Kisalföld 1985. augusztus 12. |
Hat
megye szépei
LÁNYOK A KIFUTÓN |
Címlap:
A péntek esti győri elődöntővel a nyilvánosság számára megkezdődött a Miss Magyarország vetélkedő az ország legszebb lánya címért. Fényképes visszapillantásunk az eseményre lapunk 5. oldalán olvasható. 5. oldal: "A választás, a verseny, természetesen, nem életre-halálra szól. Játék csupán, amelyhez kérjük az Ön résztvételét" - olvasható a Miss Magyarország '85. rendezvény programfüzetében. Fogadjuk el ezt az ajánlást, még akkor is, ha - mint azt a péntek esti-éjjeli győri elődöntőn tapasztaltuk - sokaknak egyáltalán nem egyszerű játék az ügy. Itt van mindjárt a Magyar Média, az ötlábú "m" betűvel márkázott, kezdeményezőkészségéről jól ismert cég. Nem játékként milliós befektetést kockáztatva szervezte meg az első "hivatalos" magyarországi szépségkirályő választást. (Ötven évvel ezelőtt volt már ugyan Miss Hungária választás, de lényegében ez a mostani számítható elsőnek.) A Magyar Média megtalálta a pénzügyi fedezet nyilván jelentős részét biztosító vállalatokat, amelyeknek lepedőnyi hirdetései díszítették a Rába Szálló nagytermét. Bizonyára az sem volt kis munka, amíg a kétezer jelentkezőből kiválasztották először a hatszázat, majd egy előzsűrizéssel azt a 193, 16 és 27 év közötti, legalább 160 centi magas (más méret nem volt feltétel) magyar hajadont, aki nyilvánosan is megmérettetik a hat elődöntőn, kb. hatvanan a két középdöntőn, majd a legeslegszebbek október 5-én a Budapest Kongresszusi Központban a döntőn. Hogy az erőfeszítések milyen eredménnyel jártak? Nos, a verseny lezajlott. A győri volt a legelső, az ezzel járó apró zökkenőkkel együtt. Telt ház volt, egyrészt a szépek rokonsága, baráti köre, másrészt az érdek nélküli érdeklődők megtöltötték a termet, vállalták a 390 forint belépő plusz tíz forint szavazólap kifizetését. Ott volt a sajtó is (vagy öten a rádiótól), egy kanadai újságíró is idekeveredett, és megszámlálhatatlan fotós kattingatott megszállottan egész este. Éjfélre aztán kiválasztották a tíz legszebbet, és még egyet a közönség juttatott tovább. Miss Győr - a legtöbb pontot kapva az egyébként szoros vetélkedésben - a szőke Sájer Anita lett, aki Győrött asszisztens, s a közönségszavazatok többségét is győri lány, Szabó Csilla nyerte el. És a körítés? A műsorvezető Keresztes Tibor, alias Cintula rutinosan vitte a szót, az Apostol együttes kellemesen zenélt, az Amerikában díjat nyert Turi Lajos remekül énekelt, (a beígért Boncz Géza helyett szereplő) Böröczki József közepes színvonalú paródiája is még elérte az élvezhetőség fokát. * * * Nem volt játék a péntek esti rendezvény a házigazda Rába Szállónak sem. Tisztességesen helytállt az ilyesfajta rendezvényekhez nem szokott, és a feltételekkel sem maradéktalanul rendelkező intézmény. Mert az akusztika változatlanul rossz, a helyiségben nem tudnak mit kezdeni a már-már elviselhetetlen meleggel, s a több bejárat miatt nemigen lehetett megszűrni a belépőket, a vacsora után tulajdonképpen az jött be, aki akart. A vacsora egyébként finom volt, a felszolgálók gyorsak és ügyesek, valószínű a közönség jól érezte magát a pénzéért. * * * A zsűri is láthatóan igyekezett nem játékosra venni
a dolgát, komolyan osztották 1-től 5-ig a pontokat. Ki-ki ízlése szerint.
Például Vámos Magda, a Magyar Divat
Intézet művészeti vezetője inkább a maneken alkatúakat díjazta, Keveházi
Gábor balettművész számára bizonyosan táncosabb formátumúak tetszettek,
Krasznai Tamásnak, a győri Kisfaludy
Színház művészének ízlése többnyire megegyezett Balogh
Józsefével, aki a városi tanács helyetteseként, mint házigazda
végezte a zsűrielnöki teendőket. Tizenketten pontoztak, de nem tizenkét
dühös, hanem tizenkét mosolygós ember. Értékítéletük többnyire találkozott
a közönségével, füttyöt nem kaptak. És
a többiek? Számukra volt talán legkevésbé játék a választás. Kellett egy
nem is akármilyen ruha. Aztán egyrészes (nem monokini!) és egy kétrészes
fürdőruha. Végül a hajköltemény és a smink - ami azért nem mindenkinek
sikerült tökéletesre. (A Győri Fodrász Szövetkezet ingyenes kozmetikát
és hajkészítést kínált fel valamennyi résztvevőnek, de a rendezők ezt
nem igényelték...) A lányok erre a napra kosztot és kvártélyt kaptak,
valamint egy névleges összeget a délutáni divatbemutatón való részvételért.
A többi az ő költségük. Illetlenül belehallgatok néhány rádióriportba. Szokványos kérdések, a szerepléshez nem szokott lámpalázas válaszok. De nem annyira, hogy indokolná a szervezők egyik vezetőjének fülsértő megnyilvánulását, amit a rádiósok egy csoportjának címzett: "Vegyétek tudomásul, hogy ezek a lányok szépek, de nem okosak..." De vállalkozókedvűek (némelyek talán némi önkritika híján), s ez mindenképpen a javukra szól. Volt köztük orvostanhallgató és fodrász, adóügyi előadó és varrónő, laboráns és tanítónő. Huszonnyolcan voltak, hat megyéből. Sokan talán irigyelték őket. "Hivatalosan" csak egyetlen nézőt kérdeztem meg, egy átszellemült arccal figyelő fiatalembert. Pillanatokon belül kiderült, hogy Ádám Ottó Zalában szolgálatot teljesítő sorállományú határőr eljegyzett vőlegénye a második legtöbb pontot kapott, remek alakú Józsa Annának. Úttörőtáborban ismerkedtek meg, a levelezésből diákszerelem lett, s négy éve jár komolyan együtt a csobánkai óvónő és a leányfalui fiú. "Nem fél, hogy ezek után...?" A befejezetlen mondatot is érti: "Nem. Ha eddig kibírta a távollétemet, ezután sem lesz baj. Nagyon büszke vagyok rá, ennyi az egész." Igen. Azt hiszem, valóban ennyi az egész. Csiszka Antal |