Magyarország szépe 1985. október 5-én volt a szépségverseny döntője, kilenc hónap és öt nap múlva a királynő már nem élt. Amennyire lelkesedett érte a nagyközönség a versenyen, úgy megdöbbent a halálán. A történet jól tükrözi az akkori Magyarországon dúló, mucsai amatőrséget, a kapzsiságot és azt a tényt, hogy az állambiztonsági apparátus csápjai a hétköznapi élet és a gazdaság minden zugába elértek. Résnyire nyílt egy ajtó a Nyugat felé, de ezt a nyitást csak azok használhatták ki, akiknek erre politikai felhatalmazásuk volt. Az eset a 2010-es évekre nézve is tanulságos, azzal a különbséggel, hogy ma már az a bizonyos ajtó tárva-nyitva áll.
Tudósítás az Esti Hírlapban "Ma délelőtt a Buda Penta Szállóban sajtókonferencián számoltak
be a Magyar Média eddigi eredményeiről, 1985-ös programjairól. Mint elmondták:
a Lapkiadó Vállalaton belül 1982 áprilisában megalakult - reklámakciók,
lakossági tájékoztatók, rendezvények, kiállítások szervezésére létrehozott
- leányvállalat ez év januárjától a Művelődési Minisztérium alá tartozik,
s bár továbbra is leányvállalatként működik, de már nagyvállalati jelleggel.
(...) Az idei munkatervet ismertetve többek között bejelentették: először
lesz hazánkban hivatalos szépségverseny a Miss Európa társaság előírásai
szerint, mely egyúttal egyik versenye az európai szépségkirálynő-választásnak.
Rendezője a Média, a döntő színhelye október 4-én a Budapest Kongresszusi
Központ." Egyvalaki ért a nőkhöz
Egy befolyásos elvtárs
Mielőtt kijutott volna Máltára, az 1986-os Miss Európa versenyre, még egy ízléstelen botrány következett. Pauer Gyula, az elismert avantgárd szobrászművész, akit megihletett, hogy ugyanott, ahol máskor a "Világ proletárjai, egyesüljetek!" felirat díszlik, most Magyarország szépét választják, gipszlenyomatot készített a győztes lányokról annak jelzéseként, hogyan használja föl az üzleti világ a szépséget. A gipszminták vételénél jelen volt a Fotex megbízásából dolgozó két fotós, Fenyő János (akit 1998-ban mint médiacézárt gyilkoltak meg) és Bacsó Béla. Lefényképezték a majdnem meztelen lányokat, és a Fodros elvtárssal (Magyar Média) kötött megállapodás alapján - a lányok engedélye nélkül - a képeket eladták a Lui Deutschland című, erotikus férfilapnak. Molnár Csillát megkímélték, neki csak a szobráról közöltek fotót ostoba, durva kísérőszöveggel, "mit szólna ehhez Lenin elvtárs?"-stílusban. Ha aktfotó jelenik meg róla, diszkvalifiklálják az európai versenyen. Máltán végül harmadik lett.
Álmodj, királylány" A Molnár családról, amiért nem állt kötélnek, rosszindulatú pletykákat
terjesztettek el - például hogy a "dúsgazdag" apa lefizette
a zsűrit -, rájuk küldték a népi ellenőrzést és az adóhivatalt. Valójában
egy szerény, de jó főztjéről híres vendéglőt vezettek kemény munkával,
a lányuk is segített. Nem kímélték a pletykák Molnár Csillát sem. A férj,
a feleség és a lányuk között megromlott a kapcsolat, veszekedtek, az apa
szívproblémákkal az intenzív osztályra került. A szépségkirálynő "ki
akart szállni" abból a torz, "üzletinek" nevezett világból,
amelybe belekényszerült. 1986. július 10-én elkeseredettségében altatóval
megmérgezte magát, de csak azért, hogy felhívja a figyelmet kétségbeesésére.
A házból letántorgott a vendéglőbe, monda, hogy nem akar meghalni, de
már nem tudták megmenteni. |
vissza a "Könyvek" menübe... |