Retro
évek
így éltünk 1985-86
Magyarország szépe
1985. október 5-én volt a szépségverseny döntője, kilenc hónap és öt nap múlva a királynő már nem élt. Amennyire lelkesedett érte a nagyközönség a versenyen, úgy megdöbbent a halálán. A történet jól tükrözi az akkori Magyarországon dúló, mucsai amatőrséget, a kapzsiságot és azt a tényt, hogy az állambiztonsági apparátus csápjai a hétköznapi élet és a gazdaság minden zugába elértek. Résnyire nyílt egy ajtó a Nyugat felé, de ezt a nyitást csak azok használhatták ki, akiknek erre politikai felhatalmazásuk volt. Az eset a 2010-es évekre nézve is tanulságos, azzal a különbséggel, hogy ma már az a bizonyos ajtó tárva-nyitva áll.
Tudósítás az Esti Hírlapban
1985. február 18-án
"Ma délelőtt a Buda Penta Szállóban sajtókonferencián számoltak
be a Magyar Média eddigi eredményeiről, 1985-ös programjairól. Mint elmondták:
a Lapkiadó Vállalaton belül 1982 áprilisában megalakult - reklámakciók,
lakossági tájékoztatók, rendezvények, kiállítások szervezésére létrehozott
- leányvállalat ez év januárjától a Művelődési Minisztérium alá tartozik,
s bár továbbra is leányvállalatként működik, de már nagyvállalati jelleggel.
(...) Az idei munkatervet ismertetve többek között bejelentették: először
lesz hazánkban hivatalos szépségverseny a Miss Európa társaság előírásai
szerint, mely egyúttal egyik versenye az európai szépségkirálynő-választásnak.
Rendezője a Média, a döntő színhelye október 4-én a Budapest Kongresszusi
Központ."
(Október 4-éből végül október 5-e lett, a tévé másnap, felvételről közvetítette
a teljes döntőt.)
Egyvalaki ért a nőkhöz
A
jelentkező szép lányok azt hihették, ha bekerülnek a legszebbek közé,
kiszabadulhatnak a magyar hétköznapok szürkeségéből. Ahogy egyikük, Molnár
Csilla (névrokon), cipőgyári meós fogalmazott: "Nem leszek egy hulla.
Egy tizennyolc éves hulla." A külkereskedelmi jogot frissen megszerző
Magyar Média viszont nagy üzletet látott a szépségversenyben, amelynek
megrendezési jogához Ausztriában, egy bonyolult, cigarettával és reklámmal
kapcsolatos ügylet során jutott hozzá. A húsztagú zsűriben a magyar és
az osztrák média, valamint üzleti élet illusztris képviselői kaptak helyet
Chrudinák Alajostól Várszegi Gábor Fotex-igazgatóig. Szakmai kérdésekben
Ernyey Bélára hallgattak, aki nemcsak hogy nagy sztár volt német nyelvterületen,
de "értett a nőkhöz" és a szépségversenyekhez, amellett a Playboynak
is fotózott. Ernyey pedig állítólag kijelölte győztesnek Molnár Csilla
Andreát, a nem egészen 17 éves fonyódi gimnazistát - aki szerinte "szépségkirálynőnek
született" - meg két udvarhölgyét, Kruppa Juditot és Füstös Veronikát
(miközben a hatodik helyezett Kalmár Zitával kötött fotómodell-szerződést).
A zsűri tartotta magát a megállapodáshoz, és eszerint pontozott.
Egy befolyásos elvtárs
Molnár
Csilla nem tervezte, hogy húszéves koráig modell lesz, be akarta fejezni
a gimnáziumot, aztán kozmetikusnak készült. Az "üzletemberek"
és az önjelölt menedzserek azonban nem hagyták, hogy a saját életét élje.
Rá is megalázó szerződést akartak kényszeríteni: havi kétezerért lehetett
volna a Centrum Áruházak reklámarca. A szerződést szülei nem írták alá,
erre a Magyar Média belügyi, sőt KGB-s kapcsolataira hivatkozó vezetője
megfenyegette őket - egy fonyódi vendéglőst és feleségét -, hogy visszaveszik
lányuktól a koronát (legalábbis így számolt be róla az összetört Molnár
házaspár). Ha önállóan akarna útlevelet kérni, és önállóan próbálkozna
Nyugaton, ne is számítson rá, hogy megkapja. "Hogy lehet, hogy a
pártból ilyen emberek kerülnek magas állásba?" - csodálkozott Molnár
Csilla.
Mielőtt kijutott volna Máltára, az 1986-os Miss Európa versenyre, még egy ízléstelen botrány következett. Pauer Gyula, az elismert avantgárd szobrászművész, akit megihletett, hogy ugyanott, ahol máskor a "Világ proletárjai, egyesüljetek!" felirat díszlik, most Magyarország szépét választják, gipszlenyomatot készített a győztes lányokról annak jelzéseként, hogyan használja föl az üzleti világ a szépséget. A gipszminták vételénél jelen volt a Fotex megbízásából dolgozó két fotós, Fenyő János (akit 1998-ban mint médiacézárt gyilkoltak meg) és Bacsó Béla. Lefényképezték a majdnem meztelen lányokat, és a Fodros elvtárssal (Magyar Média) kötött megállapodás alapján - a lányok engedélye nélkül - a képeket eladták a Lui Deutschland című, erotikus férfilapnak. Molnár Csillát megkímélték, neki csak a szobráról közöltek fotót ostoba, durva kísérőszöveggel, "mit szólna ehhez Lenin elvtárs?"-stílusban. Ha aktfotó jelenik meg róla, diszkvalifiklálják az európai versenyen. Máltán végül harmadik lett.
Álmodj, királylány"
A Molnár családról, amiért nem állt kötélnek, rosszindulatú pletykákat
terjesztettek el - például hogy a "dúsgazdag" apa lefizette
a zsűrit -, rájuk küldték a népi ellenőrzést és az adóhivatalt. Valójában
egy szerény, de jó főztjéről híres vendéglőt vezettek kemény munkával,
a lányuk is segített. Nem kímélték a pletykák Molnár Csillát sem. A férj,
a feleség és a lányuk között megromlott a kapcsolat, veszekedtek, az apa
szívproblémákkal az intenzív osztályra került. A szépségkirálynő "ki
akart szállni" abból a torz, "üzletinek" nevezett világból,
amelybe belekényszerült. 1986. július 10-én elkeseredettségében altatóval
megmérgezte magát, de csak azért, hogy felhívja a figyelmet kétségbeesésére.
A házból letántorgott a vendéglőbe, monda, hogy nem akar meghalni, de
már nem tudták megmenteni.
Az 1986-os magyar szépségversenyt a középdöntők közben leállították, csak
1989-ben rendeztek újat. A jelentkezés alsó korhatárát addigra már 17
évre emelték. A tragikus történetről és hátteréről Gazsó L. Ferenc és
Zelei Miklós Szépséghibák (1986), Friderikusz Sándor Isten óvd a királynőt!
címmel írt könyvet, Dér András és Hartai László pedig Szépleányok címmel
dokumentumfilmet forgatott. A Molnár Csilláról szóló Álmodj, királylány
1990-ben, Homonyik Sándor előadásában az Év dala lett. Dr. Fodros Istvánt,
a Diplomata Magazin igazgató-főszerkesztőjét, Sao Tomé és Principle tiszteletbeli
konzulját 2009-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével tüntették
ki.