mafilm
MOZGÓKÉP INNOVÁCIÓS TÁRSULÁS 1987-88
SZÉPLEÁNYOK
1987. május 20., szerda ESTI HÍRLAP
FILM-BEMUTATÓ
Szépleányok
„A múlt héten olyasmi történt a sajtóvetítéseknek helyet adó Gorkij moziban, amire emlékezetem óta nem volt példa. Dér András és Hartai László elsőfilmes rendezők dokumentumfilmjét, a SZÉPLEÁNYOKAT megtapsolta a kritikusokból, újságírókból álló szakmai közönség…” (Bársony Éva)
_____
SZÉPLEÁNYOK
Rendezők: Hartai László – Dér András
1985-86 Dokumentum(video)film
TÁRSULÁS STÚDIÓ – BBS – MOZGÓKÉP INNOVÁCIÓS TÁRSULÁS
XIX. Magyar Játékfilmszemle – Radványi Géza díj, Szakmai zsűri díja
Mannheimi fesztivál 3 díjával kitüntetett film.
Mozibemutató: 1987 május
SAJÁTOS FILMLEMEZ A „MISS MAGYARORSZÁG ’85 SZÉPSÉGVERSENYRŐL
Első oldal (a számok sorrendje és tartalma):
- NEM ÉGHETSZ LE…
Amelyben megismerkedünk a jelöltekkel és külön Molnár Csilla Andreával. - VIDÉKEN IS ÉLNEK…
Amelyben bepillanthatunk egy cipőgyári meóslány hétköznapjaiba. - MINT A MESÉBEN…
Amelyben bemutatkozik az egyik titkos esélyes: Kruppa Judit. - SZÉPSÉGKIKÉPZÉS
Amelyben a már ismerős és a még ismeretlen lányok keményen készülnek a fellépésre. - BIZNISZ
Amelyben megtudhatjuk az ötlet eredetét. - MÁMOR
Amelyben túlcsordul a jókedv és a pezsgő. - MISS HUNGARIA
Amelyben felcsillan egy ötven év előtti szépségverseny. - DÖNTŐ
Amelyben az is kiderül, milyenek voltak a lányok az öltözőfolyosókon.
Második oldal:
Riportok, aktszobor-készítés és a bécsi fellépés.
Egy eltorzult showbusiness képei.
Megszólalnak az érdekelt vállalatok képviselői és nem szólal meg a főilletékes.
Megszólalnak Molnár Csilla Andrea szülei, és nem szólal (már) meg Molnár Csilla Andrea.
-----------------
AZ EZREDVÉGI MAGYAR ÉLET DANS MACABRE-JA
„…Aztán a szatíra mélyéről előfüstölgött a tragédia. Kevés szomorúbb film készült az utóbbi években, mint ez a könnyed, derűs nemzeti mókáról forgatott dokumentumfilm. Miss Magyarország öngyilkossága csak végső, drámai csattanója e tragédiának; ott parázslott az már a dolog kezdete óta, s a halál csak nyilvánvalóvá tette, amit eltakartak a kivagyi, csillogó díszletek: milyen mocskos, piti kis üzlet volt ez az egész. Nem maga a szépségkirálynő-választás ténye. Elvégre egy sokszínű kultúrába akár ez is beleférhet, nézze-vegye, akinek kedve van hozzá, nem lett ettől szegényebb, talmibb jó néhány más nagy hagyományú európai kultúra sem. Nálunk, bár a szervezők a művelt Nyugatot kívánták majmolni – miért pont ebben, az ő dolguk -, módszereikben inkább a feudális kiskirályokra emlékeztettek. Azt már megtanulták, hogy a lányoknak magas lépcsőről kell lefelé vonulniuk, csípőjüket riszálva, fürdőruhában, lágy zene hangjaira, de azt nem tanulták meg, hogy e lányoknak is vannak jogaik – például a nevetséges összegeket kínáló, körvonalazatlan tartalmú szerződések visszautasítása -, s ha egy tizenhét éves lány szülei ügyvéddel akarják tisztáztatni, mit is jelent az, hogy lányuknak havi kétezerért egy cég „élő reklámjának” kell lennie, nem a korona „visszavonásával”, s egyéb retorziókkal, netán magas kapcsolatok felemlegetésével kell őket jobb belátásra bírni. Meg azt sem ártott volna megtanulni, hogy nem lehet 25 lányt az elegáns döntőn egyetlen öltözőbe zsúfolni, amikor a szervezőknek négy jut, pedig nekik nemigen kell öltözködniük. Igaz, a Magyar Média - azóta leváltott - igazgatója csak a cigányzenés bécsi show-műsorban erőltetett világfias mosolyt az arcára, egyébként - az öngyilkossá lett kislány édesanyjának vallomása szerint - igencsak faragatlanul üvöltözik Magyarország szépével, mikor az ügyvédet fogad, s még azt is megemlíti, hogy ő bizony a Szovjetunióban tanult, de Bécsben csak mosolyog és erről valamiért hallgat. Aztán szó van beígért, de meg nem valósult nyugati utakról - hősnőnket még azzal is revolverezik, hogy visszavonják az ő és a családja útlevelét, ekkora hatalmasságok minálunk a szépségverseny-szakemberek -, meg valami ezer dollárról, amit Molnár Csilla Andreának kellett volna kapnia, de valahol elakadhatott. A Miss Austria elnevezésű intézmény igazgatója elnéző mosollyal mondja a filmeseknek: "Azt hitték, hogy valami nagy jelentőségű eseményt csinálnak, de nagyon amatőr volt az egész. Azt képzelik, egy év alatt milliókat tudnak forgalmazni."
