégis ugyanannyit költött, mint az elő- és középdöntőn,
mert most már a szűken vett rokonság minden tagja ott akart lenni. Öten
jöttek. A nyolcadik helyemmel különösebb ajándék nem járt, megkaptam viszont
a Caola kizárólagos szerződését, ötvenezer forint kíséretében. Ez annyit
jelent, hogy jövő év végéig csak a Caolát reklámozhatom, csak ők fényképezhetnek.
egyelőre még nem indult be igazán a munka; eddig egy alkalommal kértek
föl, amikor is levittek Kaposvárra, ahol egy bemutatón egy székbe ültetve
kisminkeltek. Ezért ötszáz forintot kaptam. Fotók már készültek rólam,
de még nem végleges, hogy mennyi lesz az alkalmankénti gázsim. - A szépségverseny nekem - minden kellemetlenség ellenére - hozott pénzt a konyhára. Úgy számolom, hogy az elkövetkező egy évben a Caola szerződéssel körülbelül még ötvenezer forintot kereshetek, ami az egyetemi ösztöndíjam mellett - fogorvosnak készülök - igazán jól jön. Az eddig nyert pénzen vettem egy használt kis Polskit és egy rövid bundát. Szóval, nem bántam meg, hogy édesapám unszolására jelentkeztem a versenyre. F. É.
"Voltam takarító, adminisztrátor, vendéglátós" RÁBESZÉLÉSRE JELENTKEZETT Tetőtől talpig feketében, enyhén karikás szemek. Ebben a pillanatban Borsics Brigitta nem egészen úgy néz ki, mint amikor a Magyarország szépe versenyen átvette a hatodik helyezettnek járó díjat. -Valami családi tragédia? -Nem. Mindössze szeretem a feketét, s tegnap részt vettem a Wella cég bemutatóján, ahonnan csak hajnalban kerültem az ágyba. Szerencsére reggel a frizurámmal nem volt sok gondom, a fellépésért újabb pár centi hajammal fizettem - simít végig a frissen nyírt tüskéken. -S mit fizettek "Welláék" ezért? -Ami engem illet, 1500 forintot kaptam a "közreműködésemért", s persze úgy is felfoghatom: ingyen voltam kozmetikusnál, fodrásznál. -Ha már itt tartunk, meg lehet élni a szépségből? -Őszintén szólva még nem tudom. Egyelőre két bemutatóra hívott a Divatintézet, s állítólag a Skála is foglalkoztatna, de hogy milyen minőségben és mennyiért, azt nem tudom. -Gondolt valaha a manöken pályára? -Megfordult a fejemben, de sohasem jutottam addig, hogy jelentkezzek is a tanfolyamra. A szépségversenyre is csak némi rábeszélés után jelentkeztem. Egy forgatáson együtt statisztáltam Tóth Ritával, aki Bécsben tavaly harmadik lett, s az ő bíztatására megpróbáltam. -Mennyi esélyt adott saját magának? -Az elődöntők alatt elég nagy kavarodás volt. Minden zsűritagnak más típus tetszett, nagyon csinos lányok - legalábbis szerintem -, "elvéreztek", s továbbjutottak olyanok, akiknek egy kis önkritikával jelentkezni sem lett volna szabad. Szóval elég bizonytalan voltam. -Gondolom ebben a "kíméletlen" küzdelemben a hagyományos női jóindulat megnyilvánulásait is el kellett viselni? -Ha arra gondol: nem cikiztük egymást. Én legalábbis még az első selejtezőkön összebarátkoztam Klem Gabival és Füstös Verával. Utána mindvégig együtt voltunk, összetartottunk. -Ha minden jól megy, milyen pályát kellene otthagynia a "szépség" szakmáért? -Semmilyet. Az utóbbi években jóformán csak tengtem-lengtem. A gimnáziumból második után kimaradtam, idén érettségiztem magántanulóként. Közben mindenfélével próbálkoztam: voltam takarító, adminisztrátor, vendéglátós vagy éppen statisztáltam. Nehezen viselem a kötöttséget, a "nyolctól ötig" munkahelyet. A sportot is ezért hagytam abba, pedig tizenötéves koromban elég jól ment a kosarazás. -Nem tudom, hogy milyen álláshoz vagy jövedelemhez segít ez a hatodik helyezés, mindenesetre remlem, hogy olyan kötetlen elfoglaltságot találok, ami mellett egyetemre is járhatok. Nagy álmom, hogy pszichológiát tanuljak... V.B.
