Már kora gyermekkorától ismertem Csillát.
Bájos, vidám, aranyos kislány volt. Már ekkor szembetűnő volt segítőkészsége, humanitása bárki felé. Mindez megmaradt benne nagylány, illetve szépségkirálynői mivoltában is. Nem volt soha öntelt, még a verseny után sem! Örömmel mesélt a versenyről, a Máltán való részvételről - kiemelve, hogy mennyi szép lánnyal találkozott ott is.

Örülök, hogy ismerhettem Őt és valamelyest részese lehettem élete utolsó szakaszának is, melyben én vidámnak s boldognak láttam.

Mióta elment - számomra - e versenyek mást jelentenek, talán azért, mert Csilla életének tragikus kimenetele kapcsán érdektelenebbé váltak e rendezvények, vagy talán azért - sértés ne essék -, mert bármely versenyt nézve, egyetlen alkalommal sem láttam olyan csodaszép, gyönyörű, őszinte tekintetű lányt, mint amilyen Csilla volt.

Tisztelettel:

Juhász G. Erika
Fonyód
2004-02-13

Csillut szinte kiskorától ismerem. Édesanyjával, Marikával a mai napig a legjobb barátnők vagyunk. Láttam felcseperedni, láttam, hogyan válik a vidám, mindig mosolygós kislányból gyönyörű sudár nővé. Végtelenül kedves, aranyos, udvarias és segítőkész kislánynak ismertem. Amikor megtudtuk, hogy indul a szépségversenyen, izgultunk érte az elő- és középdöntők idején, szívből örültünk minden addig elért sikerének. A döntő napján ott ült a család a tv előtt és nagy izgalommal vártuk a végeredményt. Én örömömben sírtam és végtelenül büszkék voltunk sikerére. A "hírnév" nem tette nagyképűvé, talán még szerényebb is lett, nem szállt a dicsőség a fejébe. Azt hiszem, nem tudott mit kezdeni a hirtelen jött népszerűségével. Teljesen természetesen viselkedett továbbra is, éppen olyan kedves, szeretre méltó maradt, mint volt.
Sokszor eszembe jutnak ma is a vele folytatott beszélgetések, vagy ahogy egy ilyen beszélgetésünk alkalmával "rettentő éhes vagyok, mert ma még nem ettem" és elköszönve befut a Deltába melegszendvicset enni. De nemcsak vidám, hanem szomorú tekintetét is láttam. Időnként megtisztelt bizalmával és sok olyan eseményt elmesélt, ami nagyon bántotta.
Halála nagyon mélyen érintett engem és családomat is. Ma is összeszorul a szívem, ha megjelenik róla egy cikk, vagy egy tv-műsor. Eltelt jópár esztendő és egy jópár szépségverseny. Biztos elfogultságomból adódik, hogy - és ezzel egy szépségkirálynőt sem kívánok megsérteni - olyan kecses, egyszerű természetességgel végigvonulni szépségkirálynőt, mint Őt, nem láttam. Számomra eddig Ő volt a leg....

Marikával a mai napig nagyon sokat beszélgetünk Csilláról és emlékezünk egy-egy olyan eseményre, mely közös élményt jelentett.
Ennyi év után, a halála miatti szomorúság ma is ott van a szívemben.

S. Éva, Fonyód
2004-03-16

Tegnap bukkantam rá a Csilla honlapjára és rögtön eszembe jutott az az éjszaka, amikor alkalmam volt megismerni őt és körülbelül 40 percig beszélgetni vele.

Nappal a Műszaki Egyetemre jártam, éjszakánként pedig taxiztam a FőTaxi-nál. Egy zuhogó esős éjszaka, 10-11 óra körül a mai Podmaniczky utca és a Teréz körút sarkán leintett engem egy magas, esőköpenyt viselő leányzó. A pontos címet nem mondta meg csak annyit, hogy nem kell őt hazáig vinni, csak egy bizonyos étteremhez menjünk valahol a XII. vagy II. kerületben.(Mivel ez az eset 19 évvel ezelőtt történt, és 89 óta nem jártam Magyarországon, elfelejtettem mind az étterem, mind az út nevét, aminek az a végén volt.)

Amint a leány beült a kocsiba, a nagy esőköpeny ellenére sem volt nehéz észrevenni, hogy az utasom nagyon csinos volt.

