A királynő - szépségkirálynő - választás után szabad legyen a Szép asszonyokat, Walt Whitman klasszikus versét Kosztolányi fordításában idéznem. "Asszonyok ülnek vagy mennek - egzikőjük öreg, másikuk fiatal, / Szépek a fiatalok! - De az öregek még szebbek!"

És legyen szabad ama "szebbekre" emlékeznem. Hat Miss Hungariát választottak hajdan. Közülük két szépségkirálynővel találkoztam. (Különben idősb kollégánk, Kristóf Karcsi bácsi az egyik régi szépségversenyen is jelen volt: "a zsűritagok közül mellettem ült Krúdy Gyula és Herman Lipót".)

Mit jelentett nekik a fiatal szépség? Rengeteget - hasonlóan, csak tán másképp, a mostaniakéval -; telket a Balaton mellett, stafírungot nagy és kis bundával, krokodilcipőtől a szattyánpapucsig, Párizsból parfümös piperés csomag, utazás a Riviérán, kézfogás Maurice de Waleffe-fel, az európai szépségversenyek elnökével, napi száz és száz szerelmeslevél, házassági ajánlat, ünneplés és hódolat, összesúgás a Váci utcai korzón, amerre csak elvonult, "látod, ott, az a fekete, a Királynő".

Így, akkor. De 20-30 év után?

Mind a két Miss szépsége ellenállt az időnek. Harminc éve, a balatoni szépségverseny zsűrijében (ilyen is volt) helyet kapott az egyik, Lampel Ica. Mellette ült Kisfaludi Stróbl, aki annakelőtte is zsűritag volt. A művész a volt szépségkirálynő felé fordult, és így bókolt: "Huszonöt év előtti helyes véleményemet most látom csak igazolva: időt álló szépségre adtam szavazatomat."

Megválasztása után, kérdeztem, mennyi ideig kapott még leveleket, virágokat? "Egy esztendő után fogyott a postám. Másfél év után már nem küldtek Miss Hungáriának virágokat." Mikor kapott utoljára virágot? "Most a nyáron a férjemtől. Nem, nem akkor van a születésnapom. De azt mondta az uram: nyáron a legszebb és a legolcsóbb a rózsa."

A második királynőtől, Szaplonczay Évától is kérdeztem: az elmúlt időkben mikor vette hasznát királyságának? Így válaszolt: "Az ötvenes évek elején, de azóta se, előtte se. Születésnapra voltam hivatalos. Kollégánknak tartottuk a születésnapját. A baráti kör rám osztotta azt a feladatot, hogy pezsgőt szerezzek a vacsorához. Sehol sem lehetett akkor éppen kapni. Bejártam már a fél várost, végül a diplomáciai karnak fenntartott üzletbe nyitottam be. Kérdezték, hogy melyik követségtől jöttem. Egyiktől sem, válaszoltam. Akkor sajnálják, nem szolgálhatnak ki. Csak diplomaták vásárolhatnak, királyok nem? - kérdeztem. Hát, királyok is… És királynők? Miért, ön talán királynő? - kérdezték. Az - feleltem -, 1930-ban választottak. Én vagyok Miss Hungária 1930. A kiszolgáló hosszan a szemembe nézett és azt mondta:

Valóban! Tessék a kasszához fáradni…"

Kőbányai György