Aztán egy ponton megjelenik a jósvádájú külföldön élő színész, aki olyanokat mond, hogy ezt "az ország érdekében" kell megcsinálni, meg azt, hogy neki ezen a téren "nemzetközi tapasztalatai" vannak, meg azt is, hogy ő "egy logikusan gondolkodó ember". Ez utóbbira mindjárt példát is szolgáltat, amikor közli, hogy csak Csilla lehetett a szépségkirálynő, ő azt az első pillanattól látta, ehhez kétség nem férhetett, éppen úgy viselkedett, miként egy szépségkirálynőnek kell. Tíz perc sem telik el, néhány snitt, s már azt állítja, hogy Zita lett volna az egyetlen alkalmas a koronára, ő volt a legszebb, de nem engedte a Média, ezért választották meg érdemtelenül Csillát. Ennyit a logikáról. Igaz, Zita a sokszorosát kapja annak, amit a királynő kapott, Amerikába is kiviszik, ráadásul a színész-playboy körbeutazza vele a világot, s meztelen képeket közöltet róla a Playboyban. De az amerikai cég és a magyar színész legalább fizet tisztességesen, valamit valamiért alapon, s nem kétszáz forintért fölléptetett lányokkal akar "milliókat forgalmazni". Mert az aligha megy úgy, hogy minden szereplő lánynak csak egy szál virág jut, többet nem kaphat, s ha az eltörik, büntetésből szégyenszemre konyulttal kell kivonulnia a tévékamerák elé. Aztán beúszik a képbe az ismert avantgard szobrász, aki fennkölt szavakkal magyarázza el, mit is jelentenének a meztelen lányokról készített szobor-másolatai, melyeket lehetőség szerint a Nemzeti Galériában avagy a Kongresszusi Központ előtt vágyik felállítani, az eredmény azonban ugyanaz: a lányoknak megint vetkőzniük kell és tűrniük, mert úgy tudják, valahol ez is a szerződés része, aztán kapnak valamicske kis pénzt, amennyit jónak lát, aki adja.
S lassanként összeáll az ezredvégi magyar élet e groteszk danse macabre-ja, igazgatókkal, színészekkel, sztárokkal és félpucér, didergő gyereklányokkal. E film egy olyan helyzet szomorú lenyomata, melyben tökéletesen összezavarodtak az értékek, a nyugati csillogás utáni mucsai lihegés összefonódik a porosz drillel és a balkáni urambátyámos kapcsolatrendszer korrupciós szövevényével. Mintha mindenből a legrosszabbat vennénk át, tévedhetetlenül.”
(KRITIKA, Báron György írása)
-----------------
TELEXEN ÉRKEZETT…
NÓGRÁDI TÁJAKON…
A hónap filmje?!
Szépleányok -(OK)
Amikor május közepén megjelentek a Szépleányok című új magyar film plakátjai a mozikban, az utcákon szokatlan minősítő szalagot olvashattunk rajtuk: a hónap filmje! Úgy tudjuk, ezt a jelzést a Nógrád Megyei Moziüzemi Vállalat propagandistái ragasztják a plakátra. Mi ez? Új reklámfogás? Agitáció?
