Tartalom 5. része: Szépleányok. Esettanulmány az első és remélhetőleg utolsó magyar szépségkirálynő-választásról. Hartai László-Dér András alkotókkal közönségtalálkozón vettünk részt. Erdős István interjú.

A felvétel szövege:

Hartai László és Dér András Szépleányok című alkotását az idei filmszemlén a legjobb elsőfilmeseknek felajánlott Radványi-díjjal jutalmazták. A dokumentumfilm az 1985-ös Miss Magyarország-választás történetéről szól. Aki jegyet vált rá, 90 perc alatt megismerkedhet a világ talán legszomorúbb és legszánalmasabb szépségkirálynő-választásának históriájával. A film alkotói csütörtökön Salgótarjában jártak, ahol ez most a hónap filmje. A vetítés után közönségtalálkozó volt, melyen mi is részt vettünk.

Hartai László filmrendező: Amikor mi ezt a filmet elkezdtük forgatni, akkor egyrészt a tragikus végkifejletet nem lehetett még sejteni, másrészt tulajdonképpen mi tényleg nyílt szívvel fogtunk ebbe a munkába.
Nagyon érdekes, a Magyar Média kezdetben, amikor arról volt szó, hogy mi ezt a filmet forgathassuk, a Filmgyárral is üzletet kívánt kötni. Mi próbáltuk elmesélni, hogy ez egy dokumentumfilm, amiben semmiféle üzleti szempont minket nem vezérel. A Média ezt nem nagyon értette meg, és kétszázezer forintot kért azért a lehetőségért, hogy megengedi, hogy mi az eseményeken ott lehessünk a kamerával. A filmre akkoriban összesen hatvanezer forint állt rendelkezésre. A filmre! Hát végül is, aztán megállapodtunk és kötöttünk egy szerződést. A szerződésnek nagyon érdekes az utolsó pontja, arról szól - a Média egy kis lábjegyzetben hozzá tette -, hogy a film nem fogja sérteni a Magyar Média érdekeit. A Média persze nagyon sok szempontból biztosan elítélhető és nagyon sok indulatot vált ki. Mi mégis azt éreztük egyre inkább, hogy nem a Médiáról van itt szó. Hanem ha ezt a dolgot egy másik vállalat, vagy egy harmadik vállalat csinálja, akkor talán, esetleg nagyon hasonlóan zajlik a dolog. Mert mintha kényszerítő szükségszerűségek lettek volna egyre inkább ebben a versenyben, elkezdett önmagán túlmutatni a dolog.

Harold László iskolaigazgató: Nagy dolog a vállalkozás, mert végül is itt egy vállalkozásról van szó, de semmiféle biznisz, semmiféle vállalkozás nem lehet etikai háttér vagy etikai tartalom nélkül. Bennem ez fogalmazódott meg végül is a film egészét tekintve, a rendkívül izgalmas sztorin túl, hogy itt a társadalom etikai probléma az, hogy mi vállalkozunk, csak valahol még a tartás, az etikai tartás erőteljesen hiányzik. Nem tudom, hogy jól láttam-e, hogy ez a szándékaik sorában ott volt-e.

Dér András filmrendező: Igen. Nézze, nagyon könnyű egy versenyt úgy megnyerni, hogy csak én ismerem a szabályait. Alapvető dolog az, hogy ha már kiírok egy versenyt, akkor mindenki pontosan tudja, hogy mivel játszik. Hogy ha ez játék, akkor legyen úgy végig tartva, hogy ez játék. akkor tartsuk a játék medrében. Hogy ha ez egy olyan játék, hogy én nagyon sokat nyerhetek, mert fotómodell lehetek, reklámhölgy lehetek, képviselhetem Magyarországot, képviselhetem a Magyar Médiát az ország előtt, képviselhetem Európában egy Miss-választáson, aztán a világ előtt Miss Universe-választáson, és nyilvánvaló, hogy a nyugati sajtó erre odafigyel, mert ez ötven év óta az első magyar szépségkirálynő-választás, akkor ennek nagyon fontos, hogy a szabályait egészen pontosan deklaráljuk. A probléma ott volt, hogy a verseny kiírói sem tudták pontosan, milyen lehetőségeik lesznek.

Erdős István, a Megyei Moziüzemi Vállalat igazgatója: Én ezt érzem egy olyan tipikus mozzanatának a filmnek, amiről ti itt a vállalkozás címszó alatt már beszéltetek is, hogy tudniillik ez a társadalom, amiről leginkább kell beszélnünk, hogy a balatoni vendéglőtől a kulturális vállalkozások mai elképesztő dzsungeljéig olyan elképesztő gyorsasággal szeretnének lendülettel pénzt csinálni, aminek ha a morális kérdéseire, sőt ahogy itt már nagyon sokan felvetették, a jogi, törvényi kihágásokon is túlmenő, az emberi jogokat nyilvánvalóan sértő mozzanataira nem hívjuk fel a figyelmet, akkor az Isten tudja, hova jutunk.

Hartai László filmrendező: Mi menet közben azért komorultunk el, mert azt éreztük, hogy valami végtelenül szeretettelen légkörben folyik ez az egész. Szóval itt tényleg a forintok nagyon érdekesek, a schillingek még érdekesebbek, és a publicitás az a legérdekesebb, a reklám. De hogy esetleg itt ténylegesen emberi sorsokról lehet szó, ne adj' Isten, hát hiszen ezek a szereplő lányok mondjuk tökéletesen megváltoztatják esetleg az életüket, hogyha befutnak ezen a furcsa szépségversenyen, hát ez nem érdekelt senkit.

Karakasevné Persik Magdolna tanár: Azt hiszem, rengeteget nyerhetett a Média, és a lányokat - nem akarok erős kifejezést használni, de legalább úgy kihasználta, mint a... maga a cím is nekem olyan pejoratív, a Szépleányok - ugyanúgy kihasználta, mint a másutt álló széplányokat a futtató fiúk. Nekem, elnézést, de ilyen érzésem van a szépségverseny hallatán. Azok után, amiket olvastam róla, hallottam róla, és azt hiszem, a film ebben még meg is erősít. Kiszolgáltatottak ezek a lányok teljes egészében. És attól nem tudok szégyenletesebb valamit elképzelni, mint amikor valaki neménél fogva vagy valami más miatt kiszolgáltatott az úgynevezett fölötte állóknak.

Zengő Árpád újságíró: Sokmindent nem tanultunk meg, hát ez a film pompásan tükrözte, hogy mi mindent nem tanultunk meg, mi mindent nem fogunk tudni megtanítani a Csilláék generációjának és a Csilláék gyerekének, mert azt hiszem, hogy ez sajnos hosszú távon fog hatni, hogy ha nem nézünk saját magunk szemébe. Az kevés is, azt hiszem, hogy tenni kéne valamit. Na most......... azért álltam meg, mert gondolkozom, hogy ez a film ebben a cselekvési sorban lépés lehet-e vagy sem. Erre még nem tudom a választ, mert azóta is reszketek, ahogy kijöttem a moziból.

A vetítés után - jelen voltam, így tanusíthatom - sokan voltak hasonló hangulatban. MInt ahogy gyakran előfordul, ha olyasmivel találkozik az ember, amiről legszívesebben nem venne tudomást. A problémákkal való szembenézés - s ebben talán egyetértenek velem - nem éppen a legerősebb oldalunk.

<<< Vissza