"A szép lányokat automatikusan butának is tartják" LEGTÖBBET ÖNBIZALMA PROFITÁLT Sikeres egyetemi felvételi. Negyedik helyezés a Magyarország szépe választáson, egy Füles címlapfotó, a hozzátartozó miniinterjúból az is kiderül, hogy a szépségversenyen bukkant föl a régen várt "igazi" is. Mindezek alapján Ördögh erika számára a sikerek éve volt 1985. Annál több izgalommal, idegeskedéssel telt az esztendő első fele - meséli Erika. - Kezdődött az érettségivel, folytatódott a felvételivel. Az orosz-angol szaknak nem is mertem nekivágni, olyan nagy volt a túljelentkezés, végül orosz-magyarból felvételiztem. De még így sem bíztam túlságosan az eredményben. Közben egy barátom rábeszélt, induljak a szépségverseny szegedi selejtezőjén. Amolyan minden mindegy hangulatban nekivágtam. Az itteni győzelemmel szinte egyidőben tudtam meg, hogy a felvételim is sikerült. -Akkor meg azon kezdtünk el izgulni - szól közbe Erika édesanyja -, mit szólnak majd ehhez az egyetemen. Magyarországon valahogy a szép lányokat automatikusan butának is tartják... Meg féltettük is Erikát. Először el sem hittem, hogy elindult egy ilyen versenyen, hiszen mindig is kicsit gátlásos, visszahúzódó volt. -Végül is kár volt izgulni - folytatja Erika -, az egyetemen nagyon kedvesen fogadtak, az évfolyamtársaim is, de szijnte a fél város drukkolt a sikeremért. Amiben én legalábbis a kezdetben nem hittem. -Az izgalmakon kívül mibe került a negyedik helyezés? -Ha azt vesszük, hogy a szüleim rokkantnyugdíjasok, akkor sokba. Másrészt mindössze egy új fürdőruhát vettem, s néhányszor elmentem fodrászhoz. Az újabb fordulók előtt anyuval megnéztük, milyen régi cuccot lehetne újjávarázsolni. Egyszer estem kísértésbe, meg szerettem volna venni azt az estélyi ruhát, melyet a Luxus Áruház kölcsönzött a döntőre. Arra sem voltak hajlandók, hogy megmondják, hol lehet kapni... De legalább ezt is megspóroltam... -S mit hozott? -Pár száz forintot a döntők előtti bemutatókért, s persze a bécsi utat, melyről különben majdnem lemaradtam. engem elfelejtettek kiértesíteni az indulásról, véletlenül hallottam az egyik lánytól, hogy én is a "csapatban" vagyok. Kaptam különböző ajánlatokat fotózásra, de hát én nem tudok hetenként Pestre utazni, legfontosabb számomra az egyetem, nem vállalok olyan feladatot, amely a tanulás rovására menne. A Magyar Média kötött volna velem tanulmányi szerződést, egyetemi éveim alatt fizettek volna havi kétezer forintot, s ezért miután végzek, meghatározott ideig a Médiánál kellett volna dolgoznom. Nem éreztem azonban tisztázottnak, hogy mi lett volna a feladatom, nem akartam ilyen hosszú időre elkötelezni magam. Valaha újságíró szerettem volna lenni, középiskolásként írogattam is. Most viszont a tanári pályára készülök. A legszimpatikusabbnak egyelőre a Bécsben felkínált szerződés tűnik, Ausztriában fotóznának hétvégeken. Ezen még gondolkodom, hiszen ahogy már mondtam anyagilag nem állunk túl jól. -Tehát a verseny végső mérlege? -Hagyjuk az anyagiakat. Számomra ezeknél az egyelőre még bizonytalan pénzkereseti lehetőségeknél sokkal többet jelentettek az élmények, jók is, rosszak is, a sok új ismerős, a verseny izgalma, hangulata, az ahogy itt Szegeden fogadták a szereplésemet. Azt hiszem, az egészből legtöbbet az "önbizalmam" profitált. V.B. |