- Májustól „a hónap filmje” elnevezéssel azt a filmet szeretnénk forgalmazni, amely vállalatunk kollektívája szerint olyan kiemelkedő művészi teljesítmény, amely jelentős közönségsikerre is számíthat – oldja meg a „rejtélyt” Kocsis László, a moziüzemi vállalat műsorosztályának vezetője. – S ennek a közönségsikernek a megszervezése érdekében kiemelkedő igényességű tájékoztatást, propagandát biztosítunk Nógrád megyében. Szándékunk: a film feltétlenül jusson el azokhoz, akikhez szól, és akik majd szeretni fogják.
- Nem kockázatos elhatározás egy új magyar filmtől jelentős közönségsikert várnia?
- Ebben az esetben nem! A májusban mozikba kerülő sok izgalmas, érdekes alkotás közül feltétlenül ezt tartom a legvonzóbbnak. A Szépleányok szerintem azért lesz a hónap filmje, mert az első magyar dokumentumfilm, amely ugyanolyan látványos, izgalmas, érdekes, mint egy jó játékfilm. Így joggal számíthatunk nagy érdeklődésre, közönségsikerre.
-----------------
MANNHEIM, 1987. október
A FŐZSŰRI INDOKLÁSA
A magyarországi Szépségkirálynő Választás bemutatása nagyon szórakoztatóan és ugyanakkor szorongató intenzitással mutatja, mi történik, ha embereket a minden skrupulus- és morál nélküli pénzcsináló üzletemberek használnak ki, aláznak meg.
A nyugati világ nézői számára a film annak a megsemmisítő emberi következményeit tükrözi, amikor egy szocialista ország olyan jellegzetesen nyugati produktumot importál, mint amilyen a nyugati szórakoztatóipar.
Miután minden elismerést megérdemlő kitűnő riporteri munkájukkal felismerték a téma teljességét – a rendezők fölényes biztonsággal hatoltak a probléma magjáig.
AZ EVANGÉLIKUS ZSŰRI INDOKLÁSA
A film a Magyarországon 50 év után megrendezett Szépségkirálynő választás hátterét tanulmányozza. Az interjúk hallatlanul intelligens montázsa eredményezi, hogy a film meggyőző és mély benyomást keltő analízisét adja a gátlástalan üzleti érdekeknek, amelyekért az emberi méltóság degradálódásával kell fizetni.
Bízva dokumentum-anyagaik erejében, a rendezők szinte arra szorítják a nézőt, hogy saját maguk gondolják át a történteket – anélkül, hogy ők morális imperativuszokra köteleznék őket. A „SZÉPLEÁNYOK” olyan dokumentumfilm, amely ritka szociálpszichológiai és tömegkommunikációs kritikai ismereteket tesz lehetővé a befogadó számára. Ezt a szó legjobb értelmében emancipatórikusnak is nevezhetjük.
A NÉPFŐISKOLÁK ZSŰRIJÉNEK INDOKLÁSA
A „SZÉPLEÁNYOK” kitűnő példája annak, hogy is kell dokumentumfilmet készíteni kevés kommentárral és akár egyetlen kamerával. A kamera azonban tudja, melyik képet is kapja el. Valamint olyan interjú-technikát kell használni, amelyben a beszélgetőpartner teljes biztonsággal mérlegel, önmaga amikor teljesen szabadnak érzi magát, mindazzal amit mond, „önként” hagyja magát leleplezni.
Szépségkirálynő választás a keleti blokkban? Végül is azt lehetne mondani, hogy mindez egy nyugati minta dilettáns átvétele. De azután meglepetésszerűen kiderül, hogy milyen „professzionálisan” érvényesül a piaci cinizmus érdekeinek megfelelően, a szép leánytestek használata. További jele a kritikus dokumentumfilm kvalitásának, hogy – bár mindannyian átéljük -, mégis kihagyja azt a csábító lehetőséget, hogy poentirozza a még gyermeklány Szépségkirálynő öngyilkosságát.
Hannoversche Allgemeine Zeitung JW
Az estéből érződik, hogy készítői azt akarták megmutatni, hogy az emberi problémák nyugaton és keleten hasonlóak. A semmivel össze nem téveszthető magyarok ezt a tartalmas felvezetést nyilván nem akarták evidenssé tenni. A magyarok, akik a nyugati iniciativákhoz a gazdaságban közelebb állnak, mint más keleti Blokkhoz tartozó országok.
