Ha jól számolom, hatvannzolc fürdőruhás hölgy fényképe volt látható a Centrum áruházak kirakatában, jó néhány nappal a szépségkirálynő-választás szombaton lezajlott döntője előtt. Ma már tudjuk, hogy ki a győztes, tehát ki hatalmaztatik fel, hogy női szépség dolgában a nemzetközi porondon képviselje színeinket. Azt is tudjuk, hogy hivatalos neve: Magyarország Szépe. Ámbár nincs kétségem afelő, hogy a Magyarország Szépe csak hazai fogyasztásra van bevezetve, s amint határainkon túlra lép, rögtön Miss Magyarország lesz belőle, mivelhogy a nemzetközi piacon így értékesíthető.

Nem a hölgy, a név! Ámbár.... Olvastam egyik napilapunkban, hogy a győztest egy gazdag egyiptomi úr - idézem - "egyhetes kairói kéjutazásban" kívánja részesíteni. A híradás hallgatott arról, hogy ezen utazás kinek a számára lenne kéj, arról viszont nem hallgatott, hogy e gazdag külföldinek a felesége is magyar. Így a legjobb szándékkal azt javaslom a minden szempontból adakozó kedvű külföldi mecénásnak, még az utazás előtt tudakolja meg, hogy Miss Magyarország, akarom mondani: Magyarország Szépe ilyen feltételek között is vonzódik-e ehhez az utazáshoz, mert ellenkező esetben nem annyira kéjes, mint inkább magyaros jeleneteknek teheti ki magát. Amilyenekért a magyaroknak sosem kellett Kairóig elmenniük.

Talán bántónak hat, hogy a szépségverseny kapcsán, a női bájak meg a rendező szervek dícsérete helyett anyagi dolgok jutnak az eszembe. De hát nem tudok szabadulni a gyanútól, hogy a szépségversenyek újjáélesztése a magyar női szépségnek a nemzetközi porondon való, mondhatnám, intézményes megmérettetése nem az esztétikai nevelés, még csak nem is a szórakoztatás választéka bővítésének szándékából jött létre. Hanem üzleti céllal.

Anyagi hasznot hozhattak a belépőjegyek, a cigaretta- és áruházreklámok, a fotók és ki tudja, még mi minden. Csak remélni lehet, hogy a lányok nem járnak rosszul, hiszen végül is az ő bőrükre megy, pontosabban jó bőrükből lesz az üzlet, pompás, bár törékeny testükön nyugszik minden pénzügyi számítás és szándék. A szépség és a pénz kapcsolata ősrégi, máig sem szűnt meg, ha mégoly sok változáson ment is át, és egyáltalán nem biztos, hogy eleve támadható erkölcsileg e kapcsolat minden válfaja. Szép, egészséges, fiatal test látványában gyönyörködni, illetve a vágy, hogy ilyen testet annak birtokosa megmutasson - nem új, és véleményem szerint nem is természetellenes.

Amíg ezen tűnődtem a Centrum kirakata előtt, azt is meg kellett állapítanom, hogy a szépség önmagában nem elég. Megmutatásának, érvényesítésének trükkjei, módszerei vannak. Hiába a legtökéletesebb szépség, ha a fotós nem érti a szakmáját, szegény ifjú hölgy elképesztően esetlennek látszik. És lehet valaki igencsak tökéletlen az általában előírt méretek és arányok dolgában, ha ügyesen "tálalják", roppant izgalomba hozhatja a szemlélőt. Nos, ez az izgalom már csak azért is nagy volt a Centrum kirakatát bámulók körében, mert a hölgyekre szavazni lehetett, s a szavazók közt csinos összegű vásárlási utalványokat sorsol ki a Centrum. Hogy miért s mennyiben éri ez meg a Centrumnak, már nem is firtatom. A szépség útjai gyakorta pénzben is követhetetlenek.

El ne felejtsem: a kirakatba tett képek többsége a selejtezőkön és elődöntőkön készült. A zsűriben láttam egy alanyi költőt, egy operaénekest, sőt, egy színházi rendezőt is. Ejnye! Ha a hölgyekre szavazni lehet, akkor talán a zsűrit se kinevezni kellett volna, hanem szavazással megválasztani. Ahogyan a kirakat előtt állók megjegyzéseiből kivettem, ez az ötletem a férfiak körében rokonszenvező fogadtatásra találhat. A kirakat előtt ugyanis mindenkinek volt módosító ötlete a zsűri összetételére vonatkozóan. Talán mondanom se kell. hogy új zsűritagért senki se ment volna messzire.

Cserhalmi Imre