Elindulás után néhányszor rápillantottam, mert az volt az érzésem, hogy már láttam valahol, vagy legalábbis emlékeztetett valakire. A Margit híd felénél jártunk már, amikor beugrott nekem, hogy a szépségkirálynő az, akire az utasom nagyon hasonlított.

Végül is nem sokáig bírtam ki és megszólítottam az addig szótlanul ülő leányt: "Ne haragudj, de nem szokták mondani neked, hogy mennyire hasonlítasz a szépségkirálynőre?"
Ő csak nagyon kedvesen elmosolyodott és csak annyit mondott: "De igen, ugyanis az én vagyok."

A válasza annyira meglepett, hogy még a szám is tátva maradt. Hirtelen minden megszűnt számomra a külvilágban, időt és teret beleértve. Jó néhány másodperc telhetett el, amíg végül is becsuktam a számat és annyit mondtam, hogy "Igazán?" "Igen" - válaszolta még mindig mosolyogva.
Abban a pillanatban pedig a világ legszerencsésebb taxisofőrjének tartottam magam azért, hogy a szépségkirálynő PONT az én kocsimat intette le.

Amikor megérkeztünk az étteremhez, Csilla kinézett a kocsi ablakán, utána felém fordult: "Biztos, hogy jó helyen vagyunk? Nem tűnik ismerősnek a környék."
Én válaszoltam: "Biztos, hiszen itt vagyunk a Búsuló Juhász étteremnél." (Ebben sem vagyok most már biztos.) Erre Csilla: "De én nem a Búsuló Juhász éttermet mondtam, hanem..." - és mondott egy másik étterem nevet. (Már nem emlékszem az étterem nevére.)

Ekkor Nekem esett le az állam, hogy hogyan nézhettem el ennyire az utat meg az étterem nevét?? Nagyon zavarba jöttem, elnézést kértem Csillától, lecsaptam a taxiórát, és elindultunk most már a helyes irányba. Ehhez előbb le kellett jönnünk az egyik budai hegyről és átmenni a másikra.

Én a mai napig is csak azzal tudom magyarázni azt, hogy ennyire elnéztem a címet, hogy amikor megtudtam, hogy a szépségkirálynő az utasom, minden összekuszálódott a fejemben, beleértve az úticélt is.

További 20 perc múlva meg is érkeztünk a "jó" étteremhez, valahol a Hűvösvölgyi út végénél. (Pontosan nem emlékszem.)

Útközben sok mindenről beszélgettem Csillával, de sajnos majdnem 20 év távlatából nem sokra emlékszem már ebből a beszélgetésből. Amire emlékszem, az a következő.

Csilla egy nagyon szerény, közvetlen, nagyzási mániától mentes, könnyen kinyíló leány volt. A beszélgetés végefelé megkérdeztem tőle: "Hány jó barátod van?" Csilla ezt válaszolta: "Olyan, aki a barátomnak tartja magát, olyan sok van." Erre megkérdeztem: "És olyan, akivel igazán mindent meg tudsz osztani, bút es bánatot?" Pár pillanat csönd után válaszolta: "Olyan nincs."

Jól emlékszem erre pillanatra, mert ez a válasza nagyon meglepett engem, nehéz volt elhinni. Az egész beszélgetésünk alatt különben az volt a benyomásom, hogy Csilla szomorú volt valamiért, de persze nem is gondolhattam arra, hogy ilyen rövid ismeretség után efelől érdeklődjek, tapintatlanságnak éreztem volna.

Körülbelül egy hónappal később hallottam a szomorú hírt, ami nagyon megdöbbentett. Többször felidéztem magamban a beszélgetésünk minden részletét, hátha abból valami is segítene megmagyarázni, hogy miért is tette amit tett; nekem csak az jutott eszembe, hogy azon az éjszakán Csillából sütött a szomorúság és a magányosság, csak álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen súlyos volt a helyzet.

Tisztelettel,
Lévai G.
2005-06-01

Kedves Látogató!

Ha Ön ismerte Molnár Csilla Andreát személyesen, vagy találkozott Vele valahol,
kérjük ossza meg velünk és látogatóinkkal emlékeit, gondolatait: levelét küldje e-mail címünkre.