A „Szépleányok” c. dokumentumfilm egy további példa erre. Egy szépségverseny kapcsán ábrázolja az üzleti társadalom hatalmasságainak skrupulus-mentességét. A győzelmet magát üzleti érdekek irányítják, a lányok akaratuk ellenére látják magukat férfimagazinokban, és a szépségkirálynő végül is öngyilkos lesz. A magyar rendezők megvesztegető nyitottsága hallatlanul önkritikus. Ahogy az üzleti társaság igazgatója a Szovjetúnió-beli végzettséggel és az ebből következő privilegizált helyzetével hivalkodik, a nyugati néző számára a nem várt csúcshoz tartozik ezzel a politikai rendszerrel szemben.
Badische Neu Nachrichten (Pava)
„ÖNKRITIKUS”
A filmkészítők a 80 perces videóanyag segítségével rögzítik ezt a Keleti Blokk országai számára szokatlan eseményt. Az előtérbe az első helyezett négy lányt állítják, akik közül a győztes nem sokkal később öngyilkos lett. Az egyéni történetek mögött ez az önkritikus dokumentumfilm fényt derít az üzletcsinálók megjelenésére, - betörésére egy a szocializmustól elnyomott országban!
Az egyszerű emberek itt vesztesek, akik saját maguk nem ismerhetik ki magukat a számukra ismeretlen helyzetekben. És az ellentmondások tömegében még ott állnak a profitcsinálók, akik minden meggondolás nélkül tapossák el a naiv polgárokat.
Kieler Nachrichten (Martina Wengierek)
Túl későn (11 órakor) mutatták be a „Szépleányok” c. megrázó dokumentumfilmet. Az 50 év szünet után újból egyszer 1985-ben szépségkirálynőt választottak Budapesten. A két filmes bevezetett videófilmükkel a szokatlan elpiacosodás rituáléjába. Nagy irammal (swunggal) teli riportokkal kezdődik a film – a pályázók bemutatásával, és halk koncentrációval végződik a győztesre, aki számára mindez egy diákcsínyként indul, majd meredeken borította fel felnőtté váló életét. Ahogy 16 éves Csilla a darázsfészek serpenyőjében vakon elégett, ahogy pszichikailag kikészítették: direktorok, menedzserek, fotósok: egy láncot alkotnak, ami az önkéntes halálhoz vezetett.
Neue Presse Hannover
A valóbani csúcspontot a koréjszaka adta. A megrázó „Szépleányok” a később öngyilkos „Miss Magyarország”-ról a társadalomnak nemcsak a csokoládés oldalát mutatták. Ahogy a tragédiát bemutatták, ez lehetővé tette, hogy ez a TV-nap Magyarországról megmutassa, amit a létező szocializmus kínál.
Kölnische Rundschau
A legfeszültebb részt a késő esti órákban vetítették. Az első és egyetlen Szépségkirálynő-választást 50 éve 1985-ben tartották. Az édes „oldal”: Hogy néz ki ilyesmi a mai Magyarországon? Az oldal másik fele: Mit csaltak, lepleztek a menedzserek. Megrendítő volt. Egy ember az ilyen piaci viszonyok körülményei között, amikor a szocializmus „oltalma” alatt nőttek fel, nem hordja magában a saját döntései feletti képességet. Erre nincs felkészítve…
Magyar film sikere Mannheimben
Mannheim, - ez a különleges hangulatú Neckar-parti nyugatnémet város, sakktáblaszerűen épített, sorszámozott utcáival – az elsőfilmes rendezők Mekkája, a tehetséges pályakezdő filmalkotók világtalálkozója és „ugródeszkája”. Mannheim fedezte föl a többi között a csehszlovák Vera Chytilovát és Jiři Menzelt, a lengyel Zanussit, a francia Alain Resnaist és Francois Truffaut-t, a szovjet Elem Klimovot, a nyugatnémet Rainer Werner Fassbindert, sőt Maár Gyula, Dárday István, Bódy Gábor, Tarr Béla és Vitézy László is jószerivel a mannheimi fődíj elnyerésével alapozta meg hírnevét itthon és külföldön.
