SZÉPSÉGE A CENTRUMÉ

Legszebbnek lenni a szépek versenyén! Ez aztán nőknek való versengés a javából! És akadt is jelentkező, nem iskevés: összesen kétezer női tünemény. A szakértő zsűri előtt - több elő- és középdöntő - végül is hatszáz tizenhét és huszonhét év közötti, 160 centinél magasabb hajadon fordult meg, közülük 193 esélyesnek találtatott. Október 5-én, szombaton este a pompázatos, csillogó külsejű - igazán eseményhez méltó - helyszínen rendezték meg a Magyarország szépe döntőjét. Huszonnégy szépség libbent végig háromszor az emelvényen a Budapest Kongresszusi Központban. A végeredmény: első Molnár Csilla Andrea Fonyódról, a második: Kruppa Judit Dunaújvárosból, a harmadik: Füstös Veronika a fővárosból.

A legszebbek, a helyezettek megkapták méltó jutalmukat, számos megbízatás, reklámfeladat közül válogathattak és válogathatnak jelenleg is. Mi most nem a győztest, még csak nem is az udvarhölgyeket mutatjuk be. Egy harmadikos, nyurga, szőke hajú, huncut tekintetű gimnazista lányt, aki a Centrum közönség szavazatát nyerte el. 500 ezren voksoltak rá! Centrumos-kisasszony lesz tehát egy éven át Kondász Tünde, a szépségverseny hetedik helyezettje.

Kora őszi délután. Kapok egy telefonszámot. Ezen kereshetem a Kondász családot. Mónika, a hugica veszi fel a kagylót. Hamarjában kiderül róla: igen határozott egyéniség, tudja, mi a dolga. "Tessék előbb az Aput hívni, megadom a munkahelyi telefonját. Ő a család sajtófelelőse."

Hívjuk akkor Kondász papát! Sikerül a kapcsolatfelvétel. Hamar megegyezünk: másnap, az esti órákban szívesen látnak. Addigra Tünde túl lesz az első Centrumos reklámfilmjén. Ebben mutatkozik be a közönségnek.

Másnap: lipótvárosi lakás. Csengetés után kedves fogadtatás, megismerkedem a pedagógus mamával:
- Ne vegye túlzott szülői szigornak, de úgy egyeztünk meg hármasban, hogy mi is jelen leszünk a beszélgetésen. Már most kijelenthetem: Tündi nem változott a szépségverseny óta! Céljai változatlanok: jó eredménnyel leérettségizni és továbbtanulni. Ez az elhatározása bennünket is megnyugtatott.

Szinte végszóra libben be a szobába Tünde. Kedves, pózolatlan, igazi diáklány. Lezser pulóverben, farmerban és persze mosolygósan.
- Ezt is kipróbálni! - ezzel a leplezetlen céllal vágtam neki a versenynek - mondja meglepő biztonsággal. A kezdetkor még nem is szóltam Anyuéknak. Ki gondolta, hogy ilyen komolyra fordulnak a dolgok? Hűséges fegyverhordozómmal, a nyolcadikos Móni hugommal mentünk a Fórum Hotelban rendezett elődöntőre. Feltűnt, hogy az ellenfelek kiöltözve, nagy elszántsággal érkeztek. És mi? Hát, csak úgy lezseren. Aztán minden ment, mint a karikacsapás. Megtudva, hogy a középdöntőbe is bejutottam, ideje volt bevallani otthon is sajátos expedíciómat. Mit mondjak? Anyu kissé meglepődött. Apunál még vártunk egy keveset...
Összenevetnek, hiszen azóta természetesen Kondász papát is beavatták a nagy titokba. Mit váltott ki belőle a hír? Büszke volt szép lányára, és gyermeke első számú szurkolójává lépett elő.
- Volt izgalom azért bőven - folytatja a sportos alakú, 171 centiméter magas centrumszépség. - A fürdőruhákkal bajlódtunk a legtöbbet. A kiválasztás nehezen sikerült. A kétrészesben megfelelő formámat hoztam. Fárasztóak voltak a próbák, de szórakoztattak. Ha újabb versenyt rendeznének, biztosan elindulnék.
- Mit szóltak a gimnáziumi társak? A tanárok?
- Nem számítottam ilyen sikerre! Szigorú suliba járok, de úgy látszik, a versenyszellemet becsülik. A televíziószereplés után, belépve az osztályba, virágcsokorral köszöntöttek, sokan gratuláltak. Az osztályfőnököm is virággal lepett meg.
- Mi a kedvenc színed?
- A kék!
- Melyik tantárgyat szereted a legjobban?
- Orosz, latin és történelem. Alapvetően humán beállítottságú vagyok. Ezenkívül imádok sportolni és utazni.

Késő estébe nyúló beszélgetésünk során megtudtam még Kondász Tündéről, hogy maga tervezi és varrja ruháit. Óriási becsvággyal és lendülettel veti bele magát a reklámozásba. De: semmiképp nem szeretne emiatt lemaradni a tanulásban. Gyermekkora óta - nem a reklámfogás kedvéért mondja a család egyöntetűen - szinte mindent centrumboltban vásárolnak. Végezetül beavat féltve őrzött titkába:
"A verseny után negyvenezer forintot kaptam nyereségként. Betettem a bankba. A centrumreklámokért kapott honorárium is takarékbetétbe vándorol. Egy kertes háznál alább nem adom!"
Mit kívánhatnánk e kedves gimnazista lánynak? Teljesüljenek vágyai!

Kiss Dezső Péter