Pauer Gyula szobrászművész az 1985-ös szépségverseny több résztvevőjéről is készített szobrot. Már a verseny kezdetétől fogva figyelemmel kísérte az eseményeket, s úgy tervezte, hogy a szobrászat eszközeivel fogja dokumentálni azokat. Az 1985. október 5-én lezajlott döntőig már több lányról is vett gipszmintát, s az eredményhirdetés után kérte fel Csillát, az udvarhölgyeket és a 6. helyezett Kalmár Zitát, hogy ők is álljanak modellt.

Pauer úgynevezett pszeudo-szobrokat készített. A korábbi években kidolgozott technikáját tökéletesítve gipszlenyomatokat készített a lányokról. Az eljárás lényege, hogy a meztelenre vetkőzött modell testét beolajozzák, majd a megfelelő pózba állítva tetőtől talpig bekenik gipsszel, végül gipsszel átitatott gézzel borítják. Fából kialakított állvánnyal rögzítik, s száradás után, mint egy héjat, leválasztják róla. Az így nyert negatív formát ki lehetett önteni bármilyen anyaggal, hogy a test minden részletét hűen ábrázoló szobor legyen a végeredmény.

Csilla eredeti gipszöntvényét felhasználva Pauer Gyula egy bronzszobrot is készített, mely jelenleg a Magyar Nemzeti Galéria tulajdonában van, és az "A" épület földszinti csarnokában látható.

A szoborkészítés puszta ténye, de főleg annak technikája (férfiak hada kenegeti egy meztelenre vetkőztetett fiatal lány testét) alaposan felforgatta a kedélyeket, és megosztotta a közvéleményt. Ráadásul két fotós (Bacsó Béla és Fenyő János) a Magyar Média engedélyével bebocsátást nyert Pauer műtermébe, ahol "dokumentációs céllal" végigfotózták a szoborkészítést, ám a képek végül egy nyugati erotikus lap hasábjain láttak napvilágot, óriási botrányt kavarva. A Csilla halála utáni felfokozott hangulatban Pauert már-már bűnösnek kiáltották ki; a nyolcvanas évek végétől kezdve azonban inkább olyan írások jelentek meg, melyek a szobrok, főleg Csilla szobrának művészi értékével foglalkoznak.

"-A szoborral sem jártunk jobban - veszi át a szót Molnár István. - A verseny első három helyezettjéről egész alakos szobor készítésére kapott megbízást egy Pauer nevű szobrászművész. Csillát felvitték Pestre modellt állni, majd előtte szinte erőszakkal készítettek róla néhány úgynevezett munkafotót. Ráadtak egy átlátszó leplet, rosszabb volt, mintha meztelen lett volna, Csilla azt mondta, mindene kint volt."
(Molnár István nyilatkozata, Vas Népe, 1986. szeptember 4.)

"Ha emlékezetem nem csal, akkor az 1985-ös magyar szépségkirálynő-választás első botránya akkor tört ki, amikor a nyugaton megjelenő Lui című, kulturálisnak éppen nem nevezhető lap közölte a helyezést elért magyar hajadonok fotóit. A lányokon nem volt ruha, feltárulkozott a meztelen igazság. A képek címe csak annyi volt: Elvtársnők a vörös Budapestről. Minderről bárki meggyőzödhet, aki beül a mozi nézőterére, és megtekinti a Szépleányok című új magyar filmet. Láthatjuk a Luit, és láthatjuk a lányokat."
(Kisalföld, 1987 május)

"...amit szeretett volna, az mégsem volt veszélytelen, hiszen maga az egész szépségverseny is azonnal a sajtó kereszttüzébe került. További nehézségnek ígérkezett, hogy miként reagál majd a "szocialista közvélemény" arra az önmagában is kényes kérdésre, hogy Pauer műtermében az utolsó lepelnek is le kellett hullnia a lányok testéről. A pályázók többsége ugyanis nem volt professzionista modell, egyik-másik vidéken élő jelölt pedig nagyon tapasztalatlan, a gyermekkorát alig maga mögött hagyó teenagernek számíthatott még. Így például a szépségkirálynői címet elnyert Molnár Csilla is, akinek az idegei fel is morzsolódtak az országossá kavarodó vitákban. Ki tudja, mi volt a közvetlen oka annak, hogy a dicsőség bekasszírozása helyett inkább a halálba menekült? Amikor Pauer a héjszobrot készítette róla, még senki sem sejthette, hogy mi fog történni. De a titkos összefüggések lánca, a szükségszerűség, amely a tehetséget is odaköti a sors szekeréhez, ez a mechanizmus már működésbe lépett. Mert a Csilláról készült öntvény lett Pauer legszebb szobra, egy vizuális legenda, Mona Lisa az egyébként suta verseny szemrevaló jelöltjei és perfektnek tűnő szobrászati produktumai között. Vagyis több mint sikerült. Felejthetetlen és enigmatikus, mert az áldozati szerep is belejátszott az eredménybe, transzcendens fényt kölcsönzött neki." (Holmi, 2006 július)

Pauer "elkészítette Magyarország Szépe szobrát, ami úgy magaslik ki az egész szépségkirálynő választás eseményeinek mocsarából, mint az érinthetetlen szépség maga. A szépségkirálynő, Molnár Csilla halálával a szobor önmagán túlmutató értelmet kapott (s egyben igazi, bár „rejtett” pszeudo szoborrá vált, leleplezve azt a zavaros, korrupt, álszent, esendő, feladatához felnőni nem tudó „valóságot”, amely a lány halálához vezetett). Ekkor tűnt igazán szembe, hogy Csilla halála jelen van a róla még életben készült szoborban. A szobor ugyanis kifejezetten síremlék benyomását kelti, s mint ilyen, szimbólumává vált annak, hogy itt és most, e szépségkirálynő választáson a Szépség egész egyszerűen meghalt."
(Szőke Annamária: Piros - fehér - zöld)