Az idei, 36. seregszemlén a magyar versenyfilm: a Szépleányok. Dér András és Hartai László dokumentumriportjában – amely itthon is nagy sikert aratott – az 1985-ös szépségverseny tizenéves királynőjelöltjeivel és önjelöltjeivel, nemkülönben a vetélkedő hátterével ismertette meg a mannheimi nézőket, akik – a nevetésekből, felhördülésekből következtetve – remekül „vették a lapot”. A vetítést követő éjféli sajtókonferencián csak úgy záporoztak a kérdések. Molnár Csilla halála őszintén megrendítette a közönséget, s mint a szavakból kiderült: hátborzongatónak találták azt, ami történt, s ahogy történt. A nemzetközi zsűri a szociálpolitikailag elkötelezett filmeknek járó különdíjával tüntette ki Dér és Hartai alkotását, amely elnyerte az evangélikus zsűri díját és a népfőiskolák ítészeinek „ajánlását” is. A két elsőfilmest az eredményhirdetés után a kritikusok, a forgalmazók s a rendező kollégák elhalmozták őszinte dicséretükkel, gratulációikkal.
Különdíjat kapott Mannheimben a Szépleányok
Mannheim, október 10. Éjszakába nyúlt az utolsó előadás a mannheimi filmhéten, s mint majd mindennap, ezúttal is zsúfolásig megtelt a nézőtér. A zsűri – amelynek magyar tagja Tarr Béla volt – a nagydíjat a Szentjánosbogárka című grúz filmnek, Dato Dzsanelidze rendező munkájának ítélte, mert „különösen érzékeny filmköltemény, amely gyöngéden és tisztelettel bontakoztatja ki a néző előtt egy kislány világát. Érdeme és jellegzetessége még, hogy egészen finom egyensúlyt teremt a nyugalom és feszültség között, és ez az elsőfilm az ember és a természet újra fölfedezett kapcsolatával tűnik ki.” A lírai szépségű grúz hegyek közötti kis tanyán játszódik, és kislány főszereplőjének bölcs emberségét állítja a középpontba.
A társadalmi és politikai kérdésekben elkötelezett filmek különdíjával a zsűri Dér András és Hartai László filmjét, a Szépleányokat tüntette ki. Az indoklás szerint a szépségversenyről készült dokumentáció szórakoztatóan, lebilincselő feszültséggel bemutatja, mi történik, ha az embereket a pénzéhség és az üzleti amoralitás kihasználja és megalázza. Csodálatra méltónak nevezi a zsűri, hogy a két rendező következetesen a probléma magváig jut el, munka közben ismerve föl az igazi témát. A Szépleányok egyébként megkapta a nemzetközi evangélikus filmdíjat is: az indoklás kiemeli az interjúk tudatos és o kos egybeszerkesztését, amely így szinte meglepetésszerűen vezet el annak fölismeréséhez, miképpen hat az emberi méltóság rovására az üzleti érdekek gátlástalan alkalmazása; egyszersmind meggondolkoztatja a nézőt, és társadalomlélektani, valamint a tömegközlési és szórakoztatóipari eszközök bírálatára serkent. A népfőiskolák zsűrije „megvásárlásra ajánlotta” a felnőttoktatásnak – magyarán megvásárolta – a Szépleányokat, mert „a legjobb példa arra, hogyan kell dokumentumfilmet csinálni: kevés magyarázattal, de mindig tudva, mit mutassanak meg a képek, és milyen módon kell interjút csinálni úgy, hogy a megkérdezett maga leplezze le önmagát. Külön is megdicséri a népfőiskolai zsűri a filmet azért, mert a szépségkirálynő halálát nem használja föl „csattanóképpen”. A mannheimi filmhét zsűrije különdíjjal jutalmazta a Másnap volt a háború című szovjet mozidarabot.
A nemzetközi újságíró zsűri – ennek magyar tagja Zalán Vince, a Filmvilág főszerkesztő-helyettese volt – a Vasárnapi játékok című lengyel filmet díjazta; ugyancsak ez a mű kapta meg a filmdukátot – kategóriadíjat -, valamint a nemzetközi katolikus zsűri különdíját.
Zay László
Átadták a tévé- és filmkritikusok díjait
A kritikusok által megtekintett kilencven televíziós alkotás közül „Az éjjeli menedékhely” című tévéfilm rendezéséért Havas Péter, az „Illatszertár” rendezéséért pedig Hajdufy Miklós kapott díjat. Szoboszlay Péter a „Hogyan került Eszter az asztalra” című animációs filmje és Magyar József dokumentumfilmje, az „Időzített bombáink” nyerte el a kritikusok díját az animációs és dokumentumfilmek kategóriájában. Az első filmes rendezésért részesült díjban Dér András és Hartai László (képünkön), a „Szépleányok” rendezőpárosa. (MTI)