Berhidáról 18 éves gyermekgondozó, Sárvárról 20 éves fordrász, Szigetközből 17 éves adóügyi előadó, Gödről 20 éves áruforgalmi bonyolító, Tatabányáról 22 éves kozmetikus, Győrből 24 éves központi iktató és 20 éves orvostanhallgató, Pátyról 18 éves elszámoltató, Mosonmagyaróvárról 18 éves kötő, Szigethalomról 19 éves adminisztrátor, Dunakesziről 20 éves laboráns, Szigetszentmiklósról 19 éves fodrász, Esztergomból 21 éves pénztáros, 17 éves eladó és 22 éves varrónő, Dunaújvárosból 16 éves kézbesítő, Szentendréről 23 éves ügyintéző, Salgótarjánból 18 éves gyors- és gépíró, Székesfehérvárról 17 éves ápolónő hiszi magáról, hogy Magyarország legszebb leánya. Különben nem jelentkezett volna az első hivatalos Miss Magyarország szépségversenyre.

Összesen kétezren neveztek, az előzsűri szerint ezernégyszáz lánynak nem volt önkontrollja - legalábbis fényképeik tanúsága szerint. Hatszázan jelentek meg személyesen is a magas zsűri színe előtt, ahol ruhástól vettek mustrát róluk. Közülük százkilencvenhárman esélyesnek találtattak, s bekerültek az elődöntőkbe. Augusztus elejétől hat fordulót bonyolítottak le Győrött, Miskolcon, Szegeden, Pécsett és Budapesten. Mindenünnen a legszebb tizenegy jut a középdöntőkbe, onnan a legszebbek az országos döntőbe, melyet október 5-én a Budapest Kongresszusi Központban tartanak. A győztest ruházzák fel a Miss Magyarország feliratú szalaggal, s "ő" egyben jogot nyer arra, hogy részt vegyen a Miss Európa versenyen.

Csaknem ezernégyszáz éves Kárpát-medencei ittlétünk alatt eddig sikerrel távol tartottuk magunkat eme hívságos vetélkedéstől. Ötszáz esztendővel Mátyás király bécsi győzelme után egy Tóth Rita nevű magyar kislány is bevette a várost. A teljes ismeretlenségből előlépve, úgyszólván turistaúton bronz medáliát nyert az európai szépségversenyen. Ezen azután felbuzdult sok-sok magyar, s döntött: legyen egyszer s mindenkorra vége elszigeteltségünknek, rendezzük meg mi is a Miss-bajnokságot!

Asszonykörökben nagy volt a felháborodás a nevezési feltételek közzétételekor: 17-27 év között legyen a jelölt, 160 centinél magasabb és hajadon. A mi szépasszonyaink különösen az utóbbi feltételnek nem tudtak eleget tenni, dehát a hazai szervezőknek alkalmazniok kellett a nemzetközi előírásokat, s azokban bizony Miss, vagyis még nem férjezett szerepel.

A buzgó szervezőket feltehetően nemcsak a megmutatás vágya vezérli. Bizonyára szeretnék, ha megtérülne befektetett pénzecskéjük is. Erre lehet következtetni abból, hogy nem a Magyar Tudományos Akadémia vagy a saját tatarozási költségeit is nehezen előteremtő Szépművészeti Múzeum állt az ügy mögé, hanem piacról élő cégek: mint a Centrum Áruház, a Caola és a Budapest Tourist. Nagyszerű reklámot és újabb piacot is remélnek portékájuknak.

A szép hölgyek erre kaphatók is. Az első elődöntőn, amelyet a győri Rába Szállóban rendeztek augusztus elején, a Centrum Áruház monopoltermékeként ismert bikinit viseltek. a show-hajtás már itt is nagy volt, pezsgős vacsora, reprezentatív műsor körítette az igazi attrakciót, a lányok háromszori felvonulását. Mert ugye, meg kellett mutatni magukat egyszer ruhában, másodszor egyrészes, majd kétrészes fürdőruhában is. A nagyérdemű ujjongott, a tisztelt zsűri méltóságteljesen viselkedett. Egy tucat "előkelőség" kapott helyet benne: a cégek propagandafőnökei és a helyi tanács képviselője mellett hírességek más területekről, mint Keveházi Gábor balett-táncos és Frenreisz Károly rockzenész.
Keveházi például egészen más világba csöppent, mint amit megszokott: csupa ín és izom balett-táncosnők után itt erőtől duzzadó, sőt, rengő húsú, csaknem rubensi alkatok is közszemlére tétettek. A sok szűrő ugyanis itt-ott lyukas lehetett, mert fáradt szódáslómozgással néhány ellenpéldány is eldöngött a kifutón. Trükkös babák próbálkoztak: a látnivalóban szegény külcsín ellensúlyozására bizalmas tájak felé nyitottak utat a szemeknek.

A zsűritagok természetesen nem most jöttek le a falvédőről, nem lehetett becsapni őket. Nullától ötig terjedő számsorral voltak felszerelve, s a magas pontszámot bizony csak akkor emelték a magasba, ha ájtatosan hördült fel a publikum. Így végül is elkerülték a kifütyülést, döntésükkel mindenki és egyöntetűen egyetértett, ahogyan más fórumokon is megszoktuk már. Bár, igaz, hogy a kiesetteket senki nem kérdezte meg.

Meginterjúvoltam viszont a győzteseket, akik - akár hiszik, akár nem - boldogok és elégedettek voltak. Egyikük sem hajlandó otthagyni biztos egzisztenciáját a bizonytalan jövőért. Csak úgy megpróbálták, szülői, munkatársi, jegyesi bíztatásra. Győrött, Csobánkán és Szombathelyen élnek, s ezekben a napokban halmozzák el őket éppen ajánlatokkal, hiszen egy ilyen kis részgyőzelem is elég ahhoz, hogy valakire felfigyeljenek.

A rutintalanság bizony még az első helyezett, helybéli kislányon is meglátszott. Éppen a döntő pillanatban, a lépcsősor alján bukott el. Az udvarhölgyek támogatták fel, hogy átvehesse a hatalmas virágkosarat és az üveg pezsgőt. a zenekar meg nem az ilyenkor szokásos tust húzta, hanem egy új indulóra zendített rá, amit Gábor S. Pál és Szenes Iván szerzett ez alkalomra. S ha nem is nagy horderejű, de megszívlelendő a refrénje: "Amíg a földön lesz egy nyár, lesz még szépségideál."
Megvallom őszintén, nekem ez nem jutott volna eszembe.